Állva éljenezte Nemes Jeles László új filmjét a Riviéra közönsége
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Újabb magyar sikernek tapsolt állva perceken át a cannes-i közönség: Nemes Jeles László vasárnap bemutatott új filmjét, a Moulint mintegy tízperces ováció követte a vetítés után.
2026. május 19., 14:002026. május 19., 14:00
2026. május 19., 15:092026. május 19., 15:09
Nemes Jeles László, az Oscar-díjas Saul fia rendezője továbbra sem akar elszakadni a történelem traumatikus korszakaitól. A Saul fia után a Napszállta, majd az Árva is azt mutatja, hogy a rendezőt különösen foglalkoztatják azok az időszakok, amikor civilizáció és embertelenség veszélyesen közel kerül egymáshoz. A Moulin ebbe a sorba illeszkedik, még ha ezúttal térben messzebbre is utazunk.
A rendező ezúttal franciául forgatott, a történet pedig a francia ellenállás legendás alakját, Jean Moulint állítja középpontba, mégis van valami különösen ismerős az egészben a magyar néző számára.
Az egyik lépcsősor például hiába akar Lyon lenni, a budapesti szem pontosan tudja: az az út a Budai Vár felé vezet. És ez valahol jóleső érzés. Budapest egyébként sem először „alakít” nyugat-európai várost a filmvásznon, az elmúlt években számtalanszor bizonyította már, milyen természetesen tud második világháborús díszletté válni a kamerák előtt.
A film főhőse, Jean Moulin Franciaország egyik legismertebb ellenállója volt: Charles de Gaulle megbízásából próbálta egységesíteni a szétszabdalt ellenállási mozgalmakat a náci megszállás idején. 1943-ban azonban elfogta a Gestapo, és a hírhedt Klaus Barbie brutális kínzásainak vetették alá. Moulin végül belehalt a sérüléseibe, de társait soha nem árulta el, ezért Franciaországban máig nemzeti hősként tekintenek rá.
Talán ez is magyarázza, miért működött ennyire jól a film Cannes-ban. A fesztivál persze a világ filmművészetének egyik legfontosabb nemzetközi eseménye, közben azonban nagyon francia közeg is.
Nemes Jeles viszont szerencsére nem emlékműfilmet készített. A Moulin nem heroikus pátosszal dolgozik, hanem feszültséggel, csendekkel és fullasztó közelséggel.
Ehhez persze nagyban hozzájárul a rendező megszokott alkotótársi köre is. A képi világért ismét Erdély Mátyás felelt, a vágó Politzer Péter volt, a hang pedig Zányi Tamás munkáját dicséri. Ugyanakkor ez most nem kizárólag Nemes Jeles univerzuma: a forgatókönyv alapját Olivier Demangel francia író munkája adta, így a film mögött érezhetően ott van egy erős francia alkotói háttér is. Talán éppen ettől működik ennyire természetesen ez a világ: nem kívülről szemléli Franciaország történelmét, hanem belülről próbálja megérteni.
És valóban van valami egészen más súlya ezeknek a képeknek. A szemcsézettség, a fények textúrája, a sötét jelenetek mélysége olyan történelmi atmoszférát ad a filmnek, amit digitális képpel nehéz lenne megteremteni. A Magyar Filmlabor munkája ebből a szempontból külön említést érdemel: a Moulin újra bebizonyította, hogy történelmi filmek esetében a celluloidnak továbbra is utánozhatatlan ereje van.
Igaz, olyan kritikát is lehetett olvasni Cannes után, hogy a film túl sok kegyetlen jelenetet mutat meg, de a Moulin lényegét mégsem a brutalitás adja. A kínzásjelenetek nem öncélúak, hanem annak a kérdésnek a súlyát érzékeltetik, meddig képes kitartani egy ember akkor, amikor mindent el akarnak venni tőle.
Mellette a Jean Moulint alakító Gilles Lellouche szinte rezzenéstelen arccal viszi végig a filmet. Kevés eszközzel dolgozik, mégis végig érezni rajta azt a belső tartást és feszültséget, amely miatt a karakter egyszer sem válik puszta mártírrá.
Olyan alkotó, aki képes úgy hozzányúlni a történelemhez, hogy közben a néző egyetlen pillanatra sem múzeumi tablót lát, hanem hús-vér embereket.
aki korábban már a Saul fiában is dolgozott Nemes Jelessel. Kis szerep, de jó érzés látni, hogy egy újabb nemzetközi figyelemmel kísért magyar filmben ismét ott van egy erdélyi magyar színész is.
Életműdíjjal tüntette ki a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) Szabó Istvánt péntek este a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nicole Kidman is részt vett Constantin Brâncuși Danaida című szobrának népszerűsítésében, amely végül csillagászati összegért kelt el New York-i Christie’s aukcióján. A neves román szobrászművész múzsája Pogány Margit magyar festőművész volt.
Nadia Comăneci lesz a jubileumi 25. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál nyitógálájának díszvendége: a legendás román tornásznő jelenlétében exkluzív részletet vetítenek a róla készülő dokumentumfilmből a Kolozsvár Főterén szervezett eseményen.
Ősbemutatót tart a Kolozsvári Magyar Opera a 90. születésnapját ünneplő Bodor Ádám író tiszteletére, a Nikita című darabot opera-performansz formájában láthatja a közönség.
Restaurált klasszikusokkal idézik meg Fábri Zoltán életművét Bukarestben, Kolozsváron és Temesváron. A magyar filmtörténet egyik legnagyobb rendezőjének három emblematikus alkotását vetítik május és június során.
A Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a ProTeszt Egyesület május 23. és 31. között ismét a nemzetközi színházi élet találkozási pontjává alakítja Temesvárt.
A Helikon folyóirat a kilencvenéves Bodor Ádám előtt tiszteleg tematikus lapszámának bemutatójával – közölte az irodalmi folyóirat szerkesztősége.
A bolgár DARA nyerte meg szombat este az Eurovíziós Dalfesztivált a Bangaranga című dallal. Románia képviselője a harmadik helyen végzett.
Megnyílt Véső Ágoston 95 éves nagybányai festőművész kiállítása a Teleki Napok keretében.
A Bukaresti Liszt Intézet idén immár 22. alkalommal rendezte meg a Magyar Zene Fesztivált, amely különleges találkozási pont a magyar zeneművészet és a román közönség számára.
A magyar irodalom közösségformáló szerepéről, az erdélyi kulturális örökség megőrzéséről és a múltfeltárás fontosságáról is szó esett a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kolozsvári díjátadó gáláján.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!