A PSD mint ellenzéki kormánypárt

A helyzet odáig fajult, hogy míg egy PSD-s politikus azért bírálta a kormányfőt, mert – valóban demagóg módon, és a jövedelembeli különbségekről tudomást sem véve – azzal próbálta védeni a romániai adóemeléseket, hogy azok nyomán az adók szintje még mindig az uniós átlag alatt van, egy másik már egyenesen Ilie Bolojan távozását követeli annak egyre csökkenő bizalmi indexe miatt. Sőt olyan is akadt, aki bizalmatlansági indítvánnyal fenyegetőzött.

A helyzet komolyságát jelzi, hogy nem holmi nyolcadik alabárdosokról van szó, akik így próbálnak ismertségre szert tenni, hanem korábbi miniszterekről, akik ma is a PSD vezető politikusai.

Ha ugyanis a pártvezetésnek ellenére lenne, hogy nap nap után újabb ismert arca ront neki vagy a miniszterelnöknek, vagy a másik koalíciós partnernek, a Mentsétek meg Romániát Szövetségnek (USR), már rég elhallgattatta volna a bírálókat. Ennek több oka is lehet: az első és legkézenfekvőbb azon kényelmes helyzet kimaxolása, hogy a miniszterelnök a megszorító intézkedések kommunikálásának fő arca, a kormányt az ő neve fémjelzi, így a negatív hatások elsősorban rajta és pártján csapódnak le.

Vagyis miközben Bolojan sorra járja a tévéstúdiókat, és megszokott stílusában – amelyhez képest még egy különösebben kemény hasmenéses állapotnak is több köze van az önfeledt lazasághoz – megpróbálja érvekkel elmagyarázni, milyen megszorításra miért van szükség,

A másik valószínű ok, hogy így állnak bosszút Bolojanon, aki Nagyvárad polgármestereként és a Bihar megyei közgyűlés élén eltöltött ideje alatt a szociáldemokraták egyik legkérlelhetetlenebb ellenfele volt, és számos alkalommal tört borsot az orruk alá. A PSD ennek nyomán most beleállt abba, hogy lebontsa azt a róla kialakult képet, amely szerint a miniszterelnök határozott, a rá bízott közösségek fejlődését mindenek fölé helyező politikus, akinek ellentmondást nem tűrően véghez vitt reformjai végül mindig felvirágzáshoz vezetnek.

Ami valóban némi árnyalásra szorul, de az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a koalíciós partner elleni áskálódás nem kimondottan felelős magatartás.

Ennek nyomán megpróbálhatnák jelentős fegyvertényként eladni, hogy „megszabadították” az országot a népnyúzó adókat bevezető miniszterelnöktől. Arról az apró szépséghibáról viszont már vélhetően nem kívánnának említést tenni, hogy ettől az adók még ugyanúgy érvényben maradnak, illetve, hogy azok kivetését ők maguk is támogatták a parlamentben. Ráadásul, ha Bolojant megbuktatják, oda az ideális bűnbak is, igaz, talán még ez is megérné nekik, ha sikerül „kilőni” a liberálisok egyetlen markánsabb arcélű politikusát.

Mindeközben a PSD nem csupán a költségvetés és az adók témájában megy szembe a Bolojan-féle vonallal, hanem a Mercosur-szerződés ügyében, sőt

Ez utóbbi egyrészt azt szolgálja, hogy megpróbálja visszahódítani szavazóit a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetségtől (AUR), amely a Trump által meghirdetett szuverenista tábor képviselőjeként tetszeleg, és az sem mellékes, hogy ezzel jó pontokat is szerezhet Washingtonban.

Ugyanakkor Bolojan a jelek szerint nem kívánja olcsón adni a bőrét, és miközben a személyét ért konkrét vádakra nem reagált, azt az imázst sugallva, hogy fölötte áll a koalíciós partnerek közötti kicsinyes áskálódásoknak, azért diszkréten ellentámadásba lendült. Egy interjúban ugyanis a riporter kérdésére reagálva nem zárta ki a kisebbségi kormányzás lehetőségét, amivel jelezte:

Bárhogy is fogadkozzanak ugyanis a szociáldemokraták, miszerint ha kilépnek a kormányból, nem támogatnak kisebbségi kormányt, a jelenlegi támogatottságuk mellett nemigen érdekük az előre hozott választás, amit akkor kellene kiírni, ha többször sem sikerül működőképes kormányt alakítani. Az AUR ugyanis magabiztosan, 40 százalék körüli eredménnyel vezet a közvélemény-kutatásokban, míg a PSD csak kicsivel haladja meg a 20 százalékot. Ami akkor sem jó jel, ha a közvélemény-kutatások egyre megbízhatatlanabbak, és egyre nagyobb a gyanú, hogy gyakran inkább manipulációs célokat szolgálnak.

Persze

Ha viszont tényleg az ellenzékbe vonulást választják, abba a helyzetbe kerülnének, hogy úgy játszhatnák teljes joggal az ellenzékesdit, hogy közben – bármennyire is lennének kedvező zsarolási pozícióban a kormánynak nyújtott parlamenti támogatás nélkülözhetetlensége miatt – mégsem élvezik a kormányzással járó előnyöket: a pénzes pozíciókat, és ami még fontosabb: a pénzosztás lehetőségét.

Így egyelőre valószínűbbnek tűnik, hogy amíg nem látják teljesen kilátástalannak a kormány helyzetét, maradnak, és inkább az USR-t próbálják kitúrni, hogy tovább nőjön a súlyuk a koalíción belül – és persze hogy rátehessék a kezüket az USR-nek járó tisztségek jó részére.

Ami minden bizonnyal kimondottan kényelmes, még ha ez nem is feltétlenül olyan újítás, amire Románia büszke lehet.