VEZÉRCIKK – Roppant üdvös lenne, ha nem úgy járnánk az anyanyelvhasználatot az egészségügyben szabályozó törvény kapcsán, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) zajló képzés anomáliáit orvosolni hivatott tanügyi törvénnyel vagy a romániai zászlóhasználatról szóló jogszabállyal.
2017. április 18., 23:032017. április 18., 23:03
2017. április 18., 23:042017. április 18., 23:04
Mindkét dokumentum annak az ékes bizonyítéka ugyanis, hogy ebben az országban a parlament által elfogadott paragrafusok egyáltalán nem jelentenek garanciát a törvény betűjének tiszteletben tartására. Mit is ír elő a tanügyi törvény 2011-ben hatályba lépett változata? Azt, hogy a MOGYE keretében biztosítják a teljes körű magyar nyelvű képzést, lehetővé téve, hogy a magyar nyelvű lakosság anyanyelvén vehesse igénybe az orvosi és gyógyszertári szolgáltatásokat. Ehhez képest a felsőoktatási intézet szenátusa a mai napig gáncsolja a törvényben foglaltak végrehajtását, a magyar tagozat jogszabályban előírt intézményesítését.
A helyi közösségek szimbólumainak használatáról szóló törvény két évvel ezelőtti elfogadása után az RMDSZ reakciója olyan volt, mint Cristiano Ronaldo gólöröme: nyugi, itt vagyok, elintéztem. Aztán kiderült, hogy a találat szépségdíjas volt ugyan, viszont a csapat ettől függetlenül kikapott. Bár a szövetség politikusai annak idején azt hangoztatták, hogy a törvény által megoldódott a zászlókérdés, hiszen lehetőséget teremt a székely lobogó használatára, az azóta eltelt idő és a rögvalóság igazolta, hogy a kék-arany sávos zászlót továbbra sem lehet kitűzni közintézményekre, és ugyanúgy üldözik a román hatóságok.
A bukaresti parlament által a múlt héten elfogadott törvényt az RMDSZ úgy tálalta, hogy lehetővé vált a magyar nyelv használata az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben. Holott ezek után továbbra sem látni garanciát arra, hogy anyanyelvükön fogják ellátni a magyar pácienseket az erdélyi települések kórházaiban (kivéve persze a tömbmagyar vidékeket), és ami ennél is lényegesebb: nem tudni, miként fogják megoldani a magyarul értő orvosok, asszisztensek, szociális gondozók „előteremtését”.
Merthogy a jogszabály gyakorlatba ültetése terén alapvető fontossággal bíró alkalmazási módszertan kidolgozásának feladata éppenséggel a kormányra hárul, amely a végtelenségig elhúzhatja ezt a folyamatot, ahogy számtalan más esetben volt már rá példa. Úgyhogy tényleg hurráoptimizmusnak tűnik előre inni a nyelvi jogok kibővítésére.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok