JEGYZET – A múlt hétvégi önkormányzati választások után egyértelművé vált, hogy Romániában teljesen fölösleges kampányolni.
2016. június 11., 21:172016. június 11., 21:17
Értelmetlen drága pénzeket kidobni a sajtóhirdetésekre meg a mindenféle kampánykoncertekre, amelyekre drága pénzért hívják el a másod vagy harmadosztályú sztárokat. Elég, ha a jelöltek egyszerűen lecsukatják magukat.
Itt van példának Cătălin Cherecheş, Nagybánya polgármestere, aki úgy nyert újabb mandátumot, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által ellene indított bűnvádi eljárás miatt már hetekkel ezelőtt vizsgálati fogságba helyezték, így aztán a kampányolási lehetőségei igencsak beszűkültek. Hiszen hogy is nézne már ki, ha csak azért, mert valaki jelölt, a beszélőre egy egész várost beengednének, hogy ott korteskedjen a tisztelt gyanúsított jelölt? De Cherecheşnek nem is volt szüksége arra, hogy ilyen, logisztikailag nem, vagy csak nehezen kivitelezhetető performanszhoz folyamodjék. A város polgárai úgy is elsöprő többséggel, a voksok több mint 70 százalékával választották újra, hogy a kampányban alig szólt hozzájuk, ráadásul objektív okokból polgármesteri teendőit sem láthatta el az utóbbi időben.
Vagyis a polgárok a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben tartották az ártatlanság vélelmét, mondván: ők ismerik igazán a saját elöljárójukat, és amíg nem igazolódnak be a vádak, miszerint az önkormányzat által támogatott labdarúgóklub költségvetéséből rendszeresen visszakért bizonyos összegeket saját zsebre, addig nem tekinthető bűnösnek. Meg egyébként is, van olyan, hogy az ember néha megszorul, és mégiscsak inkább egy jóravaló emberhez kerüljenek azok a pénzek, mint a gyakran semmilyen értékelhető teljesítményt nem nyújtó focistákhoz, nem? Ha meg elítélik, legfeljebb kiteszik a börtön kapuja fölé a „Polgármesteri hivatal” táblát is. Érdemes tehát elgondolkodni az eseten. Már csak azért is, mert magyar részről is vannak olyan elöljárók, akiket az ellenük zajló bűnvádi eljárás ellenére is újraválasztottak.
Úgyhogy azt tudjuk javasolni mindazoknak a politikusoknak, akik most kudarcot vallottak, hogy gyorsan hozzanak össze maguknak egy korrupciós dossziét. Más módszer lassan már nemigen mutatkozik arra, hogy visszaszerezzék a választók bizalmát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!