Amerikai elnökválasztási szappanopera

Meg kell hagyni, a párt részéről ez merész, de mindenképpen racionális lépés volt, hiszen a Biden által a Trump elleni televíziós vitán nyújtott siralmas teljesítmény után, na meg annak ismeretében, hogy a túlélt merénylet óriásit dobott a republikánus ellenjelölt népszerűségén,

Nos, a váltás megvolt, de hogy mennyire radikális, az erősen kérdéses.

Hiszen nem egy új, de mégis közismert arcot próbálnak felépíteni, nem egy népszerű kormányzó a jelöltjelölt, hanem a Biden-adminisztráció második emberét, Kamala Harris alelnököt léptetnék elő.

Aki

A váltás ugyan elvileg nem automatikus, hiszen a párt delegáltjainak is szentesíteniük kell, de a jelek szerint Harris sikerrel veszi az első akadályt: a párt gyakorlatilag pillanatok alatt, szinte teljes egyhangúsággal állt ki mellette, és ma úgy tűnik, csupán formalitás lesz a szavazás a párt új elnökjelöltjének személyéről.

Holott a döntés annyiban nem teljesen kockázatmentes, hogy

Az elemzők rámutatnak: az amerikai polgárokat infláció sújtotta, ráadásul a migráció is folyamatos problémát jelentett – mindezt úgy, hogy maga Harris lett volna a felelős azért, hogy valahogy visszaszorítsák.

És akkor még nem beszéltünk az ukrajnai háborúban való szerepvállalásról, a Kijevnek juttatott, több tízmilliárd dolláros nagyságrendű katonai támogatásról, ami nem feltétlenül élvezi az amerikai polgárok nagy többségének támogatását, még annak ellenére sem, hogy a kormányzat elismerte: abból elsősorban az amerikai hadiipar profitál.

De

Mindez már el is kezdődött, a balliberális médiában Harrist máris igyekeznek amolyan popsztárrá fazonírozni, aki az igazság bajnokaként száll síkra minden olyan érték mellett, ami a jelenlegi baloldal és annak woke vadhajtásai számára fontos.

Ezen oldal számára a divatos PC-izmus jegyében már az, hogy nő, és részben afroamerikai, részben indiai származású, önmagában minden kritikán felülivé emeli a személyét, függetlenül attól, hogy eddig mit tett, vagy a kampány során mit tesz le az asztalra.

Persze az amerikai polgárok jórészt szerencsére nem mind a divatos woke ideológiák mentén gondolkodnak, ugyanakkor a küzdelem kiélezett marad, hiszen a jelöltváltás és a „független” média, illetve a még „függetlenebb” és „elfogulatlanabb”, mindenhez is értő hollywoodi sztárok akciói nyomán a demokraták új lendületet kaptak.

A másik oldalon Trump támogatottsága még mindig nagyobb – bár egyes mérések szerint előnye olvadóban –, de novemberig még sok minden történhet, ráadásul hátrány lehet a kora, illetve a bírósági ügyei, amelyek kapcsán azért továbbra is nehéz elhessegetni az érzést, hogy politikai alapon indultak.

A következő hónapokban kulcsfontosságú, hogy a két jelölt közül melyik tudja hitelesebben megszólítani azokat, akik a vesztesei az elmúlt évek amerikai gazdaság- és külpolitikájának, melyikük tud az ideológián túllépve konkrét jóléti intézkedéseket felvázolni.

a béketárgyalások szorgalmazásának vagy a valamikorra remélt, de kérdéses ukrán győzelemig történő halogatásának ügyében, a globális amerikai szerepvállalás és a szövetségesekkel való kapcsolattartás témájában – bár ez utóbbi esetén

Annyi bizonyos, hogy a szappanopera számos izgalmas fordulatot ígérve mindenképpen folytatódik.

Igaz, ennek egy kicsivel nagyobb a tétje annál, hogy mi lesz Bobby vagy Jockey sorsa.

Ez ugyanis konkrétan az egész világ jövőjéről szól.