A sodródás lett a román külpolitika fő irányvonala?

Mindeközben attól, hogy Venezuela és Dél-Amerikai ugyan távol van Közép-Európától, az Egyesült Államok ottani lépései, az, hogy Washington hova sorolja a prioritási listáján a régiót, közvetlen kihatással lehetnek, sőt valószínűleg lesznek a mi térségünkre is.

Mindezek alapján nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy Románia – amelynek külpolitikája a 20. században igencsak sikeresnek bizonyult, hiszen a nemzetközi erőviszonyok átalakulásait kihasználva, saját szempontjából jól megválasztva nagyhatalmi szövetségeseit, szomszédai rovására sikerült területét növelnie, majd ezen területek jelentős részét megtartania – jelenleg csak sodródik a nemzetközi történések farvizén, és igyekszik meghúzódva kibekkelni a jelentős eseményeket, igazodva azon hatalom álláspontjához, amelytől éppen pártfogást remél – ami jelen esetben az EU.

Ebben a kérdésben ráadásul a jelek szerint nem tudta a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, a brüsszeli fősodorhoz teljes mellszélességgel idomuló USR által a kormányba delegált Oana Țoiu vezette külügyminisztérium ugyanis – legalábbis a koalíciós partner PSD és az RMDSZ szerint – úgy fogadta el Románia nevében a megállapodást, hogy arról előzetesen nem is egyeztettek a koalícióban.

Márpedig egy olyan szerződésről van szó, amely könnyen kilátástalan helyzetbe hozhatja az európai gazdákat, lehetővé tenné ugyanis, hogy olyan dél-amerikai mezőgazdasági termékek árasszák el az európai piacot, amelyekre nem vonatkoznak a szigorú uniós környezetvédelmi és állatjóléti előírások, és amelyek ennek nyomán jóval olcsóbbak, de legalább kétes minőségűek lehetnek.

Miközben a romániai – köztük az erdélyi – gazdák európai társaikhoz hasonlóan minden lehetséges fórumon tiltakoztak a megállapodás ellen, az uniós vezetés tűzzel-vassal keresztülvitte annak a jóváhagyását, és

A bukaresti kormány jelen helyzetben inkább idomult ismét a brüsszeli irányvonalhoz, mint a hazai gazdák érdekeihez – ami jelen esetben elsősorban a német érdekek követését jelenti, hiszen a megállapodás részeként a német autó- és gépgyárak vihetik kedvező áron termékeiket Dél-Amerikába.

Ilie Bolojan liberális párti miniszterelnök utólag hasonló érvekkel vette védelmébe a döntést, mondván, az stratégiai mérlegelés nyomán született, és megnyithatja a dél-amerikai piacot a Romániában gyártott gépjárművek, illetve a nyugat-európai gyárak beszállítói előtt – ami jól hangzik, de kérdéses, hogyan tudnak megbirkózni az agresszív és olcsóbb, ráadásul már jelen levő kínai konkurenciával.

Igaz ugyan, hogy Európa cserében hozzáférést kaphat a dél-amerikai ritkaföldfém-készletekhez – már amit a kínaiak meghagynak –, ez azonban szintén elsősorban szintén a fejlettebb iparú tagállamoknak kedvez, már ha egyáltalán összejön.

És nem utolsó sorban ott van a minden egyes romániai állampolgárt brutálisan sújtó ingatlan- és gépjárműadó-emelés, amelyet elvileg ugyan a 9,3 százalékos költségvetési hiány lefaragása indokol, de a kormány szerint brüsszeli követelés is.

Persze jelen helyzetben kényelmes az EU-ra hárítani a felelősséget a rekordméretű költségvetési hiányt összehozó, a jelenlegi kormánykoalícióban is ott levő pártok alkalmatlansága helyett, azonban a mindenkori bukaresti politikum habitusát ismerve az is kijelenthető, hogy vélhetően

Hogy miért ez a korábbiaknál is nagyobb igazodási kényszer az EU-s fősodorhoz, annak azon túlmenően, hogy a román kormánykoalíciót alkotó pártok is az abba tartozó pártcsaládok tagjai, az is oka, hogy alapjaiban rendült meg a román nemzetbiztonság eddigi alapjának tekintett rendszer.

Mint már e felületen említettük, azt eddig elsősorban az Egyesült Államokkal fenntartott stratégiai partnerség, a NATO-tagság és az EU-hoz való tartozás jelentette, szigorúan ebben a fontossági sorrendben.

Donald Trump választási győzelme nyomán azonban egyrészt megváltozni látszanak Washington geopolitikai prioritásai – miközben a romániai hídfőállás elsősorban Oroszország sakkban tartását szolgálta, Trump Kínát tekinti elsődleges ellenfélnek, és Moszkvával megegyezésre törekszik –, másrészt Trump az európai szuverenista pártokkal fűzné szorosabbra a kapcsolatot az őt korábban következetesen pocskondiázó fősodratú politikummal szemben.

Ráadásul

Emiatt, illetve azért, mert Washington elsősorban az európai NATO-tagokra hárítaná a saját védelmük oroszlánrészét a jövőben, ami kapcsán nagyjából azt is egyértelművé tette, hogy nem lenne hajlandó belemenni egy fegyveres konfliktusba az oroszokkal, illetve talán azért is, mert az alig egy évszázada megszerzett Erdélyt még mindig féltő bukaresti elit Grönland kapcsán azt látja, hogy Trump nem tekinti kőbe vésettnek a határokat, Románia jelenleg jóformán egyetlen opcióval maradt: az EU-val.

Amely jelenleg katonailag sem annyira erős, hogy olyan védőernyőt nyújtson, mint az Egyesült Államok, ráadásul a központosító brüsszeli törekvések és a tagállami szuverenitást védelmező erők egymásnak feszülése miatt számos konfliktus és ideológiai vita szabdalja, emellett gazdaságilag sem áll a legjobban.

Azonban Bukarestben most a jelek szerint úgy értékelik, hogy még mindig ez a legbiztosabb pont, ezért aztán

Ami elvileg érthető, azonban nem biztos, hogy jó ötlet a „birodalmi” vezetésre bízni, hogy megmondja, mit is gondol egy tagállami kormány a világot alakító eseményekről.

És nem csak azért, mert olyan ügyről van szó, amelyeknek a főszereplője a világrend átalakulásában kulcsszerepet játszó, a világ legnagyobb katonai erejével rendelkező szövetséges nagyhatalom, amely akár pozitívan is értékelhet egy, a fősodortól eltérő magnyilatkozást.

Hanem azért is, mert a saját, nem kényszeresen másokhoz igazodó álláspont bármilyen ügyben azt is jelzi, hogy az adott ország önálló, szuverén és komolyan veendő állam.