Hirdetés
Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lázba hoz még valakit az autonómia a román nacionalistákon kívül?

2025. november 04., 17:572025. november 04., 17:57

2025. november 04., 18:382025. november 04., 18:38

Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.

De ezzel gyakorlatilag ki is merült az ügy tematizálása, és körülbelül jövő ilyenkorig nem is kerül elő újra a süllyesztőből. Adódik a kérdés: célja még egyáltalán az erdélyi, székelyföldi magyar közösségnek az autonómia?

Az elmúlt években megteremtett hagyománynak megfelelően a Székely Nemzeti Tanács idén is megtartotta a Székelyföld autonómiájának napját. Október utolsó vasárnapján őrtüzek gyújtásával jelezték a tömbmagyar régió számos településén, hogy Székelyföld őshonos lakossága igényt tart a területi autonómiára, és ezt az esemény alkalmából kibocsátott kiáltvány is alátámasztotta. Aztán – ugyancsak a székely autonómia napjához és az őrtűzgyújtáshoz kapcsolódva – felszólalást szentelt az önrendelkezés kérdésének a román parlamentben Kulcsár-Terza József képviselő, a Magyar Polgári Erő elnöke. Arról az egykori polgári párti (MPP) politikusról van szó, aki tavaly, a törvényhozási választások előtt néhány hónappal jegyeztette be alakulatát, politikai ellenfelei szerint azért, hogy újabb mandátumot szerezzen az RMDSZ színeiben. (Akár csak ez volt a cél, akár ez is, a terv bejött).

Rövid politikai nyilatkozatában a háromszéki honatya megismételte, ami az elmúlt három és fél évtized alatt többször elhangzott Románia parlamentjében, jelesül, hogy

az önrendelkezés egy jogi keret, amely garantálja/garantálná a teljes és tényleges egyenlőséget Székelyföld minden állampolgára számára.

És persze példaként, a székelyföldi autonómiamozgalom egyik modelljeként tett említést Dél-Tirol autonóm tartományról, amely teljesen természetesen működhet a nyugat-európai Olaszországban, ám 1500 kilométerrel keletebbre, Romániában hallani sem akarnak róla, pedig hát ez az ország is Európai Unió tagja. „(…) Románia messze van az európai értékektől – vagy akár azt is mondhatjuk, hogy Románia Európa szégyene” – vonta le a sommás következtetést Kulcsár-Terza, felszólalására pedig érkeztek is a menetrendszerű reakciók. A szélsőségesen nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvényhozói közvetlenül magyar képviselőtársuk beszéde közben cirkuszoltak, felbőszülten lobogtatva a Románia „egységes, feloszthatatlan, szuverén és nemzetállami” mivoltát bizonygató alkotmányt. A Székelyfölddel és az autonómiával szembeni gyűlöletbeszédek csimborasszója volt az ellenzéki alakulat egyik nóném képviselőjének a közösségi oldalon posztolt kifakadása, miszerint „senkinek nem áll jogában beszélni az autonómiáról vagy megkérdőjelezni Románia egységét.” Azaz fogjuk csak be a szánkat, és ki se merjük ejteni azt a szót, hogy autonómia.

Itt tartunk tehát 35 évvel a romániai rendszerváltás után az önrendelkezés ügyében.

Azzal a különbséggel, hogy miközben a szélsőségesen nacionalista román tábortól továbbra is megkapjuk: távozzunk az országból, ha nem tetszik, hogy nem kapunk autonómiát, a mainstream román pártok már csak legyintenek, ha szóba kerül a kérdés. Sokatmondó, hogy a székelyföldi őrtűzgyújtás vagy Kulcsár-Terza felszólalása a kormányzó román alakulatok politikusainak ingerküszöbét el sem érte, a bukaresti sajtóban is csak itt-ott illették „sokkoló, elképesztő” jelzővel a történteket, de itt is jobbára azt, hogy a magyar politikus „Európa szégyenének” titulálta Romániát. (Ami, köztünk szólva, meglehetősen kontraproduktív megjegyzés volt, alkalmat szolgáltatva a teljesen elrugaszkodott reakcióknak). A tömbmagyar régió autonómiájának ügyét a román politikai elit továbbra sem kezeli tárgyalási alapként, kimondva-kimondatlanul ugyanúgy viszonyul ehhez a kérdéshez, mint a véleményüknek molinókon, skandálások formájában hangot adó futballszurkolók: „Székelyföld nem létezik”. Hallani sem akarnak róla, mint Nicușor Dan államfő a székely himnuszról az RMDSZ kongresszusán...

Közben viszont az igazság az, hogy nem csak a románok és Románia szégyene, jobban mondva felelőssége az autonómiamozgalom megrekedése.

Az RMDSZ napirendjéről évek óta lekerült a kérdés, aminek oka többnyire a szövetség kormányzati részvételében keresendő, ugyanakkor az alakulat vezetői időről időre elmagyarázzák, hogy a kérdés feszegetése éppen mitől nem időszerű. Három és fél éve történetesen az ukrajnai háború és az ezzel összefüggésbe hozható „fokozott nemzetközi helyzet” szab gátat az autonómia ügye kibontakozásának. Időnként a román parlament napirendjére kerülnek a Székelyföld önrendelkezését, illetve a magyar nemzeti közösség kulturális autonómiastatútumát, a nemzeti közösségek kulturális autonómiáját szabályozó törvénytervezetek, amelyeket azonmód el is utasít a többségi szavazógépezet. Jellemző egyébként, hogy a legutóbbi kísérlet két éve történt, amikor is Kulcsár-Terza és a néppárti Zakariás Zoltán kezdeményezéseit söpörték le az asztalról.

Az SZNT őrtüzekkel, kiáltványokkal, az európai uniós intézmények érzékenyítésével igyekszik napirenden tartani az ügyet, de hát a nemzeti régiók támogatása tárgyában indított európai polgári kezdeményezés elutasítása kapcsán ismét kiviláglott, hogy az Európai Bizottság ugyanúgy viszonyul a kisebbségi kérdéshez és az autonómiához, mint Bukarest. Elsősorban ezeknek az összetevőknek a hatására jutottunk oda, hogy mára kifulladt az autonómiatörekvés Erdélyben, a Székelyföldön. Az emberek jelentős része közömbösen viszonyul ehhez a kérdéshez, a romániai magyar politikai és társadalmi szervezetek – beleértve az autonómiatanácsokat – között nincs összhang, együttműködés, akcióegység ebben az ügyben. Pedig el kellene dönteni, mit akarunk, célnak, gyakorlatba ültetendő modellnek tekintjük-e az autonómia gyakorlatát, vagy lemondunk róla, mert az idő nem nekünk, romániai magyaroknak dolgozik.

Márpedig ha mi sem tartjuk fontosnak ezt az ügyet, akkor nem csoda, hogy a többség is annak megfelelően viszonyul a kérdéshez: közönnyel, szélsőségesen nacionalista kirohanásokkal, nagy fokú intoleranciával.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Talárosok, mint a demokrácia sírásói?

Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Budapest a csúcson?

Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.

Páva Adorján

Páva Adorján

A lekvárt főző nagyi után öleljük meg a fináncot is

Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna az EU-ban: kinek és miért lenne jó?

Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldova: csatát nyert a Nyugat

A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.

Hirdetés