Hirdetés
Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

2025. október 14., 19:352025. október 14., 19:35

2025. október 14., 19:552025. október 14., 19:55

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Persze a Kolozsvár közeli Zsukiménesen rendezett nagygyűlésnek önmagában nem volt túlságosan tétje, hiszen nem történt tisztújítás, e téren majd 2027-re maradtak az izgalmak, ha esetleg Kelemen Hunor úgy érzi, tizenhat év elég volt a szövetség élén. (Egyébként máris elkezdődtek a találgatások, Antal Árpád stratégiai igazgatóvá történt előléptetése jelent-e valamit az utódlás vonatkozásában). Mégis beszédes, hogy a politikai esemény mentén szinte szó sem esik az ott elfogadott stratégiai dokumentumról, a benne rögzített célkitűzésekről, ezek megvalósíthatóságáról.

A fókusz teljes mértékben afelé tolódott el, hogy ki volt ott a kongresszuson és ki nem, de legfőképp: miért.

Az talán a legkevésbé szorul magyarázatra, miért nem hívta meg az RMDSZ a kongresszusra a román ellenzéki pártok vezetőit. Szép is lett volna, amint a zsukiménesi rendezvényterembe bemasíroz a szélsőségesen nacionalista AUR vezére, George Simion vagy a botrányairól elhíresült Diana Șoșoacă. Akadtak, akik a magyarországi közvélemény-kutatások pillanatnyi állásából kiindulva, a jövő évi országgyűlési választásokat követő esetleges kormányváltásra tekintettel hiányolták a Tisza Párt meghívását. Amivel csak az a baj, hogy a Tisza nem parlamenti alakulat, felmérések alapján roppant kockázatos és elhamarkodott döntéseket hozni (akár választások lehetséges kimeneteléről is), arról nem beszélve, hogy Magyar Péternek és erdélyi híveinek az RMDSZ-ről tett kijelentései (a szövetség kémpárt, elnökének haladéktalanul távoznia kell stb.) egyáltalán nem szolgálnak jó alapként egy együttműködés kezdetéhez.

Ennél sokkal tanulságosabb a román politikusoknak az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarok iránti viszonyulása.

Miközben kongresszusi felszólalásában Sorin Grindeanu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvivő vezetője hosszasan méltatta a szövetséget, a székely himnusz elhangzása közben elhagyta a termet, majd visszatért. Ezzel a gesztussal a baloldali politikus egyaránt készült a PSD novemberi tisztújító kongresszusára, amelyen megpályázza az elnöki tisztséget, másrészt megpróbálta visszahódítani pártjának a szélsőségesen nacionalista AUR-hoz elpártoló, a magyarellenességre mindig fogékony híveit. De legfőképp azt bizonyította, hogy a szülőföldje, a Bánság toleranciájából, a többi nemzetiség iránti tiszteletből nagyon kevés ragadt rá.

Merthogy legyen világos: a székely himnusz vagy a székely zászló nem a románellenesség, az irredentizmus megnyilvánulása, a Székelyföldön tömbben élő lakosság elszakadási törekvéseit tükröző szimbólum, hanem a közösség összetartozásának és identitástudatának jelképe. Mármost aki ezt nem képes tudomásul venni, az nem tiszteli a székelyeket, a magyarokat. E téren Ilie Bolojan liberális (PNL) pártelnök-kormányfő homlokegyenest eltérő magatartást tanúsított, végighallgatta a székely himnuszt is, nem bohóckodott kivonulással, pedig Nagyvárad polgármestereként, majd a Bihar megyei önkormányzat elnökeként kifejezetten konfliktusos viszonyt ápolt az RMDSZ-szel.

A legnagyobb csalódás ugyanakkor Nicușor Dan távolmaradását övezi.

Bár a bukaresti államelnöki hivatal az esemény előtti napokban megerősítette az államfő részvételét, ő mégsem ment el az RMDSZ kongresszusára. „Egyéb dolgom volt” – magyarázta utólag Dan. Nem hivatalos források szerint az államfő stábja először megpróbálta meggyőzni a szövetség vezetőit, „tekintsenek el” a székely himnusz eléneklésétől, majd amikor az RMDSZ erre nem volt hajlandó, lemondták a részvételét. (Az RMDSZ állítólag felajánlotta, hogy az elnök érkezzen a kongresszusra amolyan „taktikai késéssel”, a magyar és a székely himnusz elhangzását követően, de a Cotroceni-palota ebbe nem ment bele). Ha valóban ez húzódik a háttérben, akkor nem mondható el, hogy Dan igyekezne kifejezni a háláját azért, hogy a májusi államfőválasztáson 600 ezer romániai magyar választópolgár támogatta a szavazatával, alapvetően hozzájárulva a sikeréhez.

Persze tudjuk, a hála nem politikai kategória, viszont, ha a román államfőnek jók voltak a székelyek, magyarok szavazatai – márpedig részben ezeknek köszönhetően hajtott végre bravúros fordítást Simionnal szemben –, akkor meg kell tanulnia, mit jelentenek a Romániában kisebbségben élő közösség számára a szimbólumok, a nemzeti identitáshoz ragaszkodás. Bizonyára sokkal könnyebb lenne ezt megértenie, ha a kampányban tett vállalásához híven kisebbségügyi tanácsadót is kinevezne maga mellé.

De ugyan miért csodálkozunk a székely himnusszal szembeni román berzenkedésen?

Még 35 évvel a rendszerváltás után is ott tartunk, hogy a többségi társadalom jelentős része Erdély elcsatolási kísérletére való utalásként tekint arra, ha Magyarország miniszterelnöke egy kolozsvári szórakozóhelyen többedmagával elénekli a Nem megyünk mi innen el című kocsmai nótát. A jelek szerint addig nem várhatunk lényegi elmozdulást egymás megismerése terén, amíg be nem vezetnek a hazai iskolákban legalább heti egy tanórát a román anyanyelvű diákok számára a Romániában élő nemzeti kisebbségek történelméről, kultúrájáról, hagyományairól, szokásairól.

Nem véletlen egyébként, hogy az RMDSZ és általában a magyarok megannyi méltatást kapott/kaptak a kongresszuson. Bolojan rendkívül korrekten megköszönte a magyarok által hátra hagyott örökséget, szerinte a szövetség híd Magyarország és Románia között, míg Grindeanu az ország schengeni csatlakozása érdekében tett erőfeszítésekért mondott hálát, kiemelve az RMDSZ vezetőinek megbízhatóságáról, szavatartásáról a román politikusok körében régóta osztott vélekedést. A menetrendszerű magyarellenes megnyilvánulások közepette a vezető román politikusok hízelgése mindenekelőtt annak tudható be, hogy az elmúlt évtizedekben mind a bal-, mind a jobboldalnak szüksége volt a magyar alakulatra a hatalomra kerüléshez vagy a kormányon maradáshoz. Mindez jelenleg is így van. A belső feszültségek miatt a parlamentben széles többséggel rendelkező négypárti koalíció roppant ingatag, ennek betudhatóan a PSD és a PNL számára egyaránt mindenkori potenciális partner az RMDSZ, hiszen ha valamelyik ellenzékbe kerül, a szövetség támogatásával akár kisebbségi kormányzást is biztosíthat – mint ahogy ez többször előfordult az idők folyamán.

De az RMDSZ szerepe a jövő évi magyarországi választások tekintetében is felértékelődött. Orbán Viktor nem véletlenül nevezte nemzetstratégiai tényezőnek, megbízható partnernek a szövetséget. Miközben 2014-ben egy mandátumot hoztak a Fidesznek a külhoni levélszavazatok, 2018-ban pedig érdemben nem befolyásolták a mandátumok számának alakulását, 2022-ben már két képviselői helyet köszönhetett a kormánypárt a határon túli voksoknak. Ezek 2026-ban akár döntően befolyásolhatják a parlamenti megmérettetés kimenetelét. A négy évvel ezelőtt külföldön leadott mintegy 318 ezer levélszavazat több mint 93 százalékát a Fidesz kapta, és e téren Erdélyben ezúttal sem várható lényegi változás, a romániai magyarok jelentős többsége a Fideszt és a pártelnök-kormányfőt támogatja.

Dióhéjban így foglalható össze mindaz, ami reflektorfénybe került a zsukiménesi kongresszus alkalmából. Pedig a semmivel sem kevésbé lényeges dolgokat a következő évek teendőit sorjázó, a nagygyűlésen elfogadott stratégiai dokumentum tartalmazza. De hát mint lenni szokott: minden stratégia annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle...

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna és Európa drámai békedilemmája

Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a fordított Robin Hood

Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.

Balogh Levente

Balogh Levente

PSD-s tisztújítás: maradhat az ellenzéki retorika és a kampányüzemmód

Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.

Hirdetés