Balogh Levente

Balogh Levente

Izrael Irán ellen

2024. október 03., 19:282024. október 03., 19:28

Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.

Olyan kétfrontos háborút, amely valójában három frontos, hiszen a héten megindított szárazföldi műveletek fő célpontja, a Libanon nagy részét uralma alá hajtó Hezbollah siíta terrorszervezet és a Gázát vaskézzel irányító Hamász mögött egyaránt Irán áll, Teherán finanszírozza az Izrael, illetve a nyugati érdekeltségek elleni terrorista tevékenységet.

Ezt bizonyítja, hogy a Hezbollah elleni offenzívára, illetve a terrorszervezet vezére, Hasszán Naszrallah sikeres kiiktatására Irán erődemonstrációnak szánt katonai művelettel reagált, amikor mintegy kétszáz rakétát lőtt ki Izraelre.

Ezzel elismerte, hogy a Hezbollah és a Hamász műveletei valóban az ő közvetlen érdekeit, regionális befolyásszerzési terveit szolgálják, másrészt megpróbálta megvédeni gázai és libanoni „befektetéseit” Hiszen a két terrorszervezetnek a fegyverekben, a kiképzésben és pénzben nyújtott támogatás értéke dollármilliárdokban mérhető – és a jelek szerint az a veszély fenyegeti, hogy az egészről kiderül: valójában ablakon kidobott pénz volt.

Ráadásul az idén már második támadás – amely alapjában véve ugyanolyan hatástalan, mint az első, áprilisi volt, mivel az izraeli légvédelem mellett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Jordánia is „beszállt” az iráni rakéták lelövésébe –

csak még nagyobb bajt hozhat a teheráni vezetők fejére, mivel könnyen megtörténhet, hogy az izraeli megtorlás – amely pontosabb és hatékonyabb lesz – az ország kulcsfontosságú olaj- és nukleáris létesítményeit nullázza majd le.

Amúgy meg kell hagyni, az izraeli illetékesek alaposan előkészítették a Hezbollah elleni offenzívát, hiszen sikerült lefejezni a terrorszervezetet, a legmagasabb szintű vezetőtől kezdve számos magas rangú parancsnokig.

Külön elismeréssel kell adózni az előtt a zseniális titkosszolgálati művelet előtt, amely során sikerült robbanószerrel „felturbózott” személyhívókkal és walkie-talkie-kkal kistafírozni a terrorszervezetet, hogy a robbanóeszközök aktiválásával csoportosan csökkentsék le drasztikusan a létszámát.

Reméljük, a pezsgők elfogyasztása után az akció kitervelői és végrehajtói megkapják a megérdemelt kitüntetéseket és előléptetéseket, még akkor is, ha ez a nyilvánosság kizárásával zajlik, hiszen ha kitudódna a kilétük, azzal nem csupán az ő homlokukra rajzolnának célkeresztet, hanem a családtagjaikéra is. Mindenesetre ezzel a Moszad ismét bizonyította, hogy a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) hírszerző szolgálata, amelytől joggal tart minden ellenség.

Ha washingtoni közlések szerint erről a műveletről nem is tudtak, a Hezbollah libanoni sejtjei, katonai létesítményei és kilövőállásai elleni offenzíváról természetesen előzetes értesítést kaptak, és

az Egyesült Államok jóváhagyásával zajlik, még akkor is, ha azért az elnöki hivatal közben erőtlen hangon tűzszünetet emleget.

Az Egyesült Államok ugyanis a Biden-adminisztráció Netanjahu elleni, jórészt ideológiai alapú bírálatai ellenére nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a saját és a Nyugat stratégiai szövetségesét a Közel-Keleten, hiszen az azzal lenne egyenértékű, hogy Irán kiterjeszti a hatalmát a Földközi-tenger keleti térségére, ami a Tehrán és Moszkva közötti együttműködés nyomán az orosz jelenlétet is fokozná.

Emellett az izraeli lobbi igencsak erős, ráadásul hiába hangoskodnak az egyetemeket uralmuk alá vonó szélsőbaloldali erők, akik szélsőségesen Izrael-ellenes, antiszemita jelszavakat harsognak, és a szegény, „elnyomott” tömeggyilkosokat éltetik,

szerencsére továbbra is a józan ész képviselői vannak többségben, akik képesek különbséget tenni az önmagát védő, megtámadott fél és a vérszomjas, fanatikus terrorista között.

Ráadásul Washingtonban talán abban is reménykednek, hogy a konfliktus miatt Oroszország bizonyos erőforrásokat von el az ukrajnai háborútól, hogy azokat a Hezbollah és a Hamász mögött álló Irán támogatására fordíthassa.

Mindemellett kérdéses, hogyan alakulhat a libanoni offenzíva, hiszen már a Hamász elleni, gázai hadművelet is számos bírálatot váltott ki nyugati – főleg baloldali – körökből a civil áldozatok magas száma miatt. Ami részsiker Irán és proxyjai számára – merthogy nem csupán a Hamász jár el így, hanem a Hezbollah is –, hiszen éppen azért telepítik a rakétakilövő állásaikat és fegyverraktáraikat iskolákba, kórházakba vagy akár egyszerű magánházakba, hogy pajzsként használják a civileket, és a katonai célpontok ellen indított izraeli támadások nyomán a polgári áldozatok miatt tömeggyilkossággal vádolhassák Izraelt.

Az is lényeges, hogyan vág vissza Izrael Iránnak az újabb rakétazáporért.

A válasz hiánya ugyanis egyrészt gyengeséget sugallna, másrészt pedig a Hamász és a Hezbollah meggyengítése mellett az is lényeges, hogy legfőbb patrónusuk is megbűnhődjön a terrorizmus finanszírozása miatt.

Így a katonai és stratégiai fontosságú kommunikációs, illetve olajlétesítmények elleni támadások éppúgy várhatók, mint az iráni atomlétesítmények elleni csapások, elejét veendő annak, hogy a vallási fanatikus iráni vezetők atombombához jussanak. Ezekben Washingtonnak és a Nyugatnak is partnernek kell lenniük, elvégre

senkinek sem érdeke, hogy egy szélsőséges, a síita iszlám törvényein kívül bármilyen szabályt legitimnek elismerő rezsim még a jelenleginél is nagyobb globális fenyegetést jelentsen.

Az ugyanakkor természetesen nem reális terv, hogy az utolsó hezbaollahos terroristát, az utolsó fegyverraktárt és az utolsó kilövőállást is megsemmisítve az írmagját is kiirtsák a terrorizmusnak. Egyrészt azért, mert ez lehetetlen, az emberanyag szinte végtelen, másrészt éppen ezért előbb-utóbb valamely más, új szervezet venné át a helyét.

Mégis, minél nagyobb veszteséget szenved el a síita fegyveres szervezet, minél több vezetőjét, tagját, fészkét és fegyverét semmisítik meg, és minél nagyobb károkat szenved Irán, annál nehezebb lesz újra felépíteni a kapacitásokat,

ennek nyomán pedig Izrael – és a világ is – fellélegezhet egy kicsit, legalább néhány évre.

És a jelenlegi körülmények között már ez is egy üdvözlendő eredmény.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna az EU-ban: kinek és miért lenne jó?

Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldova: csatát nyert a Nyugat

A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, Dan Tanasă leglelkesebb követője

Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin bekóstolta a NATO-t

Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.

Makkay József

Makkay József

Bolojan reformcunamija: ígéret vagy illúzió?

Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.