Lisszabontól Kolozsvárig két keréken – 4000 kilométert tekert Európán át a kolozsvári nőgyógyász

– idézte fel az indulás előzményeit.

A nagyjából tizennyolc literes táskát nem is töltötte meg teljesen. Abban kapott helyet a váltóruha, papucs, törölköző, a szükséges szerszámok és minden olyan felszerelés, amelyre huszonöt napon át szüksége lehetett.

Sátrat és hálózsákot tudatosan nem vitt magával. Ez ugyan nagyobb szabadságot adott volna, de jelentősen növelte volna a csomag súlyát is. ,,Egy váltóruhám volt. A kerékpáros ruhámat minden este kimostam zuhanyzás után, reggelre megszáradt, és már indulhattam is tovább” – mondta.

Az energia pótlása fontosabb volt, mint a sebesség

A napi közel 160 kilométeres átlaghoz nem elegendő az edzettség, ugyanilyen fontos a folyamatos energia-utánpótlás. A túra előtt dietetikussal is egyeztetett arról, hogyan érdemes táplálkozni ekkora fizikai terhelés mellett. A hosszú távú futások során már megtapasztalta, hogy ha megfelelő ütemben pótolja a folyadékot, a sókat és az energiát, akkor a szervezet sokkal tovább képes egyenletes teljesítményt nyújtani.

Éppen ezért nem versenytempóban haladt.

– fogalmazott. A napi út során rendszeresen megállt rövidebb pihenőkre, csokoládét, energiaszeleteket vagy más, gyorsan felszívódó élelmiszereket fogyasztott, estére pedig szálláshelyén pótolta az elveszített energiát. A következő reggel pedig minden kezdődött elölről: nyeregbe ült, és újabb 150–170 kilométer várt rá Európa útjain.

– mesélte.

• A nyugat-európai országokban ugyan számos, kontinenseken átvezető kerékpárút létezik, ezek jelentős részét azonban hegyikerékpárosok számára alakították ki.

• Sok helyen kavicsos, murvás szakaszok következtek, amelyek országúti kerékpárral már nehezen voltak járhatók.

• Néhány ilyen útszakaszt ugyan teljesített, de hamar rájött, hogy más megoldást kell keresnie.

,,Egy idő után teljesen elhagytam a Google-t, mert olyan földutakra vitt be, hogy egyszerűen nem lehetett rajtuk haladni. Találtam egy másik kerékpáros alkalmazást, és onnantól kezdve azzal terveztem az útjaimat” – mondta.

Minden este újratervezte a következő napot

Bár indulás előtt fejben felosztotta a teljes távot, a valóság naponta új feladatok elé állította. Előzetesen huszonnégy napra osztotta be az utat, és négy tartaléknapot is betervezett arra az esetre, ha időjárási, műszaki vagy egészségügyi problémák merülnének fel.

,,Volt egy elképzelésem arról, meddig kellene eljutnom, de a valóság sokszor felülírta a terveket. Az első héten már el is használtam az egyik tartaléknapomat, utána viszont sikerült tartani a ritmust” – számolt be lapunknak.

A huszonöt nap végére napi átlagban mintegy 160 kilométert tett meg. A túra döntő részében kerékpárutakon vagy kis forgalmú mellékutakon haladt. Akadt azonban egy olyan útszakasz Olaszországban, amelyet ma sem felejt el.

A kamionok és személyautók sokszor alig harminc-ötven centiméterre robogtak el mellettem. Ez volt az út legveszélyesebb része” – foglalja össze a negatív élményét.

Ettől eltekintve azonban azt tapasztalta, hogy a legtöbb útvonal biztonságosan kerékpározható volt, különösen ott, ahol sikerült kerékpárutakat vagy kisebb mellékutakat választani.

A négyezer kilométeres út nagy részét egyedül tette meg. Kerékpárosokkal ugyan naponta találkozott, de többnyire csak elsuhantak egymás mellett. Hosszabb beszélgetésekre ritkán nyílt lehetőség. ,,Inkább szembejöttek a biciklisek. Két emberrel váltottam csak néhány szót. Igazából senkit nem érdekelt különösebben, honnan jövök vagy hová tartok” – mesélte mosolyogva.

Vele érkezett a felesége, Erika is, így néhány napig családias hangulatban telt a kerékpározás.

Nem luxusutazás volt

Sokan azt gondolnák, hogy egy közel egy hónapos kerékpártúra rendkívül költséges vállalkozás. Zsigmond István tapasztalata szerint azonban megfelelő szervezéssel nem kerül feltétlenül többe egy átlagos nyaralásnál. Tudatosan lemondott a kempingezésről, mert nem akart sátrat, hálózsákot és egyéb felszerelést cipelni.

,,A legolcsóbb szállás 21 euró volt, de akadt olyan hely is, ahol csak 60–70 euróért találtam szobát” – magyarázta.

Az étkezés sem volt különösebben bonyolult. Napközben elsősorban csokoládéval, energiaszeletekkel, péksüteményekkel és italokkal pótolta az elvesztett energiát, este pedig általában egy vendéglőben vacsorázott. A hangsúly nem a bőséges étkezésen, hanem a rendszeres energia-utánpótláson volt.

A legfontosabb: legyen meg a belső motiváció

Arra a kérdésre, mit tanácsolna azoknak, akik hasonló kerékpártúrára szeretnének vállalkozni, nem kilométerekről vagy edzéstervekről kezdett beszámolni. Szerinte minden a motiváción múlik.

,,Ha valaki belevág egy ilyen útba, végig kell tudnia csinálni. Persze előfordulhat, hogy műszaki hiba vagy egészségi probléma miatt fel kell adni, ezt is el kell tudni fogadni. De alapvetően kell legyen egy erős belső indíték, ami végigviszi az embert” – fogalmazott.

Korábban ritkán tekert egy nap alatt száz kilométernél többet, mégis sikerült huszonöt napon keresztül napi átlagban mintegy 160 kilométert teljesítenie. ,,A legfontosabb felkészülés fejben történik” – összegezte tömören 25 napos európai kerékpárútjának tapasztalatait.

Csütörtök délután ismerősei, barátai, családtagjai a kolozsvári családi háznál köszöntötték a huszonöt napos európai bicikliútról hazatérő Zsigmond Istvánt.