Január túl sok elvárással terhelt hónap, a fogadalmak gyakran vezethetnek kudarchoz

A Yale Egyetem kutatói szerint ez részben azért van, mert az emberek túl nagy elvárásokat fogalmaznak meg rövid időre. Ugyanez igaz a lomtalanításra is: ha „új emberré” akarunk válni a rendrakásnak köszönhetően, csalódni fogunk. Fontos lehet, hogy a lomtalanítás nem változtat meg bennünket – hanem csupán láthatóvá teszi, hol tartunk most.

korábban írtuk

Újévi fogadalmak életmódváltásra: sokat segíthet a tojásdiéta

Újévi fogadalmak idejét éljük, amikor gyakran életmódváltást tűzünk ki célul. Újévi fogadalmak formájában jelenik meg az is, hogy a karácsonyi menük után hosszabb-rövidebb étkezési kúrát tartsunk. Ez utóbbinak egyik kedvelt formája a tojásdiéta.

Sokak szemében szimbolikus lehet az újévi lomtalanítás, amikor új lappal akarunk kezdeni. A tárgyak elengedésekor is gyakran szembesülünk saját „túlzott rendigényünkkel”, ami könnyen frusztrációhoz vezethet. Az újévi lomtalanítás nem arról szól, hogy minden felesleget eldobjunk, sokkal inkább az identitásunk aktuális szelekciója: mik azok az értékek, emlékek, szerepek, amelyekkel tovább akarunk haladni az új esztendőben. Az a kérdés is fölmerülhet, hogy mit jelképez számunkra egy tárgy – és mit veszítünk, ha elengedjük.

Január: az újévi fogadalmak esetleges sikertelensége

A pszichológiai kutatások szerint az újévi fogadalmak sikertelenségét elsősorban nem gyengeség vagy „akaraterő-hiány” okozza, hanem az, hogy sok ember túl ambíciózus, túl általános célokat tűz ki (pl. „fogyni akarok”) anélkül, hogy konkrét, mérhető terveket alkotna. Per Kristensson pszichológus professzor szerint az ilyen fogadalmak gyakran nem veszik figyelembe a mindennapi környezetünket, pedig a körülmények (pl. munka, lakókörnyezet) legalább annyira befolyásolják viselkedésünket, mint a belső motivációnk.

A pszichológusok rámutatnak arra is, hogy az újévi újrakezdést övező lelkesedés ugyan növeli az optimizmust, de nem biztosít automatikusan hatékony viselkedésváltozást. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az állandó és fenntartható szokások kialakítása sokkal hatékonyabb, mint az egyszeri, radikális elhatározások. Ugyanakkor a társadalmi nyomás és az elvárások is szerepet játszanak abban, hogy sokan olyan célokat vállalnak, amelyek nem illeszkednek valójában a valódi értékeikkel, ami lelki fáradtsághoz, csüggedéshez vezethet.

Az apró rituálék ereje

A pszichológusok egyre inkább hangsúlyozzák a kis rituálék szerepét a jóllét tekintetében. A rituálék – legyen szó akár egy régi napló elolvasásáról, egy dísztárgy letörléséről vagy egy fotóalbum átpörgetéséről – segítenek lezárni a múltat és strukturáltan átmenni az újba.

Az újévi lomtalanítás nem is annyira rendrakás, hanem inkább belső újrarendezés, ami megkönnyítheti a lelki folyamatokat.

korábban írtuk

Akkor is hasznosak lelki szempontból az újévi elhatározások, ha nem bizonyulnak hosszú életűnek

Újévkor sokan tesznek fogadalmat, hogy másként lesz ezután. Minden pozitív, a jövőre vonatkozó elhatározás hasznos lehet, még akkor is, ha nem hosszú életű, a lényeg, hogy az elhatározások megerősítenek bennünket szándékunkban.

Ne „kidobással” kezjük, az időkeret a fontos

A legnagyobb hiba, amit januárban elkövetünk, hogy azonnali döntéseket akarunk hozni. A Stanford Egyetem döntéskutatásai (Sheena Iyengar döntéskutató) szerint a túl gyors szelektálás kognitív túlterheléshez vezet, ami végül rossz döntéseket eredményez. Mit tegyünk helyette? Adjunk magunknak időkeretet, nem célt: 20–30 percet szánjunk egy alkalommal egyetlen fiók, polc vagy kategória (pl. sálak, papírok) átválogatására,

A három doboz szabálya – érzelmi alapon

A klasszikus „megtartom–kidobom–elajándékozom” rendszer működik, de érzelmi kérdésekkel kell kiegészíteni. Russell W. Belk, a fogyasztási szokásokat, fogyasztási kultúrát kutató amerikai akadémikus szerint a tárgyaink „én-kiterjesztések”, ezért nem lehet őket pusztán funkcionalitás alapján kezelni.

• Az egyes tárgyak kidobásakor kérdezzük ezt: Ez a tárgy a jelenlegi életemhez tartozik?
• Elajándékozom: Másnak okozna örömet vagy hasznot?
• Elengedem: A hozzá kötődő történet már megmaradt bennem a tárgy nélkül is?
• Ha egy tárgyra csak annyit mondunk: „nem tudom”, az még nem döntéskész állapot.

Az „emléktárgy-csapda” felismerése

A Harvard Medical School kutatásai szerint az emléktárgyak aktiválják az agy jutalmazó és kötődési központjait. Ezért érezzük úgy, hogy egy régi koncertjegy vagy repedt bögre „túl értékes ahhoz, hogy kidobjuk”. A megoldás, hogy nem minden emléket kell tárgyban „tárolni”. Praktikus technikák: fotózzuk le a tárgyat, írjuk le egy mondatban, mit jelentett,
csak a legjelentősebb 5–10 emléktárgy maradjon látható helyen – ez segít különválasztani az emléket a fizikai hordozótól.

A környezetpszichológia szerint a látható tárgyak folyamatosan hatnak a hangulatunkra, ezért:

• amit megtartunk, az legyen hozzáférhető,
• amit elteszünk, az ne legyen szem előtt,
• ne „büntessük magunkat” rendetlenséggel
• a rend nem minimalizmus – hanem tudatos jelenlét. Végül: nem a tárgyak számítanak, hanem a viszonyunk hozzájuk.

korábban írtuk

Új év, új pénzügyi szokások: miért buknak el az elhatározások, és hogyan lehet fenntarthatóan tervezni?

Év elején többen úgy döntenek, hogy rendbe teszik pénzügyeiket, spórolni kezdenek és tudatosabban költenek. Szabó Árpád közgazdásszal arról beszélgettünk, mit jelent valójában az okos pénzkezelés, és többnyire miért buknak el az év eleji tervek.