Sokszor szabadságukat is együtt töltötték a krónikások
Fotó: Krónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Kisiskolás koromban találkoztam először a Krónika napilappal, amikor egyik napról a másikra reggelente a Bihari Napló mellett ez az újság is megjelent a postaládában.
2022. december 31., 19:092022. december 31., 19:09
Azután csak ez. Furcsa volt, hogy nagyváradiként miért nem a helyi lapra fizetünk elő, de örültem is neki, hiszen a sporthírek – akkor jellemzően csak ez érdekelt – sokkal részletesebben és érdekesebben voltak megírva, mint amihez addig hozzászoktam. Később persze bekötötték az internetet, felfedeztem mindenféle sportoldalt és blogot, így a nyomtatott újságolvasást teljesen mellőztem. A kolozsvári egyetemi évek alatt kerültem ismét kapcsolatba a Krónikával: már az alapképzés első évében megtudtam, hol van a szerkesztőség, a sarki cigiárusnál is láttam olykor a lapot, de még szemináriumi tevékenységek során is előkerült példaként (és fizikailag is) a napilap. Pedig földrajzot végeztem, így egy kicsit konfúz volt a helyzet, hogy mi köze Erdély egyetlen magyar nyelvű napilapjának a lejtőszámításhoz és a lemeztektonikai folyamatokhoz.
Ami megkerülhetetlen volt – és marad is – akkor, amikor hírszolgáltatásról, publicisztikáról vagy éppen szakelemzésekről beszélgetünk Erdélyben magyar nyelven.
Nem titok, hogy mindig is vonzott a média, főként az újságírás világa. Amikor reklámértékesítőként a Krónikához kerültem, egyértelmű célom volt, hogy minél hamarabb szerkesztőségi taggá váljak. Ez végül sosem sikerült – amit visszagondolva oly’ nagyon nem is bánok –, de olykor mégis megadatott a lehetőség, hogy cikkeket írjak a Krónikába. Ez pedig kiemelt helyet fog kapni mindig is az önéletrajzomban, amire legalább olyan büszke leszek, mint bármelyik befejezett iskolámra.
Most utoljára van arra lehetőségem, hogy a Krónika publikálja az írásomat. És sajnos nemcsak az én hobbiból megírt cikkeimet, hanem a vérbeli profikét is. Mindezt emberileg és szakmailag rettentően sajnálom, de gazdaságilag akarva-akaratlan muszáj elfogadnom és megértenem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Krónika szellemisége nem vész el, már csak azért sem, mert az online változatát szakszerűen építették fel, és már most is erős lábakon áll. Még ha nem is lesz nyomdaillatú, de igazi krónikás marad. Ami egy cseppet az enyém is lesz, mindörökké.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!