
2012. február 28., 08:052012. február 28., 08:05
Az idegenek elől el- és bezárkózó, aki pedig orvul akarna beosonni, annak meggyűlik a baja a kilenc zárral? De vajon ilyen volt-e Kolozsvár az évszázadok során? A történelmi feljegyzések tanúsítják, hogy némi zárkózottsága ellenére nagyon is szívesen látta a máshonnan jötteket, ágyat-asztalt biztosítva a vándornak, és később fedelet is, ha úgy gondolta az idegen tájakról jövő, hogy maradna még. S hogy akadt – az utóbbi időkben egyre több – olyan, aki visszaélt a szíveslátással?!
Hát ilyesmi történt más városokban is – nem a kapuzárak mondták fel a szolgálatot, azok állták volna még jó sokáig a – nem is olyan jelképes – feszegetést. És a Kárpát-medencének nevezett toposzban az sem ritkaság, hogy a házba befogadott később egyszerűen kidobta a gazdát. Erről is szól a folklór fámája – de ehelyt nem a népköltészet boncolgatása a feladat, hanem inkább a történelemé. Amiről sokan úgy tartják, hogy valójában nincs is – az egész csak holmi mesefüzér, afféle cizelláltabb Piroska és a farkas.
Hát persze, történeteket ki lehet bőven találni, de olyan gótikus remekekre, mint a Szent Mihály- vagy a Farkas utcai templom, mégsem lehet azt mondani, hogy a Piroskára hiába várakozó nagymama éhség miatti hagymázos képzelgéseiben léteznek csupán. És a minden más magyarázat helyett ezeknek a történelmi emlékeknek a gyermekekkel való megismertetése, vagyis a kapuzárak játékos felnyitása – mondhatnám kutya kötelessége szülőnek, tanerőnek egyaránt.
2011-ben már a második kiadást érte meg a Kriterion Kiadónál a Fórizs Enikő–Veress Boglárka–Zsigmond Ilka szerzőhármas Donát Alapítvány támogatta, sorozatnyitó Kolozsváros. Milyen város? Fedezd fel a középkori Kolozsvárt! című kötete. Az ajánlásban a szerzők röviden összefoglalják: „Könyvünk létrejöttének elsődleges célja a hiánypótlás. Mind ez idáig még nem jelent meg olyan Kolozsvár-történeti műemlék-pedagógiai kiadvány, amely cselekedtetve ismertetné meg a gyermekeket városunk történelmével. Egy olyan könyv létrehozására törekedtünk, amely élményszerűen, a gyermekek számára megfoghatóvá téve mutatja be mindazt, amit a múltbeli Kolozsvár képvisel. Ez a könyv egy tervezett sorozat első része, amelyben a középkori, gótikus Kolozsvár különböző arcait tárjuk az olvasó elé. Kiadványunk az I. Kolozsvári Magyar Napok kapcsán született meg.
A sorozat további köteteinek kiadását is ezzel a rendezvénnyel szeretnénk összekapcsolni.” Fölösleges volna ezekhez az ajánló szavakhoz bármilyen magyarázatot hozzáfűzni, annak viszont elengedhetetlenül fontos a közlése, hogy 2011-ben a Donát Alapítvány kiadásában megjelent immár a sorozat második darabja is: a Koros-Fekete Zsuzsánna és Zsigmond Ilka Fedezd fel a reneszánsz Kolozsvárt! alcímű kötete, ami továbblépés az első kötethez képest, nemcsak majdnem kétszeres terjedelme miatt, de amiatt is, hogy kivágós, összerakható-ragasztható feladatlapokat is tartalmaz, ami a közös, játékos családi időtöltés mellett pedagógiai szempontból is nagyon fontos lehet.
A hátsó borító fiatal olvasót megszólító ajánlásában a szerzők ki is mondják: „A mai ember gyakran úgy jár-kel városában, hogy észre sem veszi rejtett kincseit. Olyan kalandra hívunk most téged, amelynek során elmúlt korok rejtélyes és izgalmas jeleit fedezheted fel. Kalandozásaid során rá fogsz jönni, hogy a történelem nemcsak a könyvekben létezik, hanem kézzel tapinthatóan ott van városunk utcáin, terein, kapualjaiban. Kívánjuk neked, hogy örömmel fedezd fel Kolozsvárt, és tapasztald meg, hogy a történelem számodra is élményt jelenthet. Bátran írjál, rajzolj, ragassz a Kolozsváros. Milyen város? sorozat második kötetébe is, hiszen ez a könyv akkor éri el célját, ha használod. Válogass a feladatok közül, és keresd meg azokat, amelyek a legérdekesebbek számodra.”
Miután szülők és gyerekek közös figyelmébe ajánlottam a sorozat köteteit, szeretnék valamit közös figyelmünkbe is ajánlani, abban a reményben, hogy nem vetik el azonnal azok, akiket leginkább illet, mondván, hogy épp ilyesmire nincs időnk. Ha első lépésben nem is minden egyes településen, de városainkban mindenképpen el kellene kezdeni hasonló kiadványok megjelentetését. Tenni kellene mindezt addig, amíg van miről, van kinek írni, de mindenekelőtt létezik még az igény a valós vagy virtuális várkapuzárak felnyitására! n Molnár Judit
Koros-Fekete Zsuzsánna, Zsigmond Ilka: Kolozsváros. Milyen város? – Fedezd fel a reneszánsz Kolozsvárt! – Donát Alapítvány, Kolozsvár, 2011
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.