Vállalom a vádat, hogy megrögzött összeesküvéselmélet-gyártó vagyok: ne legyen igazam, de most is valami nagy disznóság előkészítését sejtem. Két, látszólag messzire eső hír kezdi fantáziámban mágnesként vonzani egymást, és lesznek együttesen a már említett, az állattanhoz tartozó jelzőt hordozó üggyé.
2015. július 26., 19:172015. július 26., 19:17
Az egyik nem igazán új keletű, hisz amikor a nemzet szőke ciklonja volt a fejlesztési minisztérium mindenható anyamestere, akkor szándékában állt saját hatáskörbe vonni a megyei kataszteri hivatalokat, illetve elsősorban azok irattárait. Végül nem lett belőle semmi, vagy azért, mert erősen kilógott a lóláb, vagy mert csak a Kárpátok koszorúján belül létezett ez a 19. század végén felállított, monarchiabeli intézmény és őnagyságának nem felelt volna meg a sok ide-oda utazgatás, ha birtokainak megnézésére szottyant volna kedve. Elmaradt hát a nagy bekebelezés, nem olyan régen viszont megint terítékre került az ügy, egy kicsit megcsavarva: a hegyeken túlra kiterjesztendő kataszteri szándékkal. A sokat emlegetett jogtalan eltulajdonítások alkalmából ugyan nagyon jól jött a sok, az utcai kúttól két lépésre lévő telekre vagy a sarki kocsmától balra álló házra utaló „empirikus helyrajz”, de mivel ezek az „ősi” tájékozódási pontok már csak a mesében léteznek, illetve hát mégsem az egyetemes dzsungelbrigádnak tagja ez az ország, hanem az Európai Uniónak. A hírrel nem nyomultak különösebben, de mostanában felröppentették, hogy eurokonformmá kell válnunk abban is, hogy megszüntetünk mindenféle pecsétet. Amikor meghallottam, hogy nincs is arra szükség, azonnal megjelent a lelki szemeim előtt az a ceruzával írt, pecsét nélküli papír, amivel nagyanyámtól a szép nagy családi házat elállamosították, neki csak annyi lévén a feladata, hogy írja alá. A közeg ugyanis tiltakozás esetére kilátásba helyezte az azonnali agyonlövést. De ez a régi világban történt, ma már elképzelhetetlen volna. (??!!) Az viszont, amikor a legjelentéktelenebb esetben is közölnie kell a halandónak az életben egyedüli biztos azonosító adatát, a személyi számát, akkor nem szükséges túlzott fantázia az újabb ingatlanok össznépi összelopkodásának gyanújához. A pecsétek megszüntetése után, de még a kataszter összeállítása előtt. Kívánom, ne legyen igazam!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!