Csak magyar ne legyen?

A hangulatkeltés még az üzlet megkötésének hivatalos bejelentése előtt beindult, amikor közösségi oldalakon egyesek arra buzdították a német energiatársaság ügyfeleit, hogy ne várják meg, míg a magyarok „kezére kerülnek”, váltsanak szolgáltatót. Ezzel egy időben a bukaresti kormány képviselői is értésre adták, hogy alapos kivizsgálás alá vetik az E.ON romániai érdekeltségének eladási szándékát. Egyáltalán nem meglepő, hogy az adásvételt hevesen ellenzi a szélsőségesen nacionalista, ellenzéki AUR, amely beadványban szólította fel a versenytanácsot, hogy érvénytelenítse az ügyletet. Szerintük ugyanis kockázatot jelentene Románia energiabiztonságára nézve, ha az E.ON részesedése az „Oroszországgal jó viszonyt ápoló” Magyarország kezére kerülne.

Hasonlóképpen támadja a megállapodást az RMDSZ-szel kiegészült bukaresti balliberális kormány liberális (PNL) tábora, amely energiaügyi minisztere révén már az ügyletről szóló nem hivatalos információk nyomán értésre adta, hogy blokkolná a tranzakciót. Sebastian Burduja szerint a megállapodás a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) asztalára kerül, amely nemzetbiztonsági okokból megakadályozhatja, hogy a magyar cég megvásárolja a német társaság romániai érdekeltségét. A minisztérium szerdán meg is tette az első lépést ennek érdekében, „orosz érdekeltségekre” hivatkozva kezdeményezve kivizsgálást. Bár az üzlet értékét nem hozták nyilvánosságra a felek, a miniszter „eltúlzottnak” nevezte a – nem hivatalos értesülések szerint 200 millió euróra tehető – vételárat, ugyanakkor több alkalommal aggályának adott hangot az MVM „orosz befolyása” miatt.

A magyar állami energiatársaságnak a romániai piacon történő bevásárlásával szembeni félelem már csak azért is túlzó, mivel az üzlet „csak” a szolgáltatói üzletágat érinti, a kritikus infrastruktúrát nem. (Az energiaüzlet persze így is jelentős, mert az E.ON számottevő piaci részesedéssel bír Romániában: a földgázszolgáltatás terén mintegy kétmillió ügyféllel rendelkezik, ipari fogyasztókon kívül a romániai háztartások felét látja el földgázzal, villamos energiát pedig 1,4 millió kliensnek szolgáltat. Vagyis mintegy 3,4 millió ügyféllel rendelkezik a 9 millió villamosenergia-, valamint körülbelül 4,5-4,6 millió földgázfogyasztó alkotta hazai energiapiacon). Holott tavaly októberben maga a román energiaügyi minisztérium is elismerte, hogy egy energiaszolgáltató társaság nem más, mint „számlagyár”, amely csak a végső fogyasztót szolgálja ki, miközben nem kezeli a kritikus infrastruktúrát.

Jelzésértékű, hogy miközben Bukarest azt is rossz szemmel nézi, miszerint az MVM az E.ON kereskedelmi tevékenységét venné át, 2023-ban a román hatóságoknak az ellen nem volt kifogásuk, hogy a görög PPC nem csak az olasz ENEL romániai szolgáltatói üzletágát vásárolta fel (1,24 milliárd euróért), hanem az infrastruktúrát is, beleértve a 133 ezer kilométeres villamosenergia-hálózatot. Márpedig ugyan mitől lenne nagyobb „orosz faló” az EU-ban Magyarország ahhoz a Görögországhoz képest, amelynek partjainál az európai szankciók bevezetése óta hajóról hajóra szivattyúzzák át az orosz nyersolajat ún. ship-to-ship (STS) transzfer keretében, a rakomány eredetének elrejtése, a nemzetközi szankciók kikerülése céljából?

Az is sokatmondó, hogy miközben az MVM–E.ON-tranzakció kapcsán a legtöbbször az hangzik el, miszerint „Románia nem kér az orosz érdekeltségekből”, az orosz Lukoil a román állami Romgaz társasággal közösen kutat földgáz után a Fekete-tengeren, a Trident-lelőhelyen. Ugyanakkor a Gazprom által 56 százalékban birtokolt szerb NIS társaság nem csak energiaszolgáltatásra jogosult Romániában, hanem a magyar–román határ menti megyékben kőolajat és földgázt aknáz ki, továbbá Gazprom brand alatt töltőállomás-hálózatot működtet. Emellett az is tény, hogy a külföldi energiatársaságok számára a kiszámíthatóság hiánya, valamint a liberalizációt váltó állami újraszabályozások, valamint a most is hatályban lévő energiaár-sapka miatt egyre kevésbé vonzó a román piac, ahonnan az elmúlt években olyan cégek vonultak ki, mint a Shell, Exxon, Chevron, CEZ, Enel, Eni, most pedig hasonló lépésre készül az E.ON.

Előtte azonban az energiaügyletet kivizsgálja a külföldi közvetlen beruházásokkal foglalkozó, a kormánynak alárendelt bizottság, majd a nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes, az államelnök vezette CSAT mondja ki a végső szót. Tudni kell, hogy a védelmi tanácsban konszenzusos alapon születnek a döntések, márpedig a testületben – az RMDSZ decemberi kormányra kerülése nyomán – először kapott helyet magyar politikus Tánczos Barna pénzügyminiszter személyében, akiről kevésbé feltételezhető, hogy elutasítja a magyar állami energiatársaság romániai terjeszkedését.

Egyre bizonyosabb tehát, hogy az ügyben nemigen várható döntés a májusban (újra)rendezendő államfőválasztásig. Természetesen nem zárható ki, hogy az MVM-et elütik az energiaüzlettől, mint ahogy történt néhány évvel ezelőtt az OTP-vel, amelyet a bukaresti jegybank (BNR) akadályozott meg abban, hogy felvásárolja a Banca Româneasca pénzintézetet. Terjeszkedésének ellehetetlenítése nyomán aztán a magyar banki ki is vonult Romániából. A mostani energiabiznisz ügyében ugyanakkor számos román szakértőnek is az a benyomása, hogy az MVM–E.ON-ügylet elleni ágálásnak kimondottan magyarellenes éle van.

Román politikusok hiába emlegetik az országot máris Európa legnagyobb gázexportőreként, a fekete-tengeri Neptun Deep lelőhely rejtette, 100 milliárd köbméteresre becsült gázlelőhely kiaknázása még odébb van, miközben a hatalmasra duzzadt, 8 százalékot meghaladó államháztartási hiány miatt az ország megszorításokra kényszerül, és áprilistól minden bizonnyal nem lesz képes finanszírozni a hatályos energiaár-kompenzációt a jelenlegi formában. És akkor borítékolhatóan emelkedni fog az energiahordozók ára. Márpedig a romániai fogyasztók érdeke az, hogy adott esetben olcsóbban jussanak hozzá földgázhoz és villamos energiához, származzon bárhonnan az energiahordozó.

Úgyhogy a bukaresti hatóságoknak alaposan meg kell indokolniuk – mindenekelőtt a lakosság előtt – az MVM és az E.ON közötti energiaüzlet esetleges megvétózását, hiszen az igazi nemzetbiztonsági érdek az, hogy az ország energiaellátása hosszú távon biztosított legyen, minél alacsonyabb áron. A többi nem több ugyanolyan politikai indíttatású gáncsoskodásnál (majdnem magyarfóbiát írtunk), mint ami például a magyarországi cég romániai sótörését, a magyar állam erdélyi ingatlanfelvásárlását vagy akár óvodafejlesztését övezi.