
Színpompás halak raja, korallok. Számos víz alatti látnivaló várja a búvárkodás szerelmeseit az egzotikus üdülőhelyeken
Fotó: Illusztráció: Shutterstock
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval arról beszélgettünk, mennyire veszélyes a búvárkodás, mit ad az embernek a merülés, és milyen lehetőségeket kínál Erdély azok számára, akik szeretnének megismerkedni a víz alatti világgal.
2026. június 29., 08:012026. június 29., 08:01
A nyári szabadságolások időszakában egyre többen választanak olyan úti célokat, ahol a tengerparti pihenés mellett különleges élményekben is részesülhetnek. A Vörös-tenger korallzátonyai, a jordániai víz alatti múzeumok vagy a thaiföldi merülőhelyek turisták ezreit vonzzák évente. De mitől válik igazán emlékezetessé egy merülés, és mennyire veszélyes valójában a búvárkodás? Erről beszélgettünk Szabó Kolos brassói búvároktatóval.
Szabó Kolos számára a búvárkodás nem egyszerűen sport vagy szakma, hanem életforma. Édesapja már a kommunizmus idején is búvárkodott, a romániai kedvtelési búvárkodás egyik úttörőjeként tartják számon, így a brassói oktató gyakorlatilag a víz közelében nőtt fel. A szakemberrel arról beszélgettünk, hogyan érdemes búvárközpontot választani, mennyire veszélyes a búvárkodás, mit ad az embernek a merülés, és milyen lehetőségeket kínál Erdély azok számára, akik szeretnének megismerkedni a víz alatti világgal.
A dálnoki búvártóban is ki lehet próbálni a merülést
Fotó: Szabó Kolos archívuma
A búvároktató elmondta, az egzotikus úti célokon azonban a bőség zavara könnyen félrevezetheti a turistát: a strandokon, szállodák környékén vagy sétányokon egymást érik a búvárkirándulásokat kínáló szolgáltatók. Mint mondta, a búvárközpont kiválasztását nem a nyaralás helyszínén, az utolsó pillanatban kellene eldönteni: aki valóban biztonságos és minőségi szolgáltatást szeretne, annak már az utazás előtt érdemes tájékozódnia, ajánlásokat kérnie, és utánanéznie az adott központnak.
– fogalmazott a szakember.
Hozzátette, a tömegturizmusra épülő üdülőhelyeken nem ritka, hogy a kezdőket futószalagszerűen kezelik, és a szolgáltatás elsősorban a gyors profitot, nem pedig a biztonságos élményszerzést szolgálja. Éppen ezért azt tanácsolja, hogy a kezdők ne a legolcsóbb ajánlatot keressék, hanem olyan szolgáltatót válasszanak, ahol elegendő időt szánnak a felkészítésre, a szabályok ismertetésére és a résztvevők megnyugtatására. Mint mondta, az első merülés célja ugyanis nem a teljesítmény, hanem az ismerkedés a víz alatti környezettel.
Szabó Kolos szerint egy búvárközpont megbízhatóságát nem feltétlenül a reklámok vagy az internetes értékelések mutatják meg a legpontosabban. A hely működési kultúrájáról sokat elárulhat, milyen állapotban találja a vendég a mellékhelyiséget, mennyire rendezett a recepció, vagy hogyan tárolják a felszereléseket.
Szabó Kolos gyerekkora óta búvárkodik, a merülés szeretetét édesapjától örökölte
Fotó: Szabó Kolos archívuma
A brassói búvároktatót arról is kérdeztük, mennyire számít veszélyes sportnak a búvárkodás. Szabó Kolos rámutatott, a közvélekedéssel ellentétben a merülés önmagában nem tartozik a kiemelten kockázatos tevékenységek közé, a balesetek többsége ugyanis nem váratlan események, hanem emberi mulasztások következménye.
„Statisztikailag nagyon kevés búvárbaleset történik. A búvárkodást övező félelmek jelentős részét a médiában nagy visszhangot kapó esetek táplálják. Rengeteget merülünk cápákkal, és ez egy gyönyörű élmény.
– magyarázta a brassói fiatalember.
Szabó Kolos arról is beszélt, hogy a búvárkodás nemcsak megfelelő felkészültséget, hanem jó egészségi állapotot is igényel. Bár a nyaralások során szervezett bemutató merülések a legtöbb ember számára biztonságosan kipróbálhatók, bizonyos betegségek fokozott kockázatot jelenthetnek. Elsősorban a szív- és érrendszeri, illetve a légzőszervi problémák esetén szükséges körültekintően eljárni. Az asztma, egyes tüdőbetegségek vagy a szívproblémák olyan állapotok, amelyeknél érdemes szakorvosi tanácsot kérni.
Arra a kérdésre, hogy mi az a különleges élmény, amely újra és újra visszahívja a búvárokat a víz alá, Szabó Kolos nem a színpompás korallzátonyokat vagy az egzotikus tengeri élővilágot említi elsőként, hanem a nyugalmat.
„Számomra a víz alatti lét egy mélyen megnyugtató, szinte terápiás élmény és több ezer merülés után sem válik-e unalmassá ugyanazt a környezetet látni újra és újra. Úgy érzem, a merülés vonzereje elsősorban nem abban rejlik, hogy mit lát az ember, hanem abban, ahogyan a víz alatt érzi magát” – fogalmazott.
A búvároktató ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a merülés ma már jóval többet jelent, mint a víz alatti élővilág megfigyelését. Szerinte szinte minden felszíni érdeklődési körnek létezik víz alatti megfelelője: a természetfotózástól a régészeten át a különböző technikai vagy tudományos tevékenységekig számos hobbi összekapcsolható a búvárkodással. Éppen ez a sokszínűség adja a sportág egyik legnagyobb vonzerejét: mindenki megtalálhatja benne azt az élményt, amely a felszínen már korábban is közel állt hozzá.
Fotó: Szabó Kolos archívuma
Arra a kérdésre, hogy több ezer merülés után maradt-e még olyan tapasztalat, amely különösen emlékezetes számára, Szabó Kolos a mélymerüléseket emelte ki, továbbá a világ különböző tengereiben látottak is maradandó emlékeket jelentenek számára. Mint mondta, rendszeresen vezet többnapos búvártúrákat a Vörös-tenger déli részén, ahol a résztvevők akár egy teljes hetet is hajón töltenek, naponta több merülést végrehajtva. Különösen kedveli az úgynevezett áramlásos merüléseket, amikor a búvárokat a sodrás vezeti végig a zátonyok mentén.
– érzékeltette a brassói búvár.
Hozzátette, ezeken a merülőhelyeken gyakran cápákkal is találkoznak. Bár a ragadozók közelsége elsőre félelmetesnek tűnhet, a búvár szerint a megfelelő szabályok betartásával nincs ok aggodalomra. A legkülönlegesebb merülőhelyek között Jordániát említette.
„A Vörös-tenger partján kialakított víz alatti múzeumban leszerelt katonai járművek sorakoznak, a térség legismertebb látványossága pedig egy elsüllyesztett utasszállító repülőgép. A mintegy harminc méter mélyen fekvő gép belsejébe be lehet úszni, miközben a szerkezetet már benépesítették a halak és más tengeri élőlények. Nagyon különleges élmény itt úszkálni, ez az egyik olyan helyszín, ahová bármikor szívesen visszatérnék” – mesélte.
Fotó: Szabó Kolos archívuma
A víz alatti világ szépsége mellett annak sérülékenységét is nap mint nap megtapasztalják a búvárok. Szabó Kolos rámutatott, vannak olyan környezeti változások, amelyek a víz felszínéről alig érzékelhetők, a mélyben azonban egyértelmű nyomokat hagynak. Mint mondta, munkája során gyakran merül olyan helyszíneken is – például gátaknál vagy kevésbé látogatott ipari övezetek közelében –, ahol közvetlenül megfigyelhető az emberi tevékenység hatása.
A klímaváltozás hatásai kapcsán elmondta, saját tapasztalatai alapján vannak olyan térségek, ahol a gyors felmelegedés miatt károsodtak vagy elpusztultak a koralltelepek, máshol viszont új élőhelyek alakultak ki, és olyan fajok jelentek meg, amelyek korábban nem voltak jelen.
„A koronavírus-járvány időszaka szintén érdekes tapasztalatokkal szolgált számunkra. Miután a turizmus és a hajóforgalom jelentősen visszaesett, Egyiptomban és Jordániában például több olyan helyszínen találkoztunk delfinekkel, ahol a helyi vezetők szerint évtizedek óta nem bukkantak fel ezek az állatok” – mesélte.
Fotó: Szabó Jenő személyes archívuma
A víz alatti világ felfedezéséhez nem feltétlenül kell a Vörös-tenger partjáig utazni. Erdélyben ugyan továbbra is viszonylag szokatlan hobbinak számít a búvárkodás, ám a sportág iránti érdeklődés évről évre növekszik. A brassói búvároktató szerint ennek egyik oka, hogy egyre többen ismerik fel:
Szabó Kolos úgy látja, a búvárkodás erdélyi elterjedtsége elsősorban kulturális kérdés. Míg Magyarországon – annak ellenére, hogy ott sincs tengerpart – szinte minden nagyobb településen működnek búvárklubok, és csak Budapesten több száz oktató dolgozik, addig Erdélyben a sportágnak még nem alakult ki hasonló hagyománya.
„Sokan úgy tudják, hogy Erdélyben a rossz látási viszonyok miatt nem lehet igazán jókat merülni, pedig ez nem igaz. Vannak nagyon szép bányatavaink, és bőven vannak lehetőségek azok számára, akik szeretnének megismerkedni a búvárkodással” – fogalmazott. Hozzátette,
A búvároktató és édesapja nevéhez fűződik a háromszéki Dálnokon működő búvárbázis is, amely az elmúlt években több rendhagyó kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet. A víz alatti kiállítás, a búvársöröző, valamint az idén induló víz alatti borérlelési projekt egyaránt azt a célt szolgálja, hogy közelebb hozza a búvárkodást azokhoz is, akik korábban nem érdeklődtek iránta. Ezenkívül a helyszín közösségi szerepet is betölt: az elmúlt években gyermekotthonok lakói számára szerveztek táborokat a tó partján.

Szabó Jenő kétségkívül a legismertebb erdélyi búvár, akinek kalandos élet-, pontosabban szakmai útja Kolozsvár környéki barlangokban kezdődött, majd a híres francia tengerkutató, Jacques-Yves Cousteau expedíciójának tagjaként folytatódott.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Könnyű beleszeretni a francia Riviérába: a tengerbe, a pálmafákba, a kikötőkbe, az óvárosok szűk utcáiba, abba a nyugodt eleganciába, amellyel a helyiek élik a mindennapjaikat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
A mezőpaniti Balogh Albert különleges hivatást választott: orgonákat restaurál és épít. A Krónikának arról beszélt, hogyan talált rá erre a különleges mesterségre, milyen titkokat rejt egy orgona belseje, és mi jelent ma kihívást az orgonák megőrzésében.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
Erdélyből indulva még fagyos levegő kísért, Svájcban viszont magnóliák, pálmák és havas hegycsúcsok fogadtak. Genf, Bern és Montreux bebizonyította: az alpesi ország tele van meglepetésekkel – még januárban is.
Aktív közösségi élet, tudatos gyermek- és ifjúsági szolgálat jellemzi a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközséget. Tolnay István parókus lelkipásztorral a gyülekezet összetartó erejéről, a jövő kihívásairól beszélgettünk.
szóljon hozzá!