Átdobja a PNL Bolojant a hajókorláton?

Ez nem túl kedvező Bolojan számára, akire sokan afféle messiásként tekintettek, miután híre ment, hogy Nagyvárad polgármestereként, majd a Bihar megyei közgyűlés elnökeként sikerült jelentős fejlesztéseket megvalósítania, és a céltudatos, ambiciózus elképzeléseit jelentős európai uniós támogatások lehívásával hatékonyan gyakorlatba ültető, a korrupciót hírből sem ismerő vezető mintapéldájaként emlegették.

És ma is az, hiszen az előző évek felelőtlen kampányköltekezései miatt a költségvetési hiány elérte a 9,3 százalékot, az ország hitelekből élt, amelyeknek egyre magasabbra rúgtak a kamatai, és félő volt, hogy még ezek a források is elapadnak, ha a hitelminősítők bóvliba vágják Romániát.

Ilyen körülmények között vette át a kormány irányítását Bolojan, akitől egyesek talán tényleg azt remélték, hogy képes lesz a Biharban megismert módon, konfliktusokat is felvállalva gatyába rázni az ország költségvetését. Mások viszont inkább amolyan áldozati bárányként tekintenek rá, akinek az a feladata, hogy

Ez utóbbi kategóriába tartozik a Szociáldemokrata Párt (PSD), amely ugyan a legnagyobb párt a koalícióban, de örömmel lemondott a kormányfői tisztségről a PNL javára, hogy ne rá hulljanak vissza a népszerűtlen intézkedések, a lefaragások, az adóemelések és a várható elbocsátások következményei.

Így aztán ezt a számára áldásos helyzetet kihasználva úgy bírálja a kormány intézkedéseit, mintha ellenzékben lenne, és Bolojannal szemben egyfajta kisemberpárti ellensúlyként pozicionálja magát – miközben a népszerűtlen intézkedéseket a PSD szavazatai nélkül nem lehetett volna elfogadni.

Amikor pedig úgy értékeli, hogy a megszorítások miatt tovább nőtt a harag, illetve most, hogy hivatalossá vált: az ország technikai recesszióba süllyedt, kettőzött intenzitással mutogat Bolojanra, mint aki mindenért felelős, és egyre többször hangzik el, hogy akár le is válthatják a miniszterelnököt, vagy hogy kilépnek a kormányból.

Na nem a hatékonyság hiányával van bajuk – hanem azzal, hogy a tőle megszokott módon, ha már mandátuma elején nem kertelt, és vért, verítéket és könnyeket ígért, akkor azt szigorúan be is tartja.

Mindez pedig úgy rontja a párt amúgy sem túl acélos támogatottságát, hogy közben joggal merül fel: a Bolojan által csak azért is erőltetett intézkedések nem mindegyike működőképes, olyan is akadhat, amely több kárt okoz, mint hasznot, hiába áll majd végül a könyvelésben az, hogy sikerült lefaragni a kiadásokat. Márpedig

A kormányfő tipikus technokrata, aki csak a számokat és a kipipálandó infrastrukturális beruházásokat látja, a mögöttük levő embereket és sorsokat rendszerint már nem. Rugalmassága egy betonba öntött acélrúdéval vetekszik, szociális érzékénél és empátiájánál pedig jobb napjain még egy random közép-afrikai diktátor is nagyobbat képes produkálni.

Külön ellenszenves, hogy egyfajta furcsa fatalizmus jegyében azért állítja be

amikor olyan adószinteket követel, amelyek a nyugatiakat közelítik, miközben a jövedelmi szint messze elmarad az ottanitól. Mindeközben hiába beszél a jól hangzó, és a korábbi katasztrofális szintnél valamivel valóban jobb makroadatokról, azok ugyanis vajmi kevéssé vigasztalják azokat a milliókat, akiknek a brutálisan megnőtt adók miatt az egzisztenciájuk kerülhet veszélybe.

Ha ő ezt nem is akarta tudomásul venni, koalíciós partnerei emlékeztették rá: a PSD és a magyar többségű területeken a választási kampányban hirdetett jelszavaival szöges ellentétben álló megszorító intézkedések miatti felháborodásukban utcára vonuló emberek tiltakozása nyomán megriadt RMDSZ is jelezte, hogy valamilyen kompenzációs intézkedések szükségesek, ha el akarják kerülni a robbanást.

Ennek nyomán – bár ritkán szokása – muszáj volt egy kicsit engednie a felháborodás miatt:

A tiltakozások és a koalíciós partnerek nyomására az adók bizonyos mértékű csökkentése is napirendre kerülhet, bár a jelek szerint arról, hogy a piaci árhoz közelítsék az amúgy is brutálisan megemelt ingatlanadókat, továbbra sem akar lemondani, ami akár meg is pecsételheti a sorsát.

Sőt a népszerűtlen intézkedéseket most még azzal is tetézi, hogy felvetette az orvosok röghöz kötésének témáját, vagyis azt, hogy ellentételezendő a képzésükre fordított közpénzt, a diploma megszerzése után néhány évig Romániában kellene tevékenykedniük, csak ezt követően mehetnének külföldre dolgozni.

Ez újabb konfliktust jelentene, már csak azért is, mert sértené az általa ájult tisztelettel övezett EU alapelveit, amelyek a személyek, a szolgáltatások és a termékek szabad mozgását rögzítik.

Ugyanakkor

Könnyen megtörténhet azonban, hogy ez már nem elég ahhoz, hogy ne az emberek zsebét érintő, technokrata érzéketlenséggel erőltetett intézkedések alakítsák a közbeszédet.

És bár a legutóbbi elnökségi ülésen még bizalmat szavaztak Bolojannak, az egyre romló közhangulatot és az egyre nagyobb hullámokat vető kormányellenességet a liberális párti vezetők is érzékelik.

Ennek nyomán előfordulhat, hogy a saját, gyakran irracionalitásig menő reformdühe és hajthatatlansága a bejáratott, kéz kezet mos alapú rendszerek megőrzésére, a liberális párt imázsának megmentésére, illetve a saját túlélésük biztosítására való törekvésekkel és a párt irányításának megszerzésére irányuló ambícióikkal kombinálva előbb-utóbb arra sarkallja majd a Hubert Thuma körül gyülekező politikusokat, hogy

Akkor pedig a PSD-hez hasonlóan Bolojant teszik meg bűnbakká mindenért, és messiási szerep és kirakatban mutogatott nagyváradi fejlesztések ide, államfői bizalom és szükséges reformintézkedések oda, úgy fogják áthajítani a hajókorláton, hogy a lába sem éri a földet.