2011. november 28., 07:032011. november 28., 07:03
Nem csak a székház, a színpad is szűkösnek bizonyult, hisz három nemzedék ropta a táncot: az utolsó műsorszámban felléptek valamennyien, a nyugdíjba vonulóktól az utánpótlást jelentő gyerekekig. „A jó közösség kialakulásához hozzátartozik a hagyományok őrzése, az elődök munkájának megbecsülése. Ez annak a nem csekély erőfeszítésnek és munkának az elismerése, amit az alapítók, az előttünk volt tagok fejtettek ki az együttes érdekében. Véleményem szerint ez mindig erőssége volt az együttesnek” – hangsúlyozta díszbeszédében az intézmény új igazgatója, Barabási Attila Csaba.
A marosvásárhelyi együttes 1956-ban jött létre; tagjai közül a legtöbben a szó legnemesebb értelmében őstehetségek voltak: a Székelyföld falvaiból származó egyszerű fiatalok, akik a szülői házból tehetségüket, munkabírásukat és akaraterejüket hozták magukkal, hogy az Állami Székely Népi Együttesnél dolgozva és tanulva, művészekké váljanak. A vidéki fiatalokat néhány, Kolozsvár valamelyik neves egyetemén frissen diplomázott tanár, zenész vagy színész egészítette ki. Az első bemutatóra 1957 tavaszán került sor. A Viszik a menyasszonyt című produkciót egy csaknem 134 fős tánc-, zene- és énekkar vitte színpadra. A kezdeteket a régiek közé tartozó, nemzedékek kovászaként ismert Sántha Rezső idézte fel.
„Magam elé képzelem a hetventagú kórust – mondta, és egyben mutatta is az énekkar helyét. – Ott álltak a neves karmesterek, a színpadnak a másik oldalán sorakozott a zenekar, itt léptek be a sikert sikerre halmozó szólisták. És ott ropta a szigorú táncmesterek által irányított tánckar… Ez egy valóságos zenekombinát volt.” A hetven esztendős művész úgy idézte fel név és a színpadon elfoglalt hely szerint kollégáit, akár sportriporter a kezdő csapatot.
A repülőtáncosnak becézett művész még az együttes buszsofőrjeiről sem feledkezett meg, azokról, „akik soha nem hagyták úton a csapatot, csak éppen nem találták az eldugottabb falvakat”. Viszonzásként Füzesi Albert művészeti vezető köszönetet mondott az elődöknek, hogy ilyen szép együttest és hivatást hagytak hátra. A kövesdombi székház előcsarnokában emléktáblát lepleztek le az együttes néhai koreográfusa és igazgatója, Székely Dénes emlékére. A nemrég elhunyt alapító tagról a lánya, Székely Mendel Melinda színművésznő emlékezett meg, mondván, hogy édesapja anyanyelvként kezelte a néptáncot.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.