VEZÉRCIKK – Közel sem lehet a tiltakozók, a jogállamiság, a demokrácia, illetve a korrupcióellenes küzdelem győzelmeként értékelni azt a tényt, hogy a Grindeanu-kormány vasárnap visszavonta a sokat bírált sürgősségi rendeletét, és ezt a naponta utcára vonuló tízezrek is nagyon jól tudják, nem hiába nem vonultak haza szombat este, s hirdettek vasárnapra az eddigieket is felülmúló tiltakozó megmozdulást.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ahhoz legalább alkotmányjogásznak kellene lenni, hogy megmondjuk, pontosan mit is jelent a kormány vasárnapi döntése, milyen következményekkel jár, van-e benne csavar, az mindenesetre felettébb gyanús, hogy szombat este 8-kor már tudták, hogy visszavonják, de nem tették ezt meg ugyanúgy az éj leple alatt, ahogy a múlt héten elfogadták. Egyáltalán nem zárható ki, hogy kellett nekik az a csaknem húsz óra, hogy olyan megoldást fundáljanak ki, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
A kecske viszont egyelőre a jóllakottságnak semmiféle tanújelét nem mutatja, és így van ez jól. Mert nem tudunk nem gyanakodni, nem tudjuk azt mondani, hogy a Grindeanu-kabinetet is megilleti az ártatlanság vélelme. Az eljátszott bizalom már nem szerezhető vissza, így – amint a tüntetők is napok óta skandálják – a rendelet visszavonását a kormány lemondásának kell követnie, hiszen ki bízna meg egy olyan kabinetben, amelyik már egyszer megpróbált az éjszaka leple alatt elfogadni egy olyan jogszabályt, aminek köszönhetően politikai holdudvara megmenekülne a börtönbüntetéstől. (Semmi sem utal ugyan arra, hogy jobb kormány jönne utánuk, de legalább tiszta lappal kezdhetnének, már amennyire lehet tiszta lapról beszélni olyan körülmények között, hogy a Grindeanu-kabinet mellett a PSD–ALDE-szövetség is még mélyebbre süllyedt. Az előre hozott választásokra viszont egyelőre kevés esély mutatkozik.) A bizalom megingásáról beszélt az a többtucatnyi külföldi beruházó is, akik már a múlt héten megkongatták a vészharangot, és ezt mutatja a lej értékvesztése is.
Ugyanakkor egy nagyon fontos tényezőről meg is feledkeztünk a nagy felháborodásban: a kormány ugyanazon a késő esti ülésén fogadta el a 2017-es költségvetést is, a döntés meghozatalakor pedig fittyet hányt minden, az övétől eltérő véleményre. Pedig nem kell közgazdaságtani doktorátus, hogy valaki gyanút fogjon a sarokszámok láttán: növekvő kiadások mellett 5,2 százalékos gazdasági növekedést várni elég nagy optimizmusról tesz tanúbizonyosságot. Vagy egyszerűen csak hülyének nézik az embereket, s majd az éj leple alatt jól megemelik az adókat, illetve újakat vetnek ki, hogy fedezni tudják a kampánylázban megemelt fizetéseket és nyugdíjakat. Mert ezzel a kabinettel már az ember nem tudja, mire számítson, s jobb lesz felkészülnünk a legrosszabbra. Mandátumuk egy hónapja alatt sikerült ugyanis lassan annyi rosszat tenniük az országnak, mint korábban a Ponta-kormány három év alatt.
Kedden lesz egy hete, hogy az ország számottevő részénél kiütötte a biztosítékot a Grindeanu-kabinet döntése. És nemcsak a döntéshozatal mikéntje, hanem a rendeletek tartalma is. Az RMDSZ azonban még mindig nem határolódott el tőlük. Nem csoda, hogy erősödnek a hangok, hogy a szövetség az erdélyi magyarság PSD-je. És zavaróan kevés olyan hang jutott el hozzánk az RMDSZ berkeiből, ami azt követelné, hogy a szövetség mondja fel a kormány támogatására megkötött szerződést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!