Ha a kormányzásról szóló megjegyzések Vona Gábor részérõl csupán a vágyvezérelt gondolkodás megnyilvánulásának tekinthetõk is, annyi bizonyos, hogy a Jobbik jelenleg a legerõsebb ellenzéki párt Magyarországon.
2015. augusztus 10., 19:532015. augusztus 10., 19:53
Ezt egyrészt a balliberális és szélsõballiberális ellenzék szétforgácsoltsága és ötlettelensége, másrészt a Jobbik tudatos építkezése tette lehetõvé. Például immár a kormánypárthoz hasonlóan ez a párt is „saját” erdélyi szabadegyetemmel rendelkezik Gyergyószentmiklóson, ahol Vona – akárcsak az elmúlt hétvégén – kifejtheti az aktuális történésekrõl alkotott véleményét. A jelek szerint Vona komolyan gondolja, hogy a jobb esetben csak radikálisnak, rosszabb esetben szélsõjobbnak tartott pártnak középre kell mozdulnia annak érdekében, hogy növelje hitelét és szavazóbázisát.
A Vona által meghirdetett néppártosodás és a „náci nosztalgiát” ápoló elemektõl való egyre gyakoribb elhatárolódás ugyanakkor azt jelenti, hogy a párt elsõsorban a jobbközép szavazókra hajt rá – ami gyakorlatilag a Fidesz szavazótáborát jelenti. Vagyis – ellentétben azzal, amit egyes, Magyarországot szándékosan vagy tudatlanságból befeketíteni akaró külföldi, például romániai elemzõk és a számukra az érveket rendszerint szállító magyarországi szélballib erõk próbálnak a közvéleménnyel elhitetni – a Fidesz nemhogy „kokettálna” a Jobbikkal, de éppenhogy éles érdekellentét feszül a két párt között.
A siker kérdéses, hiszen egyrészt a Jobbik „kemény magja” körében a szélsõséges, hungarista eszmékre van igény, másrészt a Fidesz a néhány hónappal ezelõtti megingást követõen most a javuló gazdasági mutatók, fõképp pedig a bevándorlóügy tematizálása és kezelése révén ismét megszilárdította vezetõ pozícióját a népszerûségi listákon.
Persze nem kizárt, hogy valamilyen váratlan probléma, amelynek megoldásában a kormány nem mutat kellõ határozottságot, és nem lesz kellõképpen eredményes, elbizonytalanítja majd szavazóit. Amíg azonban például a bevándorlás ügyében alkalmazott kommunikáció és intézkedések révén képes meggyõzni arról a polgárokat, hogy valóban az õ érdekükben, az ország védelméért cselekszik, a Vona-féle „néppárt” nehezen szippant el jelentõs mértékû jobbközép szavazót.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!