Mindenki egyért, egy mindenkiért. Munkatársak ünneplik a Krónika huszadik születésnapját 2019-ben
Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Miért dolgozol a Krónikánál? – tették fel nekem sokszor a kérdést az elmúlt tizennyolc és fél évben. A válasz minden egyes alkalommal ez volt: a csapat miatt, a világ legjobb hangulatú munkaközössége miatt.
2022. december 31., 14:582022. december 31., 14:58
Soha nem felejtem el, hogy – szinte kivétel nélkül – milyen csodálatos, jó és elkötelezett emberekkel voltam szerencsés naponta találkozni. Rengeteget tanultam együttműködésünkből.
Tucatnyi tördelőszerkesztővel volt alkalmam vállvetve dolgozni 2004 óta mind a négy szerkesztőségi helyszínen, akik közül jó néhányat a tördelőcsapat vezetőjeként én tanítottam meg a QuarkXPress, az InDesign és más programok váratlan trükkjeire. A legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, amikor a jobb felőli széken több éven át előbb Ági (Kinda Ágnes), majd Monique (Jakab Mónika) foglalta el a második tördelőszerkesztő helyét. Nekik és a többi tördelőnek is köszönöm a közös munka lehetőségét. S ez a kulcsszó: a lehetőség. Egy korszak lezárul most, de tudom, hogy ennek az aranycsapatnak – amelyet a pályán NEM győztek le! – a tagjai megtalálják a továbblépés különféle lehetőségeit. A napilap pedig szívünkben tovább él, ameddig csak élünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás