Képmutató Románia, avagy államilag etetett egyenruhások, hoppon maradt tanárok

2026. február 18., 19:402026. február 18., 19:40

Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert – még ha fontosat is – az igazságosabb és méltányosabb társadalom kialakításáért folytatott évtizedes küzdelemben. Viszont a háborúnak még nincs vége.

Látjuk ugyanis, miként reagál az igazságügyi nyugdíjreform irányába tett döntő lépés hatására az érintett ágazat. A romániai bírák és ügyészek képviselőiből álló Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács „rendszerszintű összeomlást” vizionál azok után, hogy immár csak az államelnök kihirdetésére vár a jogszabály, amelynek ügyében a bukaresti taláros testület hónapokig halogatta az ítélkezést mondvacsinált ürügyekkel. Ez a törvény azt írja elő, hogy

a jelenlegi 48-ról fokozatosan 65 évre emeli a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát,
akik utolsó nettó bérük 70 százalékát kapják majd meg öregségi juttatásként a jelenlegi 100 százalék helyett.

Fontos leszögezni: a rendelkezéseket nem azonnal, hanem 15 éves átmeneti időszak alatt hajtják végre, ennek megfelelően majd csak 2042-ben éri el az igazságügyi dolgozók nyugdíjkorhatára a 65 évet. És az érintettek állításával ellentétben a reform nem megszünteti, hanem „csak” felsőbb határt szab a speciális nyugdíjaknak. Mindazonáltal az alkotmányossági kifogással élő, az erősen ellentmondásos Lia Savonea vezette legfelsőbb bíróság máris előrebocsátotta, hogy továbbra is törvénytelennek tekinti a különleges illetmények megnyirbálását, és kész európai fórumok elé vinni az ügyet. Vagyis alkotmánybírósági döntés ide vagy oda, a kérdés még mindig nem tekinthető teljesen lezártnak.

És akkor kanyarodjunk vissza mondandónk elejére, megismételve, hogy az igazságügyi nyugdíjreform végrehajtása csupán az egyik lépés abba az irányba, hogy a román állam rendezze végre a különleges nyugíjak ügyét. Hosszú évek, sőt évtizedek óta téma, hogy Románia számára anyagilag és erkölcsileg egyaránt fenntarthatatlan egy olyan nyugdíjrendszer működtetése, amelyben mindenki egyenlő, de vannak náluk is egyenlőbb kategóriák. Mégpedig a bírák és ügyészek, a pilóták, parlamenti képviselők, pénzügyőrök, katonák, rendőrök és hírszerzők, akik nem a befizetett járulékaikból, hanem az állami költségvetésből fedezett, kiemelt járandóságban részesülnek. Amely lényegesen magasabb az átlagnyugdíjnál, ennél fogva az ország költségvetéséből mintegy 13 milliárd lej megy el évente a speciális nyugdíjakra. Ez a status quo „pénzügyi békeidőkben” is tarthatatlan egy ország számára, hát akkor most, amikor Románia uniós szinten rekordmagas költségvetési hiányt görget maga előtt, és amelynek csökkentése érdekében a kormány az elmúlt hónapokban adóemelések, megszorítások egész sorát foganatosította. Márpedig a népszerűtlen intézkedések miatt felháborodott polgárok egyik (jogos) elvárása éppen ezeknek a privilégiumoknak a megszüntetésére irányul.

Kérdés azonban, meddig hajlandó elmenni ez irányba a jelenlegi kormány, majd az ezt követő kabinetek, hiszen mint látjuk, ez rendkívül hosszadalmas folyamat.

Megnyugtatóan rendezni kell mindenekelőtt a törvényhozók különleges nyugdíját, amelyet a parlament által 2020-ban megszavazott, majd 2021-ben kihirdetett törvény megszüntetett ugyan, ám 2023-ban az alkotmánybíróság elkaszálta a jogszabályt, erre hivatkozva pedig megannyi egykori honatya visszaperelte az extra juttatást. (Jelenleg is közel 1000 volt törvényhozó részesül speciális nyugdíjban). De ugyanilyen fontos az is, lesz-e bátorsága „belenyúlni” a mindenkori hatalomnak egy másik darázsfészekbe, és megpiszkálni a rendvédelmi szervek dolgozóinak különleges illetményét.

Márpedig a tapasztalat azt sugallja, hogy erre nem lesz sem politikai, sem átütő társadalmi akarat. Erre eklatáns példát szolgáltatott a közalkalmazottak étkezési pótlékának tervezett megszüntetését övező, hisztérikus reakciókkal fűszerezett ellenállás. A négypárti koalíció vezetőinek keddi ülését követően került nyilvánosságra a pénzügyminisztérium javaslata, miszerint – a költségvetési deficit csökkentését célzó sprólások keretében – kivétel nélkül vonják meg az étkezési juttatást valamennyi állami alkalmazottól. Beleértve a hadsereget és a rendőrséget is.

Mármost tudni kell, hogy ezt a pótlékot közalkalmazottak megannyi kategóriájától idén januártól megvonták, pontosabban csak azok jogosultak megkapni, akiknek a nettó bére nem haladja meg a 6000 lejt. A hivatásos katonák és a rendőrök azonban továbbra is kapják, függetlenül attól, mekkora a fizetésük. A tervezett megvonás hírére hatalmas ribillió támadt. Az eddig a költségtakarékosságot teljes mellszélességgel támogató USR delegálta védelmi miniszter, Radu Miruță kerek-perec leszögezte, hogy nem írja alá az erről szóló kormányhatározatot, merthiszen a hadsereg élelmiszer-ellátása Alexandru Ioan Cuza moldvai-havasalföldi uralkodó óta hatályos. A hírcsatornák stúdióiban sokoldalú szakértőként futtatott, minden témában megszólaló nyugalmazott tábornokok elemzőkkel és újságírókkal versengve bizonygatták, mekkora főbenjáró bűn felvetni a katonák és rendőrök étkezési pótlékának megszüntetését, és Ilie Bolojan kormányfő úgymond azt bizonyította ezzel a kezdeményezéssel, hogy hazaáruló és veszélyt jelent a nemzetbiztonságra (sic!). A hab a tortán az a rendőrszakszervezeti illetékes volt, aki azzal fenyegetőzött, hogy az ördögi terv végrehajtása esetén húszezer másik bajtársával együtt élni fog a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségével, és akkor a rendvédelmi szerv szépen összeomlik. Merthogy jelenleg a hadsereg és a rendvédelmi szervek dolgozói egyaránt nyugdíjba mehetnek már 48 évesen is.

Ez a vita is bizonyította, mekkora ellenállás övezi a romániai társadalomban az előjogok megszüntetését, de arról is hűen árulkodik, hogy sokak szemében bizonyos társadalmi csoportok szent tehénnek számítanak.

(Az már csak mellékszál a témában, bár nagyon tanulságos, miként rontottak neki magukat értelmiséginek tartó magyarok is a pótlék megvonása ötletének és az RMDSZ elnökének, akinek annyi szerepe volt a történetben, hogy elsőként beszélt nyilvánosan a pénzügyminisztérium előterjesztéséről). Afölött például senki sem kesergett, hogy ezt a bizonyos étkezési juttatást simán megvonták a pedagógusok jelentős részétől, továbbá kevesekben merül fel, miért természetes az, hogy az állam eteti a katonáit és a rendőreit, de a tanárait, orvosait nem. (Sokatmondó az is, hogy a pedagógusok védelmére már csak azért sem siethetett az oktatási miniszter, mert ilyen tárcavezetője karácsony óta nincs az országnak/kormánynak). Mitől örvend nagyobb megbecsülésnek a hadsereg vagy bármelyik erőszakszervezet az oktatásnál, egészségügynél? Miért biztosít az állam olyan előjogot a hivatásos katonának, rendőrnek, határőrnek, hogy ereje teljében, 48 évesen nyugdíjba vonulhat, de ugyanez a jog nem illeti meg a tanítót, a tanárt, az orvost, a közhivatalnokot?

Ameddig nem képes szembenézni a romániai társadalom ezekkel a kérdésekkel, illúzió marad a speciális nyugdíjak kérdésének megnyugtató rendezése, de az igazságos és méltányos ellátórendszer kialakítása is. És ameddig toleráljuk, hogy a társadalmi kategóriák között vannak egyenlők és egyenlőbbek, akkor számítanunk kell arra, hogy az ország belátható ideig nem mászik ki a pénzügyi slamasztikából, és esetleg továbra is szükség lesz olyan népszerűtlen intézkedésekre, amelyek ellen az elmúlt hetekben Székelyföld- és országszerte utcára vonultak az emberek.

alkotmánybíróság hadsereg különleges nyugdíj hivatásos katonák Románia