Balogh Levente
2026. február 13., 17:372026. február 13., 17:37
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan román miniszterelnök, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is keményen bírálnak.
Az „elkövető” Hubert Thuma, az Ilfov megyei közgyűlés elnöke, akit a Nemzeti Liberális Párton (PNL) belüli belső ellenzék vezetőjeként emlegetnek, és aki azzal vádolja Bolojant,
Ez nem túl kedvező Bolojan számára, akire sokan afféle messiásként tekintettek, miután híre ment, hogy Nagyvárad polgármestereként, majd a Bihar megyei közgyűlés elnökeként sikerült jelentős fejlesztéseket megvalósítania, és a céltudatos, ambiciózus elképzeléseit jelentős európai uniós támogatások lehívásával hatékonyan gyakorlatba ültető, a korrupciót hírből sem ismerő vezető mintapéldájaként emlegették.
És ma is az, hiszen az előző évek felelőtlen kampányköltekezései miatt a költségvetési hiány elérte a 9,3 százalékot, az ország hitelekből élt, amelyeknek egyre magasabbra rúgtak a kamatai, és félő volt, hogy még ezek a források is elapadnak, ha a hitelminősítők bóvliba vágják Romániát.
Ilyen körülmények között vette át a kormány irányítását Bolojan, akitől egyesek talán tényleg azt remélték, hogy képes lesz a Biharban megismert módon, konfliktusokat is felvállalva gatyába rázni az ország költségvetését. Mások viszont inkább amolyan áldozati bárányként tekintenek rá, akinek az a feladata, hogy
Ez utóbbi kategóriába tartozik a Szociáldemokrata Párt (PSD), amely ugyan a legnagyobb párt a koalícióban, de örömmel lemondott a kormányfői tisztségről a PNL javára, hogy ne rá hulljanak vissza a népszerűtlen intézkedések, a lefaragások, az adóemelések és a várható elbocsátások következményei.
Így aztán ezt a számára áldásos helyzetet kihasználva úgy bírálja a kormány intézkedéseit, mintha ellenzékben lenne, és Bolojannal szemben egyfajta kisemberpárti ellensúlyként pozicionálja magát – miközben a népszerűtlen intézkedéseket a PSD szavazatai nélkül nem lehetett volna elfogadni.
Amikor pedig úgy értékeli, hogy a megszorítások miatt tovább nőtt a harag, illetve most, hogy hivatalossá vált: az ország technikai recesszióba süllyedt, kettőzött intenzitással mutogat Bolojanra, mint aki mindenért felelős, és egyre többször hangzik el, hogy akár le is válthatják a miniszterelnököt, vagy hogy kilépnek a kormányból.
Na nem a hatékonyság hiányával van bajuk – hanem azzal, hogy a tőle megszokott módon, ha már mandátuma elején nem kertelt, és vért, verítéket és könnyeket ígért, akkor azt szigorúan be is tartja.
Mindez pedig úgy rontja a párt amúgy sem túl acélos támogatottságát, hogy közben joggal merül fel: a Bolojan által csak azért is erőltetett intézkedések nem mindegyike működőképes, olyan is akadhat, amely több kárt okoz, mint hasznot, hiába áll majd végül a könyvelésben az, hogy sikerült lefaragni a kiadásokat. Márpedig
A kormányfő tipikus technokrata, aki csak a számokat és a kipipálandó infrastrukturális beruházásokat látja, a mögöttük levő embereket és sorsokat rendszerint már nem. Rugalmassága egy betonba öntött acélrúdéval vetekszik, szociális érzékénél és empátiájánál pedig jobb napjain még egy random közép-afrikai diktátor is nagyobbat képes produkálni.
Külön ellenszenves, hogy egyfajta furcsa fatalizmus jegyében azért állítja be
amikor olyan adószinteket követel, amelyek a nyugatiakat közelítik, miközben a jövedelmi szint messze elmarad az ottanitól. Mindeközben hiába beszél a jól hangzó, és a korábbi katasztrofális szintnél valamivel valóban jobb makroadatokról, azok ugyanis vajmi kevéssé vigasztalják azokat a milliókat, akiknek a brutálisan megnőtt adók miatt az egzisztenciájuk kerülhet veszélybe.
Ha ő ezt nem is akarta tudomásul venni, koalíciós partnerei emlékeztették rá: a PSD és a magyar többségű területeken a választási kampányban hirdetett jelszavaival szöges ellentétben álló megszorító intézkedések miatti felháborodásukban utcára vonuló emberek tiltakozása nyomán megriadt RMDSZ is jelezte, hogy valamilyen kompenzációs intézkedések szükségesek, ha el akarják kerülni a robbanást.
Ennek nyomán – bár ritkán szokása – muszáj volt egy kicsit engednie a felháborodás miatt:
A tiltakozások és a koalíciós partnerek nyomására az adók bizonyos mértékű csökkentése is napirendre kerülhet, bár a jelek szerint arról, hogy a piaci árhoz közelítsék az amúgy is brutálisan megemelt ingatlanadókat, továbbra sem akar lemondani, ami akár meg is pecsételheti a sorsát.
Sőt a népszerűtlen intézkedéseket most még azzal is tetézi, hogy felvetette az orvosok röghöz kötésének témáját, vagyis azt, hogy ellentételezendő a képzésükre fordított közpénzt, a diploma megszerzése után néhány évig Romániában kellene tevékenykedniük, csak ezt követően mehetnének külföldre dolgozni.
Ez újabb konfliktust jelentene, már csak azért is, mert sértené az általa ájult tisztelettel övezett EU alapelveit, amelyek a személyek, a szolgáltatások és a termékek szabad mozgását rögzítik.
Ugyanakkor
Könnyen megtörténhet azonban, hogy ez már nem elég ahhoz, hogy ne az emberek zsebét érintő, technokrata érzéketlenséggel erőltetett intézkedések alakítsák a közbeszédet.
És bár a legutóbbi elnökségi ülésen még bizalmat szavaztak Bolojannak, az egyre romló közhangulatot és az egyre nagyobb hullámokat vető kormányellenességet a liberális párti vezetők is érzékelik.
Ennek nyomán előfordulhat, hogy a saját, gyakran irracionalitásig menő reformdühe és hajthatatlansága a bejáratott, kéz kezet mos alapú rendszerek megőrzésére, a liberális párt imázsának megmentésére, illetve a saját túlélésük biztosítására való törekvésekkel és a párt irányításának megszerzésére irányuló ambícióikkal kombinálva előbb-utóbb arra sarkallja majd a Hubert Thuma körül gyülekező politikusokat, hogy
Akkor pedig a PSD-hez hasonlóan Bolojant teszik meg bűnbakká mindenért, és messiási szerep és kirakatban mutogatott nagyváradi fejlesztések ide, államfői bizalom és szükséges reformintézkedések oda, úgy fogják áthajítani a hajókorláton, hogy a lába sem éri a földet.
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
szóljon hozzá!