Kiss Judit
2022. december 07., 11:002022. december 07., 11:00
Ha csak felületesen is körülnézünk a környezetünkben, számos jel utalhat arra, hogy a pénz diktatúrájának korát éljük. Egyesek szerint mindent megkaphatunk érte, mások úgy gondolják, sok fontos értéket elveszíthetünk, ha az anyagiakat hajszoljuk. Akadnak, akik bálványozzák, mások a gonosz kísértésének tekintik. Az viszont bizonyos, hogy társadalmunk mindennapjainak talán nincs még egy ennyire domináns, mindennapjainkat ennyire meghatározó tényezője, mint a pénz, a jólét utáni hajsza.
Most már a hazai társadalomnak is számszerűsített „bizonyítványa” van arról, hogy mennyire áthatja mentalitásunkat a pénz. Egy nemrég készült felmérés eredményei rámutatnak, hogy a fiatalok – az 1990-es évek közepe és a 2010-es évek első fele között született Z generáció tagjai – értékrendjében első helyen, azaz mindenek fölött áll az anyagi jólét és biztonság. Ha úgy vesszük, ironikusan szólva „szegénységi bizonyítványnak” is tekinthető, hogy olyan világot élünk, amikor a fiatalok látásmódjában a pénz áll a legfontosabb helyen, megelőzve a családban való kiteljesedés, az emberi kapcsolatok, az egészség, a spiritualitás, a lelki gazdagság fontosságát.
Hogy ez miért alakulhatott így, annak roppant szövevényes okai lehetnek, történelmi, gazdasági, politikai, szociológiai szempontból is. Ami viszont egyszerűen, józan ésszel is felmérhető: nem lenne becsületes, ha csak a körülöttünk lévő világ gazdasági, történelmi változásainak, a technika fejlődésének s az információáramlás gyorsaságának számlájára írnánk a jelenséget. Hiszen a fiatalok világlátásuk tekintélyes részét szüleiktől kapják, és bizonyos tekintetben azt viszik, örökítik tovább, amivel otthon feltarisznyálták őket. Ha az idősebb nemzedékek önvizsgálatot tartanának, mélyen magukba néznének, nagy valószínűséggel az derülne ki, hogy ilyen vagy olyan okok, kényszerítő körülmények miatt ők maguk is azzal töltötték életük tekintélyes részét, hogy megszerezzék az anyagiakat. Napról napra, évről évre, ki se tekintve, ki se szállva a mókuskerékből. És mivel aránytalanul nagymértékben a pénz miatti hajsza határozza, határozta meg az életet, egészen biztos, hogy a nem anyagi természetű, de legalább olyan fontos dolgokra nem jutott és ma sem jut elég idő és tér. Akik most idősebbek, azok sem értek rá eléggé odafigyelni a gyermeknevelésre, a szüleik gondozására, nem volt idejük megfelelőképpen ápolni egészségüket, lelküket ezen a „földi kiránduláson”, ahol azért tulajdonképpen mindannyian csak vendégek vagyunk...
Úgy tűnik, a pénz diktatúrájából az, az egész társadalom mentalitását átható gondolat is következik, hogy testi és jóléti igényeink, anyagi természetű vágyaink a fontosabbak, a lelkünk, lelkiségünk, szellemünk pedig csak másodlagos. A pénzhajsza mókuskerekéből kiszállni pedig valószínűleg nagyon nehezen lehet. De ha mégis megpróbálnánk, az első lépés talán a felismerésé lenne: próbáljuk meg kívülről, felülről, önkritikával nézni saját magunkat. Például úgy, ahogyan a pénz mindent átszövő hatalmának groteszk voltára világít rá frappánsan Lovasi András énekes, dalszerző egyik dalszövege: „Automatákba pénzt dobálnak a pénz miatt/ Meg válófélben ordibálnak a pénz miatt/ Börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt (...) A pénz miatt van minden/ Pénz nélkül élet nincsen/ Pénz nélkül jaj, meghal a Föld/ És Dubajban se lenne annyi sok zöld...”
Rostás Szabolcs
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Balogh Levente
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Balogh Levente
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Páva Adorján
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
Balogh Levente
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Rostás Szabolcs
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Balogh Levente
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
szóljon hozzá!