Szappanoperába illő fordulatokat vett a hónapok óta dédelgetett román áfacsökkentés terve, ám mivel a mi pénzünkről van szó, ez a teleregény egyáltalán nem szórakoztató. Annál is inkább, mivel az adótörvénykönyv mentén kialakult vitát olyan politikai-gazdasági érdekek alapján gerjesztik a felek, amelyek egyáltalán nem az ország fejlődését szolgálják.
2015. augusztus 06., 13:502015. augusztus 06., 13:50
A legkevésbé védhető álláspontot az ellenzéki pártok képviselik azáltal, hogy a jelentős adóenyhítést tartalmazó jogszabály parlamenti megszavazása után – az államfő vétója hatására –, hajánál fogva előráncigált indokokkal kifaroltak az intézkedések támogatása mögül. Markánsan megváltozott az újabban szakaszos áfalefaragást szorgalmazó RMDSZ véleménye, mindez azonban semmi a liberálisok kétszínűségéhez képest, miközben ugyanis a kormány eredetileg csak négy százalékkal kívánta mérsékelni az általános áfakulcsot, végül a PNL erősködése nyomán került be a törvénybe az ötszázalékos lefaragás. De a következetlen ellenzék számára a legrosszabb hír az, hogy a számok eddig a kormányt igazolják.
Még ha általában nem is értünk egyet a Ponta-kabinet politikájával, nem tekinthetjük meg nem történtnek, hogy a kedvezményes áfa bevezetése felpörgette az élelmiszer-eladást és növelte az államháztartás bevételeit. Nehezen fenntartható tehát a román jegybank kormányzójának az álláspontja is, miszerint a kormány lépései veszélyeztetik a költségvetési egyensúlyt. Mugur Isărescu ugyanis azt elfelejti bevallani, hogy önmagában az adóemelés nem eredményez deficitet, azt elsősorban a túlköltekezés generálja.
A jelek szerint azonban a nemzeti bank elnöke akkor is jobbnak látja a gazdasági válsággal való riogatást, ha ennek egyelőre semmilyen előjeleit nem lehet észlelni. Egy jegybanki kormányzó esetében természetesen elvárható a hatványozott óvatosság, Isărescu hozzáállása azonban még különösebb annak ismeretében, hogy a BNR – a frissen létrehozott makroprudenciális felügyelőtestület révén – újabban a kormányzatok elszámoltatására is alkalmas többlethatalmat vindikál magának.
Márpedig a jegybankról többször bebizonyosodott az elmúlt években, hogy a lakosság helyett a pénzintézetek és a nemzetközi hitelezők érdekeit védi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!