Bekövetkezett, amitől mindenki félt, a román kormány zöld utat adott a verespataki ciántechnológiás aranykitermelésnek.
2013. augusztus 28., 19:422013. augusztus 28., 19:42
Hiába a környezetvédők aggódása a Nyugati Érchegység élővilágáért, hiába a kétezer éves épített kulturális örökség, hiába az alig 13 éve történt nagybányai ciánkatasztrófa emléke, a haszna érdekében minden fronton gátlástalanul nyomuló kanadai RMGC megkapta a kormány jóváhagyását a bányászásra. (Hátra van még ugyan a parlament rábólintása, de ne legyenek illúzióink: a kétharmados többséggel rendelkező szocialista-liberális koalíció képviselői engedelmesen, erkölcsi aggályok nélkül fogják megnyomni a megfelelő gombot a szavazásnál.)
Victor Pontát és minisztereit jó politikushoz illően az sem nagyon zavarja, hogy annak idején ellenzékben még a leghangosabb ellenzői voltak a verespataki projektnek. Kormányzati felelősség nélkül persze könnyű volt ígérgetni a zöld szavazatokra hajtva, hatalomra kerülve azonban be kell tömni az egyre nagyobb költségvetési lyukat és vissza kell fizetni a külföldi hitelek törlesztőrészleteit. És amikor üres a kassza, akkor az abba befolyó pénznek nincs (cián)szaga. Mostanáig is csak azért húzódott el az ügy, mert Bukarest egyfajta zsarolásként a lehető legmagasabbra srófolta saját részesedését a kitermelő cégben.
Minket viszont nagyon is zavar. Egyrészt azért, mert a bukaresti kormány mit sem törődik egy erdélyi falu sorsával, hidegen hagyja a hegyek, erdők vagy római tárnák lerombolása. Másrészt, mert az erdélyi arany nagyobb része a határokon túlra, kisebb hányada pedig Bukarestbe kerül. Csak éppen itt nem marad semmi se belőle, mondjuk néhány erdélyi autópálya építési költségeinek formájában.
Sem beleszólásunk, sem közvetlen hasznunk nincs a verespataki aranykitermelésből, ha viszont egyszer szakad majd a zagytározó gátja, a mi nyakunkba ömlik a cián. Többek közül ezért is volna szükség autonómiára: legalább mi, erdélyiek dönthetnénk el, hogy aranyat és/vagy ciánt akarunk magunknak az erdeink és hegyeink helyett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!