2008. december 11., 10:352008. december 11., 10:35
Viszont éppen a băsescui megnyilatkozások ismeretében tűnik érthetetlennek, hogy az államfő milyen észérvek alapján adja áldását annak a PSD-nek a hatalomba való kooptálására, amelyet mandátuma során rendszeresen a korrupcióval, a reformok akadályozásával emlegetett egy lapon. Csakhogy Machiavellitől tudjuk: a politikában az erkölcsi elveket teljesen alá kell rendelni a célszerűségnek. 2004-ben a DA Szövetség, ezáltal a jobboldal hatalomra kerüléséért Băsescu beemelte a hatalomba az általa később erkölcstelen megoldásnak nevezett Konzervatív Pártot. Most ugyanilyen megoldásnak tűnhet a román jobboldal és az államfő szimpatizánsai számára a szocdemekkel való lepaktálás, de csakis akkor, ha szem elől tévesztenénk, hogy a következő években várhatóan olyan pénzügyi-gazdasági válsággal kell felvennie a harcot az országnak, amelyre egy gyenge lábakon álló kormány képtelen. A német nagykoalíció példája is mutatja, hogy szükséghelyzet idején működőképes tud lenni az ellentétes ideológiákat valló pártok összefogása. Márpedig a választások eredményének kihirdetése után a romániai szavazókat is az érdekli a legkevésbé, hogy ki kormányoz, hanem az, hogy ezt hatékonyan, a társadalom és az egyén életszínvonalának emelkedése érdekében teszi-e. A jobb- és a baloldal összeborulásakor tehát érdemes biankó csekket megelőlegezni a feleknek, hiszen kudarc esetén nemcsak a nagykoalíció tagjai, hanem a recesszió elé néző Románia lakossága is fizetheti a számlát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok