VEZÉRCIKK – Elégedetten dörzsölik a markukat az európai szórakozóhelyek tulajdonosai, hiszen a labdarúgó-Európa-bajnokság megkezdődésével jelentősen feldobják a forgalmat a sportág ama rajongói, akik társaságban szeretik végigszurkolni a mérkőzéseket.
2016. június 12., 19:522016. június 12., 19:52
Egy sportkedvelő számára nincs is annál nagyobb öröm – kivéve persze egy-egy meccs helyszíni megtekintését –, mint amikor barátok körében, sörrel a kézben izgulhatnak kedvenc csapatuk szereplése közben. Különösen az olyan nemzetek fiainak van ünnepelni valójuk, mint Albánia, Wales vagy Izland, amelyek most először vesznek részt kontinenstornán.
Mindemellett régóta várt sportesemény a franciaországi foci-Eb a magyar futballszurkolók számára is, hiszen a válogatott legutóbb három évtizede vett részt nemzetközi tornán, Európa-bajnokságon pedig 44 éve. De egy ilyen rangos megmérettetés mindenkit boldogsággal tölt el, aki kicsit is kedveli a labdarúgást. Éppen ezért is felfoghatatlan, miként adják a fejüket magukat szurkolóknak nevező, a nemzetközi szövetség (FIFA) által szokatlan szókimondással, mégis találóan „idióta bajkeverőknek\" nevezett huligánok a második és harmadik napon egyaránt történt randalírozásokra. Főleg olyan körülmények között érthetetlen az erőszak, hogy a kontinensviadal előtti hetekben sokan – szervezők, játékosok és szurkolók – terrortámadásoktól tartottak.
Amúgy nekünk, külhoni magyaroknak amiatt is kijutott a bosszúságból, hogy nem követhetjük anyanyelvünkön, az M4 sportcsatornán keresztül a magyar nemzeti tizenegy szereplését. Bár a hivatalos magyarázat szerint a nemzetközi sportesemények közvetítésének geokódolását szerzői jogi korlátozások indokolják, sajnos a magyar közszolgálati televízió katolikusabb akar lenni a pápánál, és nemcsak a mérkőzéseket, de még a beharangozó műsorokat is elsötétíti.
Értjük mi, hogy nemzetközi sportjogokról meg külföldi jogtulajdonosokkal megkötött szerződésekről van szó, mégis furcsa, hogy az egyik román kábelszolgáltatón is fogható pozsonyi televízió például nem korlátozta az ország határain kívül a szlovák–walesi összecsapás közvetítését. Úgyhogy ugyanazt üzenjük az MTVA-nak, mint a keddi debütálásra készülő Dzsudzsákéknak: bátraké a szerencse!
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
szóljon hozzá!