Csak idő kérdése volt, mikor robban a bomba a román közszolgálati televízió háza táján a pénzügyi összeomlás miatt. És az sem vitás, mi vezetett ide.
2015. július 30., 12:132015. július 30., 12:13
2015. július 30., 12:192015. július 30., 12:19
A közmédia is azért juthatott a napjainkban nyilvánvalóvá vált csődközeli állapotba, amiért számos más állami intézmény az elmúlt két és fél évtizedben Romániában: mert a politika játszóterévé vált. Bár a törvény értelmében a köztévé felügyeletét a törvényhozás látja el, az intézmény irányítása fölött tulajdonképpen a mindenkori parlamenti többség, vagyis a politikai hatalom diszponál. Politikai megfontolások és alkuk alapján nevezik ki az elnök-vezérigazgatót, a köztévé működését felügyelő igazgatótanács tagjait, akik aztán ellentételezésként, a politikumnak való megfelelési kényszer mentén bizalmi embereket helyeznek a kulcspozíciókba. Ennek fényében nem csoda, hogy eltapsolták a közpénzt, hiszen más közintézményhez hasonlóan a közszolgálati televíziónál sem a takarékoskodás, az ésszerű menedzsment volt a fő szempont. A parlamenti pártok és a mindenkori kormányok persze tisztában voltak azzal, hogy ez az állapot tarthatatlan, az intézmény pénzügyi szempontból a vesztébe rohan, csak hát politikai érdekeiknél fogva nem látták értelmét megbolygatni a darázsfészket. Amely azonban most felbolydult: a szakszervezet perrel fenyegeti a megszorító intézkedésekről döntő igazgatótanácsot, a dolgozók pedig a TVR vezetőségét okolják a kialakult helyzetért, követelve a felelősségre vonásukat. Tegyük hozzá: joggal. A közszolgálati média szerte a világon egyre nagyobb nehézségekkel küzd, amihez a politikum kártékony beavatkozásán túlmenően hozzájárul a kereskedelmi tévék fokozott térhódítása is. A konkurencia tekintetében Romániában különösen nehéz helyzetben van a köztévé, hiszen tucatnyi kereskedelmi csatornán kívül hat hírtévével kell felvennie a versenyt. Ez azonban még nem jelent felmentést az intézmény vezetőinek kudarcos tevékenységére. Amely felveti a büntetőjogi felelősség kérdését is, elvégre ne feledjük: az adófizetők pénzét tapsolták el. Félő azonban, hogy a tervezett intézkedések tűzoltásra lesznek elegendőek, amelyeknek a TVR dolgozói isszák meg a levét. No meg a nézők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!