Rátapintott a lényegre Ioan Selejan, Hargita és Kovászna megye ortodox püspöke, amikor azt mondta: ahhoz, hogy a román közösségben sikerüljön szétoszlatni az autonómiával kapcsolatos félelmeket, párbeszédre van szükség.
2014. március 27., 21:002014. március 27., 21:00
Rögtön hozzátennénk azonban, hogy a párbeszédhez két fél szükséges, márpedig hivatalos román részről – mind országos, mind helyi szinten – eddig merev elutasításba ütközött az érdemi vita a magyar közösség autonómiaigényéről. És gyorsan tegyük hozzá: a magát civilnek mondó szféra román képviselői sem szoktak az asztal körül tolakodni, hogy érdemben beszélgessenek az autonómiáról.
Persze a magyar félnek is van tennivalója az ügyben, nem is kevés. A Székelyföldön, ahol a legesélyesebb és legreálisabb a területi autonómia, elengedhetetlen lenne a helyi román közösség folyamatos, román nyelvű tájékoztatása arról, pontosan miről is szól az önrendelkezés, és abból mit nyernének – nemzetiségtől függetlenül – az ott élők.
A gazdasági és közigazgatási kérdések mellett kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy a románok még véletlenül se érezzék úgy: bármilyen hátrány érheti őket amiatt, mert kisebbségben élnek a régióban. Hogy a román nyelv nem minősülhet másodrendűnek, hogy minden polgár teljesen egyenlően használhatja anyanyelvét mindenhol, és mindenki egyformán hozzájuthat az anyanyelvi oktatáshoz. Hogy szó sincs elszakadási törekvésekről, hiszen ez egy, az ország közepén található régió részéről eleve abszurd lenne. Ezáltal akár példát is lehetne statuálni Bukarest számára: így bánik egy adott területen a többség az ott élő kisebbséggel.
A másik oldalról viszont szükséges a fogékonyság mindennek az érdemi megvitatására. És persze arra, hogy a román állami intézmények és az egyházak román illetékesei közül senki se azzal a tudattal tevékenykedjen a Székelyföldön (és sehol máshol a magyarlakta vidékeken), hogy a románok számára meghódítandó területen vannak, ahol küldetésük a román elem számának növelése. Hogy magukat civilnek, kulturálisnak hazudó szervezetek ne provokáljanak, és ne uszítsanak a magyarok ellen. Enélkül ugyanis reménytelen a párbeszédet szorgalmazni, fölösleges annak hiányára hivatkozni. És képmutató is.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
szóljon hozzá!