Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Mert lássuk be: a román politikai osztály imázsa enyhén szólva sem pozitív, amiről elsősorban maguk a politikusok tehetnek – elvégre a jelenlegi gazdasági katasztrófa, a 9,3 százalékra ugrott költségvetési hiány, és az amiatt szükséges megszorító intézkedések is nekik „köszönhetők”. Ennél fogva a parlament létszámának csökkentése igencsak hálás és népszerű téma, az „ingyenélő” politikusokkal kapcsolatos, gyakran nem is megalapozatlan sztereotípiákra és az irigységre egyaránt rájátszó javaslat ma is jelentős támogatottságnak örvend, ami biztos plusz pontokat hoz annak, aki felveti.

Most éppen a takarékossággal indokolnák, hogy miért kellene 300 főben maximalizálni a törvényhozók létszámát, amivel két legyet lehetne ütni egy csapásra: csökkenthetnék a kiadásokat, és teljesítenék a referendumon kifejezett népakaratot. Az persze jogos elvárás, hogy a parlament – csakúgy, mint bármely más közintézmény – mértéktartóan és takarékosan bánjon a közpénzekkel, és a törvényhozók ne részesüljenek aránytalanul és méltánytalanul magas illetményben a többi polgárhoz képest.

Ugyanakkor a létszámcsökkentés kapcsán felmerül egy probléma: az arányosság kérdése, ami túlmutat azon, hogy számszerűsíthetően mennyi pénz takarítható meg vele.

Persze ennek alkalmazása országonként is eltérhet. Van, ahol ragaszkodnak ahhoz, hogy minél alacsonyabb parlamenti küszöb legyen, és ezáltal valóban megjelenjen a lehető legtöbb vélemény. Máshol olyan rendszert alkalmaznak, ahol az egyéni választókerületek nyertesei mindent visznek, így az arányosságot feláldozzák a stabil kormányzás oltárán, megint máshol a kettő kombinációjával próbálják biztosítani az arányosság és a stabil kormányzás közötti egyensúlyt.

Romániában a tiszta listás szavazás arra irányul, hogy a lehető legnagyobb mértékű arányosságot biztosítsa – már az 5 százalékos küszöböt elérő pártok esetében.

Erre hívták fel a figyelmet több párt képviselői is. A leghangosabban éppen az RMDSZ, amely – mivel egy ilyen intézkedés a legkisebb pártokat sújtja a legjobban – az USR által most felmelegített és benyújtott tervezet szerint törvényhozóinak jelentős számát elveszítené a 300 fős parlamentben. Ami önmagában nem is lenne akkora tragédia, már abban az értelemben, hogy

Csakhogy a csökkentés nyomán fennáll a veszélye, hogy jelentős arányban magyarok lakta, jelenleg stabil képviselettel rendelkező, de nem magyar többségű régiók magyar képviselet nélkül maradnak. Ami abból a szempontból aggályos, hogy bármit is ígérnek a román pártok illetékesei, és bárhogy is próbálják a magyar polgárok szavazatait megszerezni, a sajátos magyar ügyekért, a magyar anyanyelv-használat, oktatás és intézményrendszer bővítéséért vagy legalább megtartásáért ők biztosan nem fognak semmit sem tenni – az ellenkezőjéért viszont annál többet.

Ezért állt elő a magyar szervezet azzal a tervezettel, amely a remények szerint a legkevésbé lesz fájdalmas az érintetteknek: a parlament létszámának tíz-tizenegy százalékos csökkentésével, amely a kecskét is jóllakatja, és a káposztából is a lehető legnagyobb darab marad meg. Amúgy a mostani létszámcsökkentéshez kapcsolódó aggodalmak között a nyilvánosság előtt nemigen hangoztatták, de fű alatt azért kiszivárgott, hogy

Persze ha ez a demokratikus akarat, akkor tiszteletben kell tartani, de a kívánatos mégiscsak az, hogy amellett, hogy a törvényhozás a lehető legnagyobb mértékben arányosan képezze le a választópolgárok preferenciáit, ne fogadjanak el önsorsrontó kezdeményezéseket, ha nem feltétlenül muszáj.

Amúgy a központi parlamenti képviselet és arányosság mellett egy modern demokráciában még van néhány tényező, amely fontos ahhoz, hogy a polgárok akarata a legszélesebb körben érvényesüljön, és a lehető legtöbb kérdésben ők dönthessenek a sorsukról. Ez a helyi önrendelkezés és szubszidiaritás.

Ami annyit jelent, hogy ugyan

Ezek letéteményesei részben a helyi és a megyei önkormányzatok, amelyek számára a lehető legnagyobb pénzügyi autonómiát és döntési szabadságot kellene biztosítani. És ott vannak még az önrendelkezés különböző formái a személyi elvű és kulturális autonómiától a területiig, amelyek még tovább bővítik ezt a kört.

Csakhogy Romániában ahelyett, hogy bővítenék a helyi önrendelkezést, hogy ezáltal is csökkentsék a központi vízfej méretét és forrásigényét (ha már a kiadáscsökkentés szükségességéről van szó), továbbra is azt tapasztaljuk, hogy még a nem etnikai jellegű helyi autonómiától is úgy félnek, mint a tűztől. A román pártok jelentős része – ki soviniszta indíttatásból, ki „csupán” aufklérista társadalommérnökösködő felhorgadásból – inkább a további központosítás felé terelné az ország amúgy is erősen centralizált közigazgatási berendezkedését.

Márpedig ilyen körülmények között igenis

Így az is létfontosságú, hogy a lehető legtöbb magyar közösség – függetlenül attól hogy tömbben, nem többségben, de jelentős arányban vagy szórványban él – képviselettel rendelkezzen a törvényhozásban. Mielőtt még bárki valamely szervezet vagy párt melletti kiállással gyanúsítana, gyorsan leszögezzük: nem törvényszerű, hogy ennek az RMDSZ-nek kell lennie – az a magyar szervezet lássa el a magyar közösség mindenkori képviseletét, amely a legnagyobb támogatottsággal rendelkezik a magyarok körében. És amely lehetőleg kiemelten képviseli a magyar közösség megmaradásához szükséges célkitűzéseket –

Persze a létszámcsökkentés nem csupán magyar ügy, más közösségeket is hátrányosan érinthet. Érdemes azt is megjegyezni, hogy egy törvényhozás tevékenységének minősége nem a létszámtól függ, hanem a tagjaitól: egy jelentős létszámú parlament is működhet hatékonyan és az állampolgárok érdekében, és egy 120 fős is tevékenykedhet pocsék minőségben, és hozhat a polgárok érdekeit semmibe vevő törvényeket

Összegzésképp leszögezhető: egy demokráciában az arányos képviselet eleve alapvető követelmény.

Amíg azonban Romániában nem működik megfelelő mértékben a valós önkormányzatiság és a helyi autonómia, addig létkérdés, hogy a különböző közösségek és régiók arányos képviseletét a lehető legnagyobb mértékben szavatolják a fontos döntéseket meghozó törvényhozásban.