Kiss Judit
2022. december 07., 11:002022. december 07., 11:00
Ha csak felületesen is körülnézünk a környezetünkben, számos jel utalhat arra, hogy a pénz diktatúrájának korát éljük. Egyesek szerint mindent megkaphatunk érte, mások úgy gondolják, sok fontos értéket elveszíthetünk, ha az anyagiakat hajszoljuk. Akadnak, akik bálványozzák, mások a gonosz kísértésének tekintik. Az viszont bizonyos, hogy társadalmunk mindennapjainak talán nincs még egy ennyire domináns, mindennapjainkat ennyire meghatározó tényezője, mint a pénz, a jólét utáni hajsza.
Most már a hazai társadalomnak is számszerűsített „bizonyítványa” van arról, hogy mennyire áthatja mentalitásunkat a pénz. Egy nemrég készült felmérés eredményei rámutatnak, hogy a fiatalok – az 1990-es évek közepe és a 2010-es évek első fele között született Z generáció tagjai – értékrendjében első helyen, azaz mindenek fölött áll az anyagi jólét és biztonság. Ha úgy vesszük, ironikusan szólva „szegénységi bizonyítványnak” is tekinthető, hogy olyan világot élünk, amikor a fiatalok látásmódjában a pénz áll a legfontosabb helyen, megelőzve a családban való kiteljesedés, az emberi kapcsolatok, az egészség, a spiritualitás, a lelki gazdagság fontosságát.
Hogy ez miért alakulhatott így, annak roppant szövevényes okai lehetnek, történelmi, gazdasági, politikai, szociológiai szempontból is. Ami viszont egyszerűen, józan ésszel is felmérhető: nem lenne becsületes, ha csak a körülöttünk lévő világ gazdasági, történelmi változásainak, a technika fejlődésének s az információáramlás gyorsaságának számlájára írnánk a jelenséget. Hiszen a fiatalok világlátásuk tekintélyes részét szüleiktől kapják, és bizonyos tekintetben azt viszik, örökítik tovább, amivel otthon feltarisznyálták őket. Ha az idősebb nemzedékek önvizsgálatot tartanának, mélyen magukba néznének, nagy valószínűséggel az derülne ki, hogy ilyen vagy olyan okok, kényszerítő körülmények miatt ők maguk is azzal töltötték életük tekintélyes részét, hogy megszerezzék az anyagiakat. Napról napra, évről évre, ki se tekintve, ki se szállva a mókuskerékből. És mivel aránytalanul nagymértékben a pénz miatti hajsza határozza, határozta meg az életet, egészen biztos, hogy a nem anyagi természetű, de legalább olyan fontos dolgokra nem jutott és ma sem jut elég idő és tér. Akik most idősebbek, azok sem értek rá eléggé odafigyelni a gyermeknevelésre, a szüleik gondozására, nem volt idejük megfelelőképpen ápolni egészségüket, lelküket ezen a „földi kiránduláson”, ahol azért tulajdonképpen mindannyian csak vendégek vagyunk...
Úgy tűnik, a pénz diktatúrájából az, az egész társadalom mentalitását átható gondolat is következik, hogy testi és jóléti igényeink, anyagi természetű vágyaink a fontosabbak, a lelkünk, lelkiségünk, szellemünk pedig csak másodlagos. A pénzhajsza mókuskerekéből kiszállni pedig valószínűleg nagyon nehezen lehet. De ha mégis megpróbálnánk, az első lépés talán a felismerésé lenne: próbáljuk meg kívülről, felülről, önkritikával nézni saját magunkat. Például úgy, ahogyan a pénz mindent átszövő hatalmának groteszk voltára világít rá frappánsan Lovasi András énekes, dalszerző egyik dalszövege: „Automatákba pénzt dobálnak a pénz miatt/ Meg válófélben ordibálnak a pénz miatt/ Börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt (...) A pénz miatt van minden/ Pénz nélkül élet nincsen/ Pénz nélkül jaj, meghal a Föld/ És Dubajban se lenne annyi sok zöld...”
Kiss Judit
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Makkay József
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Balogh Levente
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Balogh Levente
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Rostás Szabolcs
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Balogh Levente
Ezért tényleg megérte: a romániai pártok ismét bebizonyították, hogy képtelenek kompromisszumra jutni egymással, így továbbra sincs működőképes kormánya az országnak – de legalább tovább nőtt az AUR kormánytényezővé válásának lehetősége.
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
szóljon hozzá!