Putyin bekóstolta a NATO-t

A kérdés az, hogy miért repültek be a lengyel, illetve a román légtérbe. Kétféle magyarázat létezhet: az egyik szerint véletlenül, irányt tévesztettek vagy hibásan táplálták be a koordinátákat. A másik verzió szerint szándékosan küldték őket a lengyel légtérbe – és az előzmények ismeretében ez a valószínűbb. Az okot sem nehéz kitalálni: az Ukrajnában szerzett harci tapasztalatok nyomán magabiztossá vált, Európa középső részén egykor élvezett befolyása után ácsingózó, jelenleg Fehéroroszországban nagyszabású hadgyakorlatot tartó Moszkva

A puhatolózás mellett ugyanakkor figyelmeztetés is a NATO-nak, hogy ne akarjon még jobban belefolyni az ukrajnai háborúba, mert Oroszország a mai hadviselés egyik legkorszerűbb elemét jelentő dróntechnológia területén több lépéssel előtte jár. Ha nem is feltétlenül minőségi (bár a legújabb dróngenerációk már a mesterséges intelligenciát is használják), mennyiségi szempontból mindenképpen, hiszen havi több ezer drónt gyárt az iráni Sahíd licence alapján, és napi közel ezer drónnal is képes Ukrajnát támadni, miközben a kiszivárgott hírek szerint a cél a napi kétezer. Ráadásul a legfrissebb hírek szerint kijött a Gerany–3 nevű legújabb drón, amelyet már nem propeller hajt, hanem sugárhajtású, és az elektronikus zavarórendszerek sem képesek – vagy csak nagyon nehezen tudják – átvenni fölötte az irányítást.

Az incidens lefolyása ismert: miközben a lengyelek az oroszokkal szembeni hagyományos, zsigeri – és a történelmet ismerve nagyon is érthető – ellenszenvtől is vezéreltetve nem haboztak lelőni a drónokat, a románok

hivatalosan a járulékos kockázatokra hivatkozva. Valójában azonban minden bizonnyal azért, mert még úgy is rizikósnak ítélték az orosz drón lelövését, és ezzel az amúgy is mélyponton levő román–orosz viszony további rontását, hogy az román légtérben tartózkodott, így minden joguk megvolt rá.

Ugyanakkor mind a lengyelországi, mind a romániai eset rávilágít az európai NATO-tagállamok légvédelmi rendszereinek és eljárásainak hiányosságaira. Mint kiderült, a lengyelek a tizenkilenc drónból csak hármat vagy négyet lőttek le. A hivatalos varsói magyarázat szerint azért csak ennyit, mert a többiről megállapították, hogy csupán a légvédelem lekötésére használt Gerbera csalidrónok, amelyek nem rendelkeznek robbanófejjel, feladatuk csupán az, hogy az ellenség elpazarolja rájuk a drága légvédelmi rakétákat.

Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint a legnagyobb kárt – egy ház és egy mellette parkoló autó megrongálását – nem is egy drón okozta, hanem egy lengyel vadászgépről kilőtt, besült rakéta. A román magyarázat, miszerint „járulékos kockázatoktól” tartottak, többek között attól, hogy a román légteret megsértő drón akár biológiai fegyvert is szállíthatott, már a nevetséges kategóriába tartozik.

hogy ezzel küldjenek „diszkrét” diplomáciai üzenetet az oroszoknak arról, mire számíthatnak. Mindezt sikerült elmulasztani, amivel garantálhatjuk, hogy csak felbátorították a moszkvai illetékeseket – éppen ezért visszás és önbeteljesítő jóslat a román védelmi miniszter utólagos megjegyzése, hogy az oroszok fokozni fogják a provokációkat, ezért fel kell készülni még több hasonló incidensre.

A mostani orosz lépés, illetve az arra adott hiányos reakció igencsak súlyos helyzetre világít rá.

Igaz, ebben egyébként épp Lengyelország áll az élen, csak harckocsiból ezret rendelt Dél-Koreától, a jelek szerint azonban a hagyományos hadviselést – bár természetesen elengedhetetlen – ma jelentős mértékben háttérbe szorítják a drónok, amelyek bosszantó tulajdonsága, hogy sok van belőlük, nehéz észlelni őket, ráadásul viszonylag olcsók. Létezik ugyan terv egy közös, több rétegű európai légvédelem kiépítésére, de jó szokás szerint egyelőre még inkább csak a vita zajlik róla: francia felvetés alapján többek között arról, hogy amerikai rakétákat is vásároljunk, vagy inkább európaiakat, amelyek kevésbé kitetté tennék a rendszert a külső hatalmaknak. (És amelyeket teljesen véletlenül részben épp a franciák gyártanak...).

A hangsúly ugyanakkor a NATO területének védelmén és az elrettentésen van, nem azon, hogy a nem NATO-tag Ukrajna területét védjük – az olyan javaslatok, mint a repülési tilalmi övezet meghirdetése Ukrajna nyugati régiói fölött, egyértelműen a valós viszonyok ismeretének hiányát tükrözik, hiszen

Máshogy kell erőt felmutatni és lehetőleg minél gyorsabban. A közös európai légvédelmi pajzs kiépítése még időbe telik, addig azonban a „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” elv jegyében a lehető leggyorsabban fel kell pörgetni az európai dróngyártást, valamint a drónok megzavarására alkalmas elektronikus hadviselési eszközök előállítását és beszerzését, hogy a NATO fel tudja venni az oroszok által odadobott kesztyűt.

A közeljövőben pedig szabálynak, és nem kivételnek kell lennie, hogy a légteret megsértő orosz drónokat azzal a lendülettel lövik ki, amellyel észlelték őket. (Azok kedvéért, akik szerint a NATO ilyen jellegű provokálásával voltaképpen az oroszoknak van igazuk, sokadszor ismételjük meg ezeken a hasábokon: attól, hogy a magyar közösség jogai elleni, szélsőjobboldali rezsimek gyakorlatát idéző támadások miatt az ukrán kormányt joggal tartjuk ellenszenvesnek,

Ha a NATO nem tudja megvédeni magát és képtelen az elrettentésre, akkor a létének az indokoltsága is megkérdőjeleződik. Éppen ezért fontos a gyors és határozott, hiteles reakció.

Ugyanakkor az európai országoknak a többi NATO-szövetségessel együtt úgy kell behozniuk a lemaradást, és megtalálniuk az eszközöket Oroszországnak a hasonló provokációktól való hatékony és hiteles elrettentéséhez, hogy közben ne eszkalálják tovább az ukrajnai konfliktust. A legfőbb célnak a mihamarabbi tűzszünetnek és a békének kell lennie.

Ez nem könnyű, de az alternatíva a háború kiterjedése.