Makkay József
2025. szeptember 17., 19:362025. szeptember 17., 19:36
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Tulajdonképpen az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Az embereknek már elegük van az 1989-es rendszerváltás óta eltelt három és fél évtized folyamatos átmenetétől. Az elmúlt harmincöt évben több egészségügyi, tanügyi, közigazgatási és sok más reformkísérlet félúton akadt el, mert kivitelezhetetlennek bizonyult, vagy mert rosszul sült el. Nézzünk csak a közoktatásra: tucatnyi oktatási miniszter elképzelése és reformkísérlete ellenére sem mozdult előre: a tanmenet túlzsúfolt, a gyerekek nem azt tanulják, amire valóban szükségük lenne, a rendszer belefásult a változtatások lehetetlenségébe.
A jelenlegi kormány esetében tovább növeli a bizalmatlanságot az a tény, hogy nagyjából ugyanazok a pártok kerültek ismét hatalomra, amelyek már eleve felelősek voltak az államháztartási hiányért, amely Romániát Európa sereghajtói közé sorolta. Most azok próbálják helyrehozni az ország sorsát, akik korábban elrontották. Persze nem Bolojan miniszterelnök a fő hibás – őt egyfajta megmentőként emelték erre a polcra az erdélyi városban végzett sikeres tevékenysége miatt –, de sokak számára dilemma: hogyan hasonlítható össze Nagyvárad, egy város adminisztrációjának irányítása egy egész ország gondjaival. Fogadjuk el, hogy Ilie Bolojanban megvan a jó szándék és a kitartás, de nagy kérdés, hogy az „országmegváltó” kísérlet sikeres lehet-e.
Miközben azon dolgozik, hogy viselje az előző PSD-, PNL-, RMDSZ- és miért ne, USR-kormányok örökségét, úgy gondolja, hogy ekkora terhet vállalva is lehet sikere ugyanazzal a politikai elittel, amely a választási kampányokat megelőző időszakokban és években szórta a pénzt abban a hitben, hogy a nép majd rájuk szavaz.
Ma ennek isszuk meg a levét – csak az a kérdés, hogy az emberek többsége lenyeli-e így a békát?
A Bolojan-kormány legnagyobb gondja, hogy mindent egyszerre akar visszafogni, lefaragni, minden területen spórolni. Pontosabban: nem minden területen, mert a politikai osztály láthatóan mindig megússza a megszorításokat. Példa erre a román törvényhozás 300 fős létszámra tervezett csökkentésének halogatása, amiről népszavazás döntött. Európai viszonylatban Románia lakosságarányosan az egyik legnépesebb törvényhozással rendelkezik: kb. 41 ezer lakos jut egy képviselőre. Ez az arány Magyarországon 50 ezer, Franciaországban 75 ezer, Németországban pedig 130 ezer, de sok más példát lehetne sorolni a politikai túlkiadások kedvezőtlen arányairól. A kormánykoalíció hitelét nagyban javítaná, ha a mostani, 331 képviselőből és 136 szenátorból álló, összesen 467 főt számláló törvényhozást következő mandátumra lecsökkentenék az ígért 300 fős létszámra. Hatalmas összeget lehetne megtakarítani, ha a koalíció át tudná ültetni ezt a törvényjavaslatot, hogy a lakosság is lássa: nemcsak a nyugdíjasok adóztatásával akarják tehermentesíteni az államkasszát, hanem a politikai osztály karcsúsításával is. Felvetődik az is,
Ha megnézzük ennek a hatalmas, túlburjánzott államapparátusnak a költségvetését, azonnal láthatóvá válik, mennyire igaz az a közmondás, miszerint „fejétől büdösödik a hal”.
Amíg nem nyúlnak hozzá ehhez a túlhízott politikai kaszthoz, nehéz lesz elmagyarázni, miért kell iskolákat és osztályokat összevonni, miért tettek útra 15 ezer pedagógust, és miért kell drasztikus létszámleépítés a polgármesteri hivatalokban. Ha a csúcspolitikusok részéről nincs pozitív példa, nem lehet a lakosság részéről szolidaritást kicsikarni. A „fogjuk meg a zongorát és vigyétek” vicc ugyan viccnek jó, de amikor az emberek a valóságban is ezzel szembesülnek, enyhén szólva dühösek lesznek. Nem véletlen, hogy mindenki unja a forgalmi bírságokról szóló rendőrségi híreket, miközben
Vártam, hogy a rendőrség és az ügyészség végre előállítsa az ország adócsalóit, példát statuálva azok számára, akik még mindig úgy vélik: Romániában a közösből való lopás továbbra is bocsánatos bűn – de ez továbbra is a jövő ködébe vész. Ha pedig azért nem történik meg mindez, mert a kormánypárt egy része ebben ellenérdekelt, akkor csak súlyosbítják saját és az ország helyzetét, és újabb alkalommal teszik hiteltelenné a reformláz sikerét.
Végezetül: ne feledkezzünk meg az országot lassan maga alá temető inflációról sem. Miközben a bérek jórészt befagyottak, az emberek keresete napról napra kevesebbet ér. Az „egy év múlva jobb lesz” ígéret egyre kevesebb embert győz meg, ami előrehozott választás esetén könnyen az AUR-hoz taszíthatja a szavazók nagyobb részét.
Balogh Levente
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Balogh Levente
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Páva Adorján
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
Balogh Levente
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Rostás Szabolcs
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Balogh Levente
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
Balogh Levente
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
1 hozzászólás