
2011. december 15., 07:492011. december 15., 07:49
Az Ifjúsági életszakasz művész-, illetve szociológusszemmel című fórumot moderáló Csata Zsombor, a BBTE szociológia tanszékének oktatója, úgy fogalmazott: az előadás által tematizált ifjúsági életszakaszváltás alapvető szociológiakérdés is egyben.
A beszélgetés kezdetén elhangzott, a Váróterem Projekt idén lett kétéves, a társulat pályázati pénzekből tartja fenn magát, ez azonban nem elég arra, hogy a színészek felhagyhassanak polgári foglalkozásukkal, amelyekből jelenleg eltartják magukat. „Ennek ellenére a Váróterem Projekt több mint hobbi, komolyan vesszük” – szögezte le Vetési Nándor, a társulat tagja. Bertóti Johanna, aki az előadás szövegét állította össze elmondta: az előadás a színészek improvizációiból állt össze, az ő feladata volt, hogy egységes masszává gyúrja össze.
A beszélgetést társmoderáló Zsigmond Andrea, a BBTE színház és televízió karának oktatója ugyanakkor a társulat önmeghatározására kérdezett rá, amelyre a színészek részéről az a válasz érkezett, hogy hivatalosan alternatív színháznak hívják magukat, ugyanakkor számukra fontosabb az, hogy függetlenek, hiszen az alternatív színházon szinte minden európai országban mást értenek. Mint részletezték, ők annyiban alternatívak, hogy mást csinálnak, mint az úgynevezett kőszínház, ellenben az alternatív színház megnevezéssel nem vállalják annak formai megkötéseit is.
Hangsúlyozták: a tartalom adja a színházi formát. A társulatnak ugyanakkor többek közt az kölcsönöz alternatív jelleget, hogy olykor kocsmákban népszerűsítik az előadásaikat, bemutatva egy-egy jelenetet jelmezbe öltözve.
Az előadásról Vetési Nándor elmondta: a jelenetek többségét másoktól hallott történetekből rakták össze, amelyeket személyes tapasztalataikkal, élményekkel is kiegészítettek. Mint részletezte, nem törekedtek arra, hogy a diákéletet teljes egészében, minden részletre kiterjedően mutassák be. „Bár sokak szerint az egyetemistaélet felhőtlen, és java részt csak a bulikról szól, azt akartuk megmutatni, hogy ez nem feltétlenül van így” – vallott a társulat szándékairól Vetési.
Zsigmond Andrea ugyanakkor úgy nyilatkozott: a darab erőssége a különböző stílusok ütköztetésében rejlik, illetve felhívta a figyelmet a különálló történetekből összeállított jelenetek allegorikus jellegére. Jövőbeli terveikről szólva, a társulat tagjai elárulták: Ismered a Tejutat? című előadásukat a gimnáziumokban is elő szeretnék adni, úgy alakítják át a produkciót, hogy osztálytermekben is előadható legyen, díszlet, fények és egyéb kellékek nélkül.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.