VEZÉRCIKK – Közel sem lehet a tiltakozók, a jogállamiság, a demokrácia, illetve a korrupcióellenes küzdelem győzelmeként értékelni azt a tényt, hogy a Grindeanu-kormány vasárnap visszavonta a sokat bírált sürgősségi rendeletét, és ezt a naponta utcára vonuló tízezrek is nagyon jól tudják, nem hiába nem vonultak haza szombat este, s hirdettek vasárnapra az eddigieket is felülmúló tiltakozó megmozdulást.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ahhoz legalább alkotmányjogásznak kellene lenni, hogy megmondjuk, pontosan mit is jelent a kormány vasárnapi döntése, milyen következményekkel jár, van-e benne csavar, az mindenesetre felettébb gyanús, hogy szombat este 8-kor már tudták, hogy visszavonják, de nem tették ezt meg ugyanúgy az éj leple alatt, ahogy a múlt héten elfogadták. Egyáltalán nem zárható ki, hogy kellett nekik az a csaknem húsz óra, hogy olyan megoldást fundáljanak ki, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
A kecske viszont egyelőre a jóllakottságnak semmiféle tanújelét nem mutatja, és így van ez jól. Mert nem tudunk nem gyanakodni, nem tudjuk azt mondani, hogy a Grindeanu-kabinetet is megilleti az ártatlanság vélelme. Az eljátszott bizalom már nem szerezhető vissza, így – amint a tüntetők is napok óta skandálják – a rendelet visszavonását a kormány lemondásának kell követnie, hiszen ki bízna meg egy olyan kabinetben, amelyik már egyszer megpróbált az éjszaka leple alatt elfogadni egy olyan jogszabályt, aminek köszönhetően politikai holdudvara megmenekülne a börtönbüntetéstől. (Semmi sem utal ugyan arra, hogy jobb kormány jönne utánuk, de legalább tiszta lappal kezdhetnének, már amennyire lehet tiszta lapról beszélni olyan körülmények között, hogy a Grindeanu-kabinet mellett a PSD–ALDE-szövetség is még mélyebbre süllyedt. Az előre hozott választásokra viszont egyelőre kevés esély mutatkozik.) A bizalom megingásáról beszélt az a többtucatnyi külföldi beruházó is, akik már a múlt héten megkongatták a vészharangot, és ezt mutatja a lej értékvesztése is.
Ugyanakkor egy nagyon fontos tényezőről meg is feledkeztünk a nagy felháborodásban: a kormány ugyanazon a késő esti ülésén fogadta el a 2017-es költségvetést is, a döntés meghozatalakor pedig fittyet hányt minden, az övétől eltérő véleményre. Pedig nem kell közgazdaságtani doktorátus, hogy valaki gyanút fogjon a sarokszámok láttán: növekvő kiadások mellett 5,2 százalékos gazdasági növekedést várni elég nagy optimizmusról tesz tanúbizonyosságot. Vagy egyszerűen csak hülyének nézik az embereket, s majd az éj leple alatt jól megemelik az adókat, illetve újakat vetnek ki, hogy fedezni tudják a kampánylázban megemelt fizetéseket és nyugdíjakat. Mert ezzel a kabinettel már az ember nem tudja, mire számítson, s jobb lesz felkészülnünk a legrosszabbra. Mandátumuk egy hónapja alatt sikerült ugyanis lassan annyi rosszat tenniük az országnak, mint korábban a Ponta-kormány három év alatt.
Kedden lesz egy hete, hogy az ország számottevő részénél kiütötte a biztosítékot a Grindeanu-kabinet döntése. És nemcsak a döntéshozatal mikéntje, hanem a rendeletek tartalma is. Az RMDSZ azonban még mindig nem határolódott el tőlük. Nem csoda, hogy erősödnek a hangok, hogy a szövetség az erdélyi magyarság PSD-je. És zavaróan kevés olyan hang jutott el hozzánk az RMDSZ berkeiből, ami azt követelné, hogy a szövetség mondja fel a kormány támogatására megkötött szerződést.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Egy nemzet jövője a gyermekeken, a szülőanyákon-édesanyákon múlik. És az édesapákon.
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
szóljon hozzá!