A földadó jelentős növelésével idéntől még nehezebben boldogulnak a hazai gazdák
Fotó: Pinti Attila
A termőföldekre kivetett adók emelése újabb terhet ró a gazdákra egy olyan időszakban, amikor az inputanyagok drágulása, a bizonytalan piacok és az alacsony felvásárlási árak amúgy is szűk mozgásteret hagynak. Az adóemelések hatása azonban nem egységes: míg egyes térségekben elviselhetőnek tűnik a növekedés, máshol odáig fajult a helyzet, hogy a földtulajdonos szinte teljes egészében adóra költi az árendából származó bevételét. Becze Istvánnal, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnökével, Mihály Zoltánnal, a mezőgazdasági minisztérium államtitkárával, Vákár Istvánnal, a Kolozs megyei önkormányzat alelnökével és Magyar Lóránd Bálint RMDSZ-es parlamenti képviselővel eltérő nézőpontból, de ugyanarra a kérdésre keressük a választ: hogyan lehet ebben a környezetben életképesen gazdálkodni?
2026. január 23., 19:522026. január 23., 19:52
2026. január 23., 21:262026. január 23., 21:26
A helyi önkormányzatok által végrehajtott adóemelések – köztük a termőföldekre kivetett közteher felsrófolása – érzékenyen érintik a mezőgazdasági szereplőket. Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke szerint az utóbbi években „egyre jobban nyílik az olló” a gazdák kiadásai és bevételei között.
Mint hangsúlyozza: az adóemelés soha nem jön jókor, de különösen rossz időzítésű most, amikor például a tejpiac összeomlása vagy a burgonyaágazat értékesítési nehézségei miatt a gazdák amúgy is komoly veszteségekkel küzdenek Erdélyben.
Becze István kiemeli, hogy a legkisebb gazdaságok a legsérülékenyebbek. Több településen már most előállt az a helyzet, hogy a földtulajdonos annyi adót fizet, amennyit bérleti díjként kap a földjéért. Ez különösen az idős, már nem aktív gazdák esetében problémás, akik eddig árendába adták területeiket. Ilyen körülmények között felmerül a földeladás lehetséges kiútként, ám az egyesületi elnök óvatosságra int: nem mindegy, kinek a kezébe kerül a termőföld. Szerinte nem kívánatos, hogy egy-egy településen minden terület egyetlen nagy agrárvállalkozó birtokában koncentrálódjon. Ehelyett a családi gazdaságok megerősítését és a fiatal gazdák belépésének ösztönzését tartja kulcsfontosságúnak, mert ezek „emberléptékűbbek” és válságállóbbak lehetnek.
Ez részben lehetőséget teremt a támogatások hatékonyabb lehívására, ugyanakkor társadalmi és nemzetpolitikai szempontból is kényes kérdés, különösen Erdély egészét tekintve.
Néhány évtizede még a kalotaszegi falvak elengedhetetlen jószágának számított a bivaly, a téves agrárpolitika miatt mára azonban kiveszőfélben van. Kalotaszentkirályon a környék utolsó bivalytartó gazdáját látogattuk meg.
A piaci nehézségek jó példája a burgonyatermesztés helyzete. Bár Székelyföldön hagyományosan erős ágazatnak számít, a vetésterületek csökkennek, miközben a piacot az import határozza meg. Becze István rámutat: Nyugat-Európában fejlett öntözőrendszerekkel hektáronként többszörös hozamokat érnek el, a felesleget pedig alacsony áron is képesek piacra dobni. Ez lenyomja az árakat Romániában is, miközben a hazai termelők alacsony hozamokkal és magas költségekkel szembesülnek. Szerinte a kiút a fejlesztésekben és a rövidebb termékpályákban rejlik, ahol a termelők közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek a fogyasztókkal.
Kormányzati oldalról Mihály Zoltán, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára jóval visszafogottabban nyilatkozik a földadó kérdéséről. Politikai szereplőként egyértelműen kijelenti: a román államfőhöz hasonlóan ő sem örül az adóemeléseknek, mert azok csökkentik a gazdák jövedelmét. Ugyanakkor elismeri, hogy nincs átfogó, hivatalos összehasonlítása arról, mennyire magasak a romániai földadók más országokhoz képest. Tapasztalatai szerint a minisztériumba nem érkezett számottevő visszajelzés a földadó ügyében, hozzáteszi ugyanakkor, hogy ő elsősorban az élelmiszeriparért és más szakterületekért felel.
Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ágazat problémái nem szűkíthetők le pusztán az adókérdésre, hiszen a nemzetközi verseny, a szabályozási különbségek és az uniós megállapodások – például a Mercosur-egyezmény – szintén jelentős hatást gyakorolhatnak a gazdák jövőjére.
Négy árnyi paradicsom, saját nevelésű palánták, hagyományos fajták magjaiból szaporított növények, jókora gyümölcsös és heti három piacozás Nagyváradon – így lehetne röviden összefoglalni Bódis Imre hegyközkovácsi zöldségtermesztő mindennapjait.
Mihály Zoltán az ágazatban tapasztalható gondokkal magyarázza azt is, hogy idéntől gyökeresen átalakul az mezőgazdasági minisztérium: a pedológiával, a hegyvidéki térségek fejlesztésével, illetve az állattenyésztéssel foglalkozó hatóságokat felszámolják, és a meglévő személyzetet a megyei mezőgazdasági igazgatóságok keretében foglalkoztatják tovább.
A helyi önkormányzati nézőpontot Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke képviseli. Szerinte az adóemelések mértéke térségenként jelentősen eltér. A metropolisz övezetekben – ahol magas a telekérték – látványosabb volt az ingatlanadók növekedése, míg a klasszikus mezőgazdasági területek esetében kisebb a változás. Ugyanakkor ő is hangsúlyozza: minden többletkiadás rontja a gazdák helyzetét, és végső soron beépül a végtermék árába.
Fotó: Pinti Attila
Vákár István nem tartja valószínűnek, hogy a közterhek emelkedése önmagukban felgyorsítanák a földeladásokat, inkább úgy véli, hogy a gazdák és földtulajdonosok átszámítják a költségeiket, és ennek megfelelően alakítják a bérleti díjakat. Arra is rámutat, hogy
,,Szatmár megyében az idei földadók emelkedése érezhető ugyan, de egyelőre nem számít drámainak” – fogalmazott Magyar Lóránd Bálint RMDSZ-es parlamenti képviselő a Krónikának. Vidéken egy hektár mezőgazdasági terület után 110 és 125 lej közötti adót kell fizetni, településtől függően. Aki március 31-éig rendezi tartozását, 10 százalékos kedvezményt kap, így a tényleges összeg sok helyen 110 lej körül alakul.
Más a helyzet a városokban. Itt az adók jóval magasabbak: a legalacsonyabb városi szint 220–230 lej körül mozog, míg Szatmárnémetiben eredetileg 350 lejes adót terveztek, végül 250 lejben húzták meg a felső határt. A parlamenti képviselő különösen azokban a kisebb, 5-10 ezres városokban tartja magasnak az összegeket, amelyek szerinte inkább falusias jellegűek, mégis városi adószintet alkalmaznak.
A földbérleti díjak alakulása nagymértékben a tulajdonosok és a gazdálkodók közötti alku függvényei. A legjobb minőségű termőföldeken, Nagykároly és Tasnád környékén a bérleti díj elérheti a 200–300 eurót hektáronként, míg gyengébb területeken sokszor csak az agrártámogatás összegének megfelelő bért fizetnek, ami minimum 350 lej.
Magyar Lóránd Bálint szerint jelenleg nincs „vészhelyzet”, de közép- és hosszú távon új megoldásokra lenne szükség.
A földek felvásárlásával kapcsolatban aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nagyvállalkozók kezébe kerülhetnek jelentős területek. Bár az elővásárlási törvény rangsorolja a bérlőket, fiatal gazdákat és szomszédokat, szerinte szükség lenne a birtokméretek szigorúbb korlátozására, különösen jogi személyek esetében. „Európai minták vannak erre, akár Szlovéniában, akár Magyarországon” – emlékeztetett a honatya.
A bérleti díj hektáronként évente 500 és 1500 lej közötti jövedelmet biztosíthat, miközben a föld örökségként megmarad a családban. „A földnek szentimentális értéke is van azok számára, akik a kommunizmus után hosszú harc árán kapták vissza” – hangsúlyozta. Az RMDSZ-képviselő úgy látja: a jelenlegi adóemelések még kezelhetők, de a vidéki közösségek és az idős földtulajdonosok védelmében hosszabb távon új, átgondolt földpolitikai lépésekre lesz szükség.
Összességében mind a négy megszólaló egyetért abban, hogy a földadó emelése önmagában nem old meg semmilyen költségvetési vagy ágazati problémát, viszont tovább szűkíti a gazdák mozgásterét.
A különbség inkább abban érhető tetten, hogy ki milyen súllyal kezeli ezt a tényezőt: míg az érdekvédelmi oldal a mindennapi túlélés szintjén érzékeli a hatásokat, addig a döntéshozók inkább a rendszer egészében, illetve a jogszabályi keretekben gondolkodnak.
Egy azonban közös: a jelenlegi gazdasági környezetben minden újabb teher felerősíti a bizonytalanságot, és hosszú távon a mezőgazdaság szerkezetének átalakulásához vezethet.
Megpezsdültek a ház körüli konyhakertek, de a mezőn is több területet van felszántva és bevetve, mint a korábbi években. Úgy tűnik, egyre több emberbe kezd visszatérni a termőföld iránti ösztön, amit az elmúlt egy-két évtized „jóléti társadalma” látványosan kiölt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az Európai Unióban 20,7 százalékkal drágultak májusban éves összevetésben a személyes közlekedéshez használt üzemanyagok és kenőanyagok, miután áprilisban 20,8 százalékos, márciusban pedig 12,9 százalékos növekedést mértek.
Megérkeztek a piacokra a nyár nagy kedvencei, a görögdinnyék, azonban kérdés, hogy vajon amit megvásárolunk, az Görögországban, vagy pedig a dél-romániai Dolj megye márkanévvé vált településén, Dăbuleni-ben termett.
Az Országos Nyugdíjpénztár (CNPP) szombaton közölt adatai szerint májusban 11 970 személynek folyósítottak különleges nyugdíjat, 13-mal többnek, mint előző hónapban.
Az első négy hónapban 2,508 millió tonna kőolaj-egyenértékű (toe) földgázt termelt Románia, 1 százalékkal (24 500 toe-val) kevesebbet, mint 2025 azonos időszakában – derül ki az Országos Statisztikai Intézet (INS) szombaton közölt adataiból.
Péntek délben a napenergia fedezte Románia villamosenergia-fogyasztásának mintegy 70 százalékát, ez azonban nem jelentett olcsóbb áramot a fogyasztóknak – állapította meg szombaton közzétett elemzésében Dumitru Chisăliță.
Mindössze Bukarest és Kolozs megye számít „európai értelemben vett” gazdag megyének romániai viszonylatban, ha az egy főre jutó bruttó hazai terméket (GDP) vesszük górcső alá. Amúgy egy kettészakadt Romániát látunk.
Történelmi, közel 20 százalékos hozammal zárták a tavalyi évet a romániai önkéntes nyugdíjalapok, miközben már egymillióan választják ezt a biztonságot. Ám a látványos sikerek ellenére sok a tévhit. Összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.
Némileg csökkent ugyan a romániai turisták érdeklődése a bolgár fekete-tenger-parti üdülőhelyek iránt, de azért még mindig nagyon sokan vágynak oda. A romániai nyaralók egyre gyakrabban foglalnak szállást az utolsó pillanatban.
Sikertelenül zárult a legnagyobb román kohászati kombinátra kiírt június 19-i árverés – adta hírül pénteken az Economica.net a vagyonfelügyelők közleménye alapján.
Románia 12 helyet rontva a 61. helyre került a világ 70 legversenyképesebb gazdaságának rangsorában a lausanne-i Nemzetközi Menedzsmentfejlesztési Intézet (IMD) csütörtökön közzétett éves jelentése szerint.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!