Balogh Levente
2024. május 17., 11:312024. május 17., 11:31
2024. május 17., 12:322024. május 17., 12:32
Meg kell hagyni, felületesen szemlélve igencsak döbbenetesen hangzik, hogy a romániai magyar közösségnek az ukrajnai háborúhoz és az Európai Unióhoz való viszonyulása inkább a szélsőséges, magyargyűlölő, vélhetően Moszkvához közel álló AUR szavazóinak álláspontjához áll közelebb, mint a romániai átlaghoz.
A fenti adatok a Bálványos Intézet legutóbbi felméréséből derülnek ki, amelyben azt firtatták, hogyan vélekednek a romániai társadalom különböző szegmensei az ukrajnai háborúról és egyes intézményekről. Mindazonáltal érdemes árnyaltan kezelni a helyzetet, hiszen vélhetően senki sem gondolja azt, hogy az erdélyi magyarok tömegével rohannak majd az idén esedékes négy választáson a Románok Egyesüléséért Szövetségre (AUR) szavazni.
Már csak azért sem, mert mégiscsak arról a pártról van szó, amelynek olyan fekete öves, frusztrált, soviniszta senkiháziak a fő arcai, mint az úzvölgyi osztrák-magyar katonatemetőnél magyarellenes pogromkísérletet szervező George Simion, illetve a magyar anyanyelvhasználat ellen dzsihádot folytató Dan Tanasă.
Nem úgy, mint például a szélsőballiberális erdélyi politikaiaktivista-portál, amely hozta a formáját, és kiszámítható, unalmas módon rögtön „a Fidesz propagandáját” tette felelőssé a jelenségért, amely miatt a szerző azt vizionálja, hogy a magyar közösség még a román szélsőjobbnál is Nyugat-ellenesebb és Putyin-pártibb. Higgadtan, ideologikus szemellenző nélkül vizsgálva a helyzetet ugyanis megállapítható, hogy
Vagyis a woke rögeszmék helyett az őshonos kisebbségek jogaihoz való hozzáállás a kulcs. Bár nem kizárható, hogy sokakra hatással van a magyar kormány narratívája, azért ne vitassuk már el azt, hogy a világot józanul és realistán szemlélő ember önerőből is képes árnyaltan, nem csupán fekete-fehér, Putyin-bérenc – ukránrajongó kategóriákban gondolkodni az ukrajnai háború kapcsán.
Csak egy saját példa: amikor a 90-es években néhányszor Kárpátalján jártam, irigykedve tapasztaltam, hogy a helyi intézményeken az ukrán mellett a magyar zászló is kinn lobog, az ukrán állam elismerte az őshonos közösség jogát ahhoz, hogy anyanyelvét és nemzeti jelképeit szabadon használja a szülőföldjén. Az elmúlt tíz évben viszont a helyzet gyökeresen megváltozott: a Krím elcsatolása és a donyecki és luhanszki orosz hibrid hadműveletek nyomán
Ezt szolgálja az anyanyelvi oktatás fokozatos felszámolását célzó oktatási, és az anyanyelvhasználat tiltásáról szóló nyelvtörvény is.
Minderről nem csupán a magyar média számolt be, hanem a romániai is, hiszen a kisebbségellenes törvények több százezer ukrajnai románt is érintenek. Olyannyira, hogy a témát az oroszpártisággal nehezen vádolható román diplomácia, illetve a román államfő is felvetette az ukrán vezetőknek.
Márpedig
Az, hogy emiatt egyesek átesnek a ló túlsó oldalára, és nyíltan az oroszoknak drukkolnak, illetve csakis Ukrajnát és a NATO-t teszik felelőssé a konfliktusért, már járulékos hatás, és valóban a józan mérlegelés hiányát jelzi (még akkor is, ha Ukrajna magyarokkal szembeni viselkedése miatt némileg érthető, még ha el nem is fogadható). Hiszen ahhoz kevés kétség fér, hogy Putyin és sleppje uralma alatt sem lenne sokkal jobb sorsa a kárpátaljai magyaroknak – mint ahogy egyetlen más közép-európai nemzetnek vagy országnak sem.
Mindemellett azt is érdemes megjegyezni, hogy
Addig viszont nem többek ócska, a virtuális jóemberkedésben kimerülő szolidaritása nyomán önnön nagyszerűségük illúziójától rutinszerűen elaléló fotelhuszárnál. Azt is érdemes hozzátenni, hogy az ukránokkal való minden együttérzés mellett is igencsak nehéz lelkesen tapsolni azon francia és német felvetéseknek, hogy a NATO küldjön csapatokat Ukrajnába, vagy hogy lengyel és román területről lőjék le az Ukrajnát támadó orosz drónokat és rakétákat – hiszen utóbbi esetben az orosz válaszcsapás sem francia vagy német területet sújtana, hanem lengyelországi és romániai célpontokat. Utóbbi esetben akár magyarlakta területeket is.
Arról nem beszélve, hogy
És akkor az EU-ellenességről is ejtsünk néhány szót.
Miközben természetesen józan ésszel gondolkodva nem lehet elvitatni, hogy az EU-tagság jelentős előnyöket hozott – gondoljunk csak bele, mire ment volna Románia az uniós források nélkül az elmúlt húsz évben, még úgy is, hogy az ősi hagyományok ápolása jegyében az összeg egy részét szakszerűen elsikkasztották, illetve hogy a schengeni kettős mérce ellenére is mennyivel könnyebb az egyes magyar nemzetrészek közötti kapcsolattartás –, azt is látjuk, milyen álságosan, gyáván és cinikusan viszonyul az EU az őshonos kisebbségeket érő jogfosztásokhoz és atrocitásokhoz.
Emlékezetes:
A cinikus gyávaság eklatáns példája az a válasz is, amit még annó az Európai Bizottság adott a Krónikának a román elnök hírhedt „Ionapotchivanoc” kezdetű, magyarellenes hergelésére. Lapunknak az EB annyit reagált, hogy Iohannis uszítása „kétoldalú, magyar-román ügy”, és a jelek szerint a brüsszeli épületet, ahol a reakciót megfogalmazták, elég stabilan építették meg, mert azóta sem kaptunk hírt arról, hogy az EB valamely irodájában leszakadt volna a mennyezet.
Persze tudjuk, hogy a „progresszió” képviselői számára az őshonos nemzeti közösségek védelme szitokszó, a maradiság és a fasizmus szinonimája, ehelyett csakis az agyalágyult woke ideológia által komilfónak tartott, pillanatnyilag divatos, vélt vagy valós „kisebbségek” és az emberellenes, valóságtól elrugaszkodott méregzöld ideológia melletti kiállás számít.
mindezt lehetőleg az autonómia valamilyen, törvényben vagy egyenesen alkotmányban szabályozott formája által szentesítve. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az egzisztenciája, a túlélése, a megmaradása csakis ebben az esetben lehet biztosított.
Minden egyéb divatos hóbort csak ezután következik, már ha egyáltalán igény van rá.
Ettől még sem oroszbérencek, sem Nyugat-gyűlölők nem lesznek.
Csak realistán szemlélik, és a maguk értékén kezelik a világ dolgait, amelyek rájuk is hatással vannak.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Rostás Szabolcs
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Balogh Levente
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
1 hozzászólás