Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

2025. július 04., 15:592025. július 04., 15:59

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség az ország pénzügyi helyzetének rendbe tétele érdekében – csak éppen ő maga szeretné megúszni a kellemetlen megszorító intézkedéseket.

Különösen igaz ez egyes közalkalmazotti körökre, amelyek a jelek szerint foggal-körömmel ragaszkodnak különböző pótlékaikhoz, és akár az országot megbénító sztrájkok árán is hajlandóak lennének küzdeni, hogy a megszorítások ellenére is megtarthassák őket.

Félreértés ne essék, a közalkalmazottakra szükség van a különböző intézmények működtetése érdekében.

Elvégre nem csak a hivatali ügyintéző vagy az adóellenőr közalkalmazott, hanem az orvos, a pedagógus és a rendőr is annak minősül, hiszen bérét közpénzekből kapja.

Ugyanakkor az is

tény, hogy az állami kiadások jelentős hányadát költik a közalkalmazottak bérei mellett különböző pótlékokra és egyéb juttatásokra.

Olyanokra, amelyekről a versenyszféra munkavállalói nem is álmodhatnak – lásd a különféle veszélyességi pótlékok, a nehezen meghatározható pszichológiai stresszért járó pluszjuttatás vagy az üdülési utalványok, még ha azok értékét felére csökkentették is.

Sokan és sokféleképpen érveltek amellett, hogy miért volt szükség ezekre a juttatásokra, illetve hogy miért túlzóak azok a kijelentések, hogy Romániában túl sokan állnak a közszféra alkalmazásában.

A pótlékok kapcsán azt hozták fel, hogy azok révén lehetett növelni a közalkalmazotti béreket a korábbi megszorítások során bevezetett bérsapkák idején.

A közalkalmazottak száma kapcsán pedig egyesek arra hívják fel a figyelmet, hogy a hasonló méretű országokhoz képest

nem a közalkalmazottak aránya túl magas Romániában, hanem a munkavállalóké nagyon alacsony.

Mindkét érv elfogadható – azonban az igazság ebben az esetben is valahol félúton van.

Mindenkit megillet a méltányos fizetés, aki tehetségét és hozzáértését valamely intézmény gördülékeny működésének szolgálatába állítja.

Ugyanakkor – méltányosság ide, alacsony munkavállalói arány oda – az is köztudomású, hogy sok esetben nem a hozzáértés, hanem a politikai lojalitás vagy a rokoni, baráti kapcsolatok nyomán kerültek egyesek közalkalmazotti státusba.

Számos országos hatóságnál, állami cégnél vagy önkormányzati intézménynél azért duzzasztották fel a létszámot, hogy a politikai klientúrát és a rokonokat, barátokat elhelyezhessék a kifizetőhelynek használt állásokban.

Eleve kérdéses, hogy szükség van-e egyáltalán a jelenleg létező összes állami hatóságra, amelyek közül egyesek párhuzamosan működnek, és részben vagy szinte teljes egészében ugyanazt a feladatkört látják el, a különböző tanácsadó testületekre, amelyek sok esetben kényelmes szinekúrákat jelentettek egyesek számára.

Ezek létjogosultsága pedig pláne megkérdőjeleződik abban a helyzetben, amikor az ország rekord mértékű, 9,3 százalékos költségvetési hiányt halmozott fel, mivel a kiadások folyamatosan meghaladták a bevételeket, és a büdzsén továbbra is akkora lyuk tátong, hogy annak befoltozására a költekezés jelentős visszanyesése nélkül semmilyen remény sincs.

És itt jön be az említett pótlékok témája is: az azokra kifizetett pénz jó részét nem az ország munkavállalói – köztük a közalkalmazottak – termelték meg, hanem külső hitelekből származtak.

Így azok ideiglenesnek ígért csökkentése jelen súlyos körülmények között indokoltnak tűnik – persze csak azzal együtt, hogy – arányok ide vagy oda – az állami apparátust is visszanyessék az indokolt méretűre, és a vezetői fizetéseket is hozzák olyan szintre, amely megfelel az ország gazdasági lehetőségeinek.

És ami még fontosabb: ezzel együtt a hosszú évek óta a figyelem középpontjában álló különleges nyugdíjakat is meg kell nyirbálni, hiszen azokat a politikum eleve azért találta ki, hogy általuk megszerezze az igazságszolgáltatás lojalitását és jóindulatát, majd lassan egyéb befolyásos körökre is kiterjesztette őket.

Csakhogy, amint már említettük, az érintett közszolgák jelentős része úgy érzi, hogy a megszorítások mindenki másra vonatkozhatnak, de rá nem.

Az egész a Caragiale-féle gyakorlatot idézi, miszerint legyen reform, de minden maradjon a régiben.

Az adóhatósági dolgozók a veszélyességi pótlék megvonása miatt a nyugdíjak és bérek kifizetését szolgáló folyamatok bojkottálásával fenyegetőznek, lázadoznak a bírósági írnokok is, de maguk a bírák és ügyészek is, mondván: a béreik és kiemelt összegű nyugdíjuk, valamint a más kategóriákhoz képest alacsony – 60 éves – nyugdíjkorhatár nem privilégiumok, hanem arra teljes mértékben rászolgáltak.

Egyes értesülések szerint az is

fölmerült, hogy a bírák esetében a veszélyességi pótlék csökkentése révén kieső összeget a pszichológiai stresszért és a titoktartásért járó pótlék növelésével kompenzálják,

ám ezt az érintettek gyorsan cáfolták – ha másért nem, már csak azért is, mert az ügy nyilvánosságra került.

Mindehhez még hozzáadódott az alkotmánybíróságról kiszivárgott hír, miszerint a három, lejáró mandátumú alkotmánybíró számára még a jelenlegi, katasztrofális pénzügyi helyzetben is megítélnék a törvény által lehetővé tett, hathavi illetménynek megfelelő, 180 ezer lej összegű „búcsúajándékot”.

Persze tudjuk, hogy szerzett jogokról lemondani nem könnyű.

De a közalkalmazotti státus „békeidőben”, amikor az ország gazdasága jól prosperál, olyan privilégiumokkal jár, amelyeket a versenyszféra dolgozói nem élvezhetnek – viszont optimális esetben utóbbiak termelik meg a biztosításukhoz szükséges pénzt.
Amikor viszont gazdasági vészhelyzet van, akkor jogos elvárás, hogy ezen privilégiumok egy részétől ideiglenesen eltekintsenek.

Ehhez képest most fenyegetőzéseket és trükközéseket látunk egyes érintett körök részéről.

Mindehhez ráadásul hozzáadódik a különleges nyugdíjak abszurd helyzete:

annak az alkotmánybíróságnak van vétójoga az indokolatlan luxusilletményeket esetlegesen eltörölni vagy csökkenteni szándékozó jogszabályok fölött, amelynek tagjai maguk is kedvezményezettjei a gyakorlatnak,

így nem meglepő, hogy eddig mindig alkotmányellenesnek találták a saját különnyugdíjuk megvonását vagy csökkentését célzó törvényeket.

Mindeközben azon munkavállalók, akik nem a közszférában dolgoznak, és alapfizetésüket nem egészíthetik ki pótlékokkal, a nadrágszíj megszorítására készülnek a deficit lefaragását célzó áfa- és egyéb adó- és illetékemelések miatt, amelyekhez a villanyáram ársapkájának hihetetlenül „jól” időzített eltörlése is hozzáadódik, ami nem csupán a saját villanyszámlájukat növeli majd közel kétszeresére, de minden egyéb termék árában is visszaköszön, hiszen a cégek simán beleépítik majd az árakba a drágább árammal járó költségeket.

Ilyen körülmények között igencsak borúsnak tűnik a jövő.

Hiszen ha azok, akik kiemelt felelősségű tisztséget töltenek be, pláne akik azért felelnek, hogy az ország minden intézménye alkotmányosan, a demokrácia játékszabályait követve, méltányosan működjön, ilyen példával járnak elől, ha a legmagasabb szinten megpróbálnak kibújni a megszorítások alól, és trükköznek, akkor mégis hogyan várják, hogy a vállalkozói szféra és az „egyszerű” polgárok szintjén ne próbálják elkerülni a megszorítások hatásait, és visszaszoruljon az adóelkerülés, az áfatrükközés?

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Páva Adorján

Páva Adorján

Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?

Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Az erdélyi magyarok egy részét nem akarjuk lecserélni, ugye?

Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.

Balogh Levente

Balogh Levente

A józan ész és a külhoni választópolgárok felelőssége

Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.

Somogyi Botond

Somogyi Botond

Erdélyi szavazótömb? Egyszerű és bonyolult

Retteg az erdélyi szavazatoktól a magyarországi választók egy része. Teljesen alaptalanul – tenném hozzá gyorsan. Ha minden szavazatra jogosult személy elmenne és a Fideszre szavazna, akkor sem tudnánk jelentősen befolyásolni a választás végeredményét.

Balogh Levente

Balogh Levente

A Hormuzi-szorosban süllyed el a NATO?

Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Tanulságok egy még le sem zajlott választás kapcsán

Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.

Balogh Levente

Balogh Levente

PSD-s kampányzsarolás: Bolojan a célkeresztben

Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.

Hirdetés