Rostás Szabolcs
2026. március 03., 19:232026. március 03., 19:23
2026. március 03., 19:332026. március 03., 19:33
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel. Rendszerint ugyanis ilyenkor szokott kitörni a pánik igazán.
Persze nem feltételezzük, hogy Bogdan Ivannak érdekében állna ráhozni a frászt az ország lakosságára az Egyesült Államok és Izrael, illetve a perzsa állam között kirobbant fegyveres konfliktus közepette. Viszont mindazok az érvek, amelyekkel a benzin és a gázolaj árának emelkedését igyekezett megkérdőjelezni, pontosabban indokolatlannak beállítani, egyszerűen nem állják meg a helyüket az iráni háború miatt.
Bukaresti kormányzati illetékesektől gyakran hallani, hogy más országokkal ellentétben Románia kevésbé kitett az energiakríziseknek, hiszen számottevő lelőhelyekkel rendelkezik. Évek óta halljuk, mekkora földgáznagyhatalom lesz az ország, amikor (várhatóan 2027-ben) megkezdődik a 100 milliárd köbméter gázmezőt rejtő Neptun Deep lelőhely kiaknázása, és hogy ez milyen jó lesz majd a háztartási fogyasztók számára is, hiszen lesz majd elegendő és olcsó gáz.
Ehhez képest a kormány kénytelen volt elhalasztani az áprilisra beütemezett gázárliberalizációt, ami borítékolhatóan drágulást eredményezett volna, ami a 2025 nyarán elkezdett áfa- és adóemelések, drágulások mellett további jelentős terhet rótt volna a lakosságra. Hiszen láttuk, mi történt, miután tavaly júliusban megszűnt az elektromos energia árának állami korlátozása:
Maga Donald Trump saccolta úgy, hogy az iráni konfliktus egy hónapig is eltarthat, azt pedig látjuk, milyen hatást gyakorolt az új háború csak az elmúlt három nap folyamán. A kőolaj hordónkénti ára már 80 dollárra emelkedett, a földgáz 40 százalékkal drágult Európában, a további áremelkedés mértékét pedig képtelenség megjósolni (felső határt szabni pedig még annyira sem lehet), hiszen senki nem látja előre, mi lesz a kimenetele az amerikai–iráni szembenállásnak. Márpedig a nemzetközi kontextustól Románia sem képes függetleníteni magát, mondjanak bármit a kormány képviselői az energiaellátottságáról és -tartalékairól. Az ország évről évre kevesebb nyersolajat termel, és egyre többet importál, a behozatal tavaly az itthon előállított mennyiség közel négyszeresére rúgott.
Mégis hogyan képzelheti valaki, hogy ezek az összetevők nem hatnak ki az üzemanyagok romániai árképzésére, amikor ennek 25 százalékát éppen a kőolaj világpiaci ára határozza meg? Bár az energiaügyi miniszter erről nem beszélt, a legkönnyebben a bukaresti kormány akadályozhatná meg a benzin és gázolaj drágulását azzal, ha csökkenti az energiahordozókra kivetett jövedéki adót, ami mintegy 55 százalékban meghatározza az üzemanyagok árát.
A lakosságnak nem akkor tesz jót egy kormány, hogy megpróbálja elkendőzni egy krízishelyzet várható következményeit, hanem ellenkezőleg, ha felkészíti akár a legrosszabb forgatókönyvekre is. Márpedig ha az iráni háború hetekig elnyúlik, és az energiahordozók ára tartósan az egekbe szökik, egyáltalán nem lesz sci-fi kategória a 10 lejes benzin és gázolaj. Aminek a dominóhatásával úgyszintén számolni kell: általános drágulás, növekvő infláció (az év végére kitűzött 3,9 százalékos inflációs célról valószínűleg lemondhat a kormány), és a gazdasági növekedés várható lassulása. Ezekkel a dolgokkal az embereknek óhatatlanul kalkulálniuk kell, nem legyinthetnek a minden irányból érkező figyelmeztetésekre azzal, hogy „de Irán messze van”, a miniszter pedig amúgy is megmondta, hogy úgymond semmi sem indokolja a drágulást.
Pláne, hogy ma már ugyanez a tárcavezető elismerte: mégis csak fennáll a kétszámjegyű romániai üzemanyagár kockázata.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Balogh Levente
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Páva Adorján
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Balogh Levente
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Rostás Szabolcs
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
szóljon hozzá!