Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a nem etnikai alapú magyarverések országa

2025. április 11., 19:592025. április 11., 19:59

Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.

A magyarverés-botrány annak nyomán robbant ki, hogy a CFR és az U labdarúgócsapata közötti helyi derbi után egy román férfi üveggel dobott meg egy magyar fiatalt, súlyos sérüléseket okozva. A támadó a román megszálló hatóságok által 1919-ben alapított, szélsőséges, soviniszta ultrákkal rendelkező U szurkolója, míg az áldozat a magyar csapatnak tekintett vasutasoké.

Bár a panasz szerint

a támadás egyik – ha nem a legfőbb – oka egyértelműen az, hogy az áldozat társaival magyarul beszélt, ráadásul semmilyen, a CFR-hez kapcsolódó jelképet nem viselt, a rendőrség és az eljáró ügyészség is azt állítja: „csak” a labdarúgóklubok szurkolói közti rivalizálás áll az incidens hátterében, etnikai indíttatásról nincs szó,

tovább lehet menni, nincs itt semmi látnivaló.

Az eljárás illeszkedik a megszokott forgatókönyvhöz:

a román hatóságok igyekeznek kézzel-lábbal tagadni, hogy bármilyen, egyébként románok és magyarok közötti incidens oka az intolerancia és az etnikai alapú gyűlölet.

Mindezt úgy, hogy amikor annó két magyar nem hogy erőszakhoz nem folyamodott, de a legnagyobb bűne az volt, hogy egy kocsmai beszélgetés során arról fantáziált, mekkorát szólna, ha a december elsejei román megemlékezésen robbantás történne, „bizonyítékként” pedig néhány petárdát találtak egyikük lakásán, rögtön terrorizmus miatt indult ellenük eljárás, majd börtönözték be őket...

Egyébként is, Romániát ma sok külföldi kancellárián és a demokrácia, valamint a jogállamiság tiszteletben tartását vizsgáló fórumon amolyan páriának tekintik a tavalyi államfőválasztás körüli, máig húzódó mizéria miatt. Így aztán csak az kéne még, hogy most azért is a figyelem középpontjába kerüljön, mert az őshonos magyar nemzeti közösség tagjait csak azért érik atrocitások, mert az anyanyelvükön beszélnek...

Másrészt viszont

a magát következetesen a kisebbségek paradicsomának hazudó Románia által bel- és külföldön kialakított képbe sem illik bele egy ilyen imázsromboló incidens.

Pedig hát tudnánk mesélni arról, mennyire nincs Romániában magyarellenesség akár az egyszerű polgárok, akár a hatóságok – köztük az igazságszolgáltatás – részéről. Nézzük is át röviden, milyen előzmények után, milyen közegben történt a hatóságok szerint nem nemzetiségi alapú magyarellenes támadás.

Kezdhetjük 1990-től, a román hatóságok által szervezett marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlettől – amely után csak a megtámadott magyarok és a segítségükre siető romák képviselőit ítélték el. A néhány évvel ezelőtti, szintén pogromszagú úzvölgyi temetőgyalázáson át – amely kapcsán az illetékes bíróság most elévülésre hivatkozva szüntette meg az eljárást két magyarverő román támadó ellen

– addig, hogy a román állam nem hogy nem hajlandó maradéktalanul visszaszolgáltatni a kommunizmus alatt, illetve egyes esetekben azt megelőzően ellopott ingatlanokat, de egyszer már jogerősen visszaszolgáltatott iskolákat és egyházi ingatlanokat oroz el az igazságszolgáltatás segítségével. (Lásd a sepsiszentgyörgyi református gimnázium vagy a nagyváradi pénzügyi palota esetét).

Egy pillanatra sem szabad elfelejteni azt sem, hogy a magyarellenességet Romániában államfői szinten legitimálta Klaus Iohannis, amikor egyszerű belpolitikai megfontolásból, a PSD lejáratása céljából uszított a magyarok ellen. És hát Kolozsvár sem az a multikulti Kánaán, amilyennek román polgármestere hirdeti – legalábbis magyar szempontból még mindig nem az. Így aztán magának az amúgy az U lelkes szurkolójának és – a polgárok adólejeiből – lelkes támogatójának számító polgármesternek a felelőssége sem tagadható el az ilyen atrocitásokban.

Elvégre

Emil Boc volt az, aki néhány éve egyenesen etnikai konfliktussal fenyegetőzött arra az esetre, ha Kolozs megye élére magyar prefektust neveznek ki.

És a városban a Funar-érához képest lezajlott kétségbevonhatatlan gazdasági és kulturális fejlődés ellenére egy dologgal azért nem lehet vádolni, hogy például a jelképek szintjén szakított volna a Funar-korszak piros-sárga-kék mániájával: a minden lámpaoszlopra kiaggatott román lobogók továbbra is hirdetik, hogy a kincses városban kik az urak.

(Na meg az amiatti frusztrációt is, hogy a belvárosi épületek tetemes része a magyar kulturális örökség részét képezi, ezért kell a zászlóerdővel jelezni, hogy azért ez már nem magyar vidék. Amit sajnálatos módon például Boc nagyváradi párttársai is eltanultak, és román zászlók garmadájával tűzdeltek tele a város utcáit, vizuális Funarisztánná züllesztve a Pece-parti Párizst).

Nos, ilyen hely Románia, a nem etnikai alapú magyarverések országa. Pedig amíg a hatóságok részéről az az alapvető hozzáállás, hogy a magyarokat ért atrocitások vagy bocsánatos bűnnek számítanak, vagy azzal csorbítják a súlyosságukat, hogy „egyszerű”, mindennapos bűncselekményként vagy szabálysértésként sorolják be őket, addig

hiába is várja bárki, hogy megváltozik a magyarokkal kapcsolatos gondolkodásmód.

Igaz, lamentálás helyett tulajdonképpen már annak is örülhetünk, hogy a román nyomozó hatóságok – legalábbis most úgy tűnik – érdemben foglalkoznak a kolozsvári üggyel, és legalább garázdaság és testi sértés miatt eljárást indítottak az agresszorral szemben.

Elvégre akár arra a következtetésre is juthattak volna, hogy valójában az áldozat a felelős mindenért, miután arccsontjával agresszívan nekirontott a román U-drukker által békésen, a magyar és a román nemzet között átívelő határtalan barátság és szeretet szimbólumaként feléje dobott üvegnek.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna az EU-ban: kinek és miért lenne jó?

Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldova: csatát nyert a Nyugat

A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, Dan Tanasă leglelkesebb követője

Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin bekóstolta a NATO-t

Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.

Makkay József

Makkay József

Bolojan reformcunamija: ígéret vagy illúzió?

Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.