• Vélemény

Akár a két országban hatalmon lévő erők közötti kibékíthetetlen ellentétekkel is magyarázhatnánk az elmúlt években immár sokadjára kiújult román–magyar nézeteltérést, ám a konfliktus gyökere sokkal mélyebben lapul. 

Lassan hetven éve lesz, hogy elkezdõdött az a nagy megdicsõüléssorozat, amit annak idején az illegalisták erkölcsi kárpótlásának neveztek. 

Ha a kormányzásról szóló megjegyzések Vona Gábor részérõl csupán a vágyvezérelt gondolkodás megnyilvánulásának tekinthetõk is, annyi bizonyos, hogy a Jobbik jelenleg a legerõsebb ellenzéki párt Magyarországon. 

Felemásra sikerült magyar szempontból a Kazanyban tegnap befejeződött vizes világbajnokság. Az úszók kiváló eredményeket produkáltak a tatár fővárosban rendezett világversenyen, ahonnan azonban vízilabdázóink kudarcélménnyel voltak kénytelenek távozni.

Már közhely, hogy Románia a korlátlan lehetőségek és a lehetetlen korlátoltság országa, de Gabriel Oprea és pártja, a Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) csodálatos „karrierje” megint csak olyan jelenség, amely ezt a megállapítást igazolja.

Szappanoperába illő fordulatokat vett a hónapok óta dédelgetett román áfacsökkentés terve, ám mivel a mi pénzünkről van szó, ez a teleregény egyáltalán nem szórakoztató.

Hatalmas piaci résre érzett rá a Nagyváradi Egyetem orvosi és gyógyszerészeti karának dékánja, amikor elkezdett azon gondolkodni, hogy jó lenne magyar szakot is indítani a Körös-parti oktatási intézményben.

Nem akarom elkiabálni, de mintha valami megmoccant volna a fejekben: sorra találkozom volt tanítványaim közt olyan esetekkel, ami nemhogy üdvözölnivaló, de már-már üdvrivalgásra is méltó.

Méltó módon emlékeztek a hétvégén a Bihar megyei mezőbikácsiak a kommunista hatalom ellen 66 évvel ezelőtt fellázadt elődeikre, akik közül négyen – magyarok és románok vegyesen, köztük a falu katolikus plébánosa – életükkel fizettek kiállásukért.

A hisztiző politikusnál kevés szánalmasabb jelenség van. Márpedig a hétvégi hírek szerint Maros megye prefektusa, valamint a megyei közgyűlés elnöke szabályszerűen behisztizet.

Nem panaszkodhatok, hogy nem történt velem semmi az elmúlt kilenc és egynegyed évszázad alatt: volt itt mindig járkálás bőven, jöttek jó szándékkal, jöttek kevésbé jóval.

Új erdélyi magyar politikai alakulat szárba szökkenését harangozták be marosvásárhelyi magyar értelmiségiek.

Csak idő kérdése volt, mikor robban a bomba a román közszolgálati televízió háza táján a pénzügyi összeomlás miatt. És az sem vitás, mi vezetett ide.

Teljes összevisszaság jellemzi a Ponta-kormány költségvetési és pénzügyi politikáját, az ember csak úgy kapkodja a fejét a kabinet tagjai által bejelentett tervek hallatán.

Van abban valami utánozhatatlan pofátlanság, ahogy a román külügyminisztérium kitámadta Magyarország miniszterelnökét a Facebook-oldalán közzétett fényképek miatt.

Csalódniuk kellett azoknak, akik arra számítottak, az illiberális demokráciáról tett tavalyi értekezésére rátromfolva Orbán Viktor a tusnádfürdői szabadegyetemen idén is mond valami hasonló „egetrengetőt”.

Vállalom a vádat, hogy megrögzött összeesküvéselmélet-gyártó vagyok: ne legyen igazam, de most is valami nagy disznóság előkészítését sejtem.

Sok mindent elárul a nagyobbik román kormánypártban uralkodó állapotokról, hogy egy korrupciós bűncselekményekkel meggyanúsított politikust egy – egyelőre nem véglegesen – felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt követ az elnöki székben.