Mindenki egyért, egy mindenkiért. Munkatársak ünneplik a Krónika huszadik születésnapját 2019-ben
Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Miért dolgozol a Krónikánál? – tették fel nekem sokszor a kérdést az elmúlt tizennyolc és fél évben. A válasz minden egyes alkalommal ez volt: a csapat miatt, a világ legjobb hangulatú munkaközössége miatt.
2022. december 31., 14:582022. december 31., 14:58
Soha nem felejtem el, hogy – szinte kivétel nélkül – milyen csodálatos, jó és elkötelezett emberekkel voltam szerencsés naponta találkozni. Rengeteget tanultam együttműködésünkből.
Tucatnyi tördelőszerkesztővel volt alkalmam vállvetve dolgozni 2004 óta mind a négy szerkesztőségi helyszínen, akik közül jó néhányat a tördelőcsapat vezetőjeként én tanítottam meg a QuarkXPress, az InDesign és más programok váratlan trükkjeire. A legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, amikor a jobb felőli széken több éven át előbb Ági (Kinda Ágnes), majd Monique (Jakab Mónika) foglalta el a második tördelőszerkesztő helyét. Nekik és a többi tördelőnek is köszönöm a közös munka lehetőségét. S ez a kulcsszó: a lehetőség. Egy korszak lezárul most, de tudom, hogy ennek az aranycsapatnak – amelyet a pályán NEM győztek le! – a tagjai megtalálják a továbblépés különféle lehetőségeit. A napilap pedig szívünkben tovább él, ameddig csak élünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás