Irodalomtörténész: előnye és hátránya is a Petőfi-emlékévnek a magától értetődőség

Szerintem nagyon nagy dolog a médiazajban, hogy egy ideig naponta hírértéke van egy irodalmi életműnek, fennforog és nagyon sokan vannak „kitéve” annak, hogy Petőfivel vagy irodalommal kapcsolatos tartalmak érjék el őket. Ráadásul ezeknek a tartalmaknak igen nagy aránya jó minőségű, hiszen az egyre inkább bejáratott nagy emlékévekre már jóval előtte készül sok intézmény és szakember. Így presztízskérdés lett felmutatni valami jelentősebbet.

Például az utóbbi időszakban Szendrey Júliára irányult új figyelem Gyimesi Emese szövegkiadásainak és értelmezéseinek köszönhetően. Ez közvetett módon a Petőfivel való kapcsolatról is árulkodik, még akkor is, ha elsősorban a Szendrey későbbi időszakának és írónői szerepének újraértése történt meg. De az utóbbi években sok inspiratív elemzés született Petőfi médiatudatosságáról: többek között arról, hogy miként lett rövid időn belül nagy nyertese a modern sajtó és irodalmi piac megjelenésének, hogyan vitte színre rengeteg szépirodalmi szövegében a magánéletét s ez mekkora meglepő erővel – és sokak számára bosszúsággal – járt a korban. De arra is nemrégiben inspiratív kísérlet történt Szilágyi Márton magyarországi irodalomtörténésznek köszönhetően, hogy Petőfi és Jókai 1840-es évekbeni karrierjét és alkotásmódját egymás tükrében nézzük, s ez szükségszerűen arra irányítja a figyelmet, hogy milyen mozgástere volt ekkortájt egy Petőfi-kaliberű alkotónak, mit használt ki ebből, mit oldott meg hasonlóan vagy másként, mint társai; egyszóval értelmiségi hálózatban, társadalmi környezetében látjuk.

– Miért fontos odafigyelnünk az új szakmai eredményekre?

– Azért is, mert nem elég, ha a kulturális örökséget gondozzuk, a minőségi, innovatív nézőpont lesz az, ami nívósan élteti azt. És ebbe nyilván nem csupán a szakmai újdonságok tartozhatnak bele, hanem az, ahogyan a különféle művészeti ágak vagy médiumok képesek megszólítani az életművet: magam például kíváncsian figyelem, hogy az emlékévben a kortárs irodalom mit tud kezdeni Petőfivel és milyen szövegei bizonyulnak megszólíthatónak. De mivel én is készülök az idénre egy Petőfi-kismonográfiával, nyilván kíváncsian figyelem, hogy a szakmabeliek mire készülnek, milyen újdonságot tesznek le az asztalra. S hogy a korábbi kérdés másik tétjére is reagáljak: valójában a kezdetektől viták övezték az életmű befogadását.

Például ez indulatos vitákhoz vezetett az 1870-es években az uralkodócsaládot is érintő forradalmi verseinek a kiadásáról, de sokáig eltakarta azt is, hogy Petőfi igen jó próza-, drámaíró és fordító is volt. S ez csak a kezdete volt az elképesztően gazdag befogadástörténetnek, amelyben rengeteg az önkényes és szélsőséges kisajátítási kísérlet is. Úgy látom, soha nem volt tehát egyszerű ez a történet: hogyan merhetnénk például Hugo von Meltzl-nek – vagy Meltlz Hugónak –, az első összehasonlító irodalomtudományi lap egyik alapítójának azt a kísérletét egyszerűnek nevezni, amikor a Reszket a bokor, mert… kezdetű Petőfi-verset 1880-ban úgy fordíttatja német és francia közvetítéssel kínaira (s ez az első Petőfi-fordításunk kínai nyelvre!), hogy közben játékosan visszafordítja magyarra s ezáltal a fordítás újrateremtő természetéről is mond valamit egy olyan korszakban, amikor erről még nem szokás így beszélni.

– Mit tapasztal a huszonéves egyetemi hallgatók korosztályával kapcsolatban: leginkább mi az, ami megragadja őket a Petőfi-életmű alapos, mélyreható vizsgálata során, és mi az, amihez nehezebben közelednek?

– A hallgatók számára mindig csábos az, hogy nyelvileg hozzáférhető, hiszen az életmű jóval a nyelvújítási vitákon túl született, a magyar nyelv új jogi szabályozásának korszakában, amikor az oktatás kötelező nyelvévé vált 1844-től kezdődően. Nem véletlen, hogy a Petőfi-szövegek nagy része olyan új nyelven szólal meg, ami a korszak irodalma számára még részben újszerű volt, mára meg már a köznyelv részévé vált. Ennek az a csapdája, hogy a Petőfi-szövegek egy részét hajlamosak lehetünk túl áttetszőnek, közérthetőnek vélni, noha távolról sem ilyen egyszerű a helyzet.

A száguldás új, modern élményét olyan benyomásszerűen és szaggatottan jeleníti meg, hogy azt az impresszionisták is megirigyelnék fél évszázaddal később. Szóval van bőven újdonság, mutatni- és felfedeznivaló ezekben a szövegekben. De nekem könnyű dolgom van, hiszen mára már a kolozsvári egyetemen újra sok hallgató specializálódik klasszikus magyar irodalomra, a klasszikus magyar irodalom- és színháztörténeti műhelyben is legalább negyedszáz jól képzett, szorgos, érdeklődő hallgató dolgozik, akiknek nem a szakmai alapoktól kell elmagyarázni a Petőfi-életművet sem.

– Petőfi forradalmi és szerelmi költészete az, amit talán a legszélesebb körben ismer a nagyközönség, de sokan nem tudják, hogy műfordítást is végzett, prózát is írt, és talán a naplójegyzeteit is érdemes elővenni születésének 200. évfordulóján. Ha valaki azt választja, hogy nem hivatalos eseményeken, nyilvános rendezvényen vagy mozgóképes anyagok megtekintésén keresztül kíván közelebb kerülni az életműhöz, hanem a „primér” – ma már sokszor háttérbe szoruló – szövegolvasáson keresztül, mit javasolna olvasásra?

– Szerintem az a szerencsés, ha ilyenkor nem csupán címeket mondunk, hanem szempontokat is adunk, mert másként nem egyértelmű, hogy egyik vagy másik szöveg mitől érdekes. S talán ne tudjuk le túl gyorsan a forradalmi és szerelmi költészetet sem. Például igen érdekes kérdés, hogy mennyire távol állnak egymástól Petőfi korai és késői forradalmi szövegei. A Nemzeti dal és az Akasszátok fel a királyokat egészen más világ – az egyik egy vértelen forradalmat vizionál, a másik pedig nem tudja vérontás nélkül elképzelni a változást. Szükségszerűen végig kell gondolni megértésükhöz a magyar forradalom belső változását és polgárháborúvá való átalakulását, de azt is, hogy bizony 1848 egyik nagy feszültsége e között a két forradalomszemlélet között húzódik.

De persze sok hasonló meglepő szöveg van az életműben. Például az Ez már aztán az élet! címűt azért szeretem, ahogyan, sok más tájleíró Petőfi-vershez hasonlóan, cikázik a perspektívája, ráadásul van egy játékos-önironikus fintor benne, ami érzékelteti, hogy még micsoda erőfeszítés, lemondás és különleges helyzet az utazás az induló tömegturizmusnak ebben a korai időszakában.

De közel félezer oldalnyi fordításából – négy nyelvből fordított – különösen kedvelem és ajánlom a király zsarnokságáról szóló, áthallásos Robin Hood-, a Coriolanus-fordítását vagy versfordításai közül Shelley The Fugitives című versének utánköltését, A szökevényeket. Ez attól izgalmas, hogy a zaklatottságot, rohanást, kiszolgáltatottságot miként képes megjeleníteni.

– Tudjuk, hogy Petőfit már életében sokan méltatták irodalmi és politikai szerepvállalása miatt is, az azóta eltelt több mint 170 évben is folyamatosan elemezték, vizsgálták, kutatták, ugyanakkor nem szűnt meg a magyar irodalom talán legszélesebb körben, világszerte ismert ikonja lenni. Ha az irodalomtörténésznek fel kellene sorolnia röviden a Petőfi-életmű három olyan, legfőbb tulajdonságát, ami miatt örök érvényűvé, a magyar irodalmi emlékezet sarokkövévé válhatott ez a költészet, melyik három ismérvet említené, és miért?

– Kísérletezőkedv – hiszen a sötét romantikától az idillig széles a skála. Gyors reagálás – ezt példázza az aktualitást hasznosító poétikája. És széles látókör: ezt igazolja többek közt a nagy nyelvismeret, rendkívüli olvasottság, kritikus és reflexív szellemiség.

korábban írtuk

Erdélyiek is jelentkezhetnek a Versünnepre, az idei téma Petőfi szerelmi lírája

Az idei év kiemelt irodalmi évfordulóihoz kapcsolódik tematikájában a 2023-as Versünnep, amelynek versenyprogramjába már várják a jelentkezéseket – Erdélyből is.

korábban írtuk

Közel kétszáz gyermekkel együtt futottak be a Petőfi-emlékév jótékonysági futásának résztvevői Koltóra

Csaknem kétszáz, gyermekotthonban nevelkedő gyerekkel együtt futottak be a koltói Teleki-kastély kertjébe vasárnap délben annak a jótékonysági futásnak a résztvevői.