Adóprésben a termőföld: egyre jobban sanyargatja a gazdákat a földadó emelése

Mint hangsúlyozza: az adóemelés soha nem jön jókor, de különösen rossz időzítésű most, amikor például a tejpiac összeomlása vagy a burgonyaágazat értékesítési nehézségei miatt a gazdák amúgy is komoly veszteségekkel küzdenek Erdélyben.

Becze István kiemeli, hogy a legkisebb gazdaságok a legsérülékenyebbek. Több településen már most előállt az a helyzet, hogy a földtulajdonos annyi adót fizet, amennyit bérleti díjként kap a földjéért. Ez különösen az idős, már nem aktív gazdák esetében problémás, akik eddig árendába adták területeiket. Ilyen körülmények között felmerül a földeladás lehetséges kiútként, ám az egyesületi elnök óvatosságra int: nem mindegy, kinek a kezébe kerül a termőföld. Szerinte nem kívánatos, hogy egy-egy településen minden terület egyetlen nagy agrárvállalkozó birtokában koncentrálódjon. Ehelyett a családi gazdaságok megerősítését és a fiatal gazdák belépésének ösztönzését tartja kulcsfontosságúnak, mert ezek „emberléptékűbbek” és válságállóbbak lehetnek.

Ez részben lehetőséget teremt a támogatások hatékonyabb lehívására, ugyanakkor társadalmi és nemzetpolitikai szempontból is kényes kérdés, különösen Erdély egészét tekintve.

korábban írtuk

Drága legelő, elégtelen támogatás: lassan elfogynak Kalotaszegről a bivalyok

Néhány évtizede még a kalotaszegi falvak elengedhetetlen jószágának számított a bivaly, a téves agrárpolitika miatt mára azonban kiveszőfélben van. Kalotaszentkirályon a környék utolsó bivalytartó gazdáját látogattuk meg.

A piaci nehézségek jó példája a burgonyatermesztés helyzete. Bár Székelyföldön hagyományosan erős ágazatnak számít, a vetésterületek csökkennek, miközben a piacot az import határozza meg. Becze István rámutat: Nyugat-Európában fejlett öntözőrendszerekkel hektáronként többszörös hozamokat érnek el, a felesleget pedig alacsony áron is képesek piacra dobni. Ez lenyomja az árakat Romániában is, miközben a hazai termelők alacsony hozamokkal és magas költségekkel szembesülnek. Szerinte a kiút a fejlesztésekben és a rövidebb termékpályákban rejlik, ahol a termelők közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek a fogyasztókkal.

Államtitkár: minél több adót kell fizetni, annál kevesebb marad nyereségként

Kormányzati oldalról Mihály Zoltán, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára jóval visszafogottabban nyilatkozik a földadó kérdéséről. Politikai szereplőként egyértelműen kijelenti: a román államfőhöz hasonlóan ő sem örül az adóemeléseknek, mert azok csökkentik a gazdák jövedelmét. Ugyanakkor elismeri, hogy nincs átfogó, hivatalos összehasonlítása arról, mennyire magasak a romániai földadók más országokhoz képest. Tapasztalatai szerint a minisztériumba nem érkezett számottevő visszajelzés a földadó ügyében, hozzáteszi ugyanakkor, hogy ő elsősorban az élelmiszeriparért és más szakterületekért felel.

Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ágazat problémái nem szűkíthetők le pusztán az adókérdésre, hiszen a nemzetközi verseny, a szabályozási különbségek és az uniós megállapodások – például a Mercosur-egyezmény – szintén jelentős hatást gyakorolhatnak a gazdák jövőjére.

korábban írtuk

Harmincéves magok, mai ízek – egy hegyközkovácsi gazda mindennapjai a piacig

Négy árnyi paradicsom, saját nevelésű palánták, hagyományos fajták magjaiból szaporított növények, jókora gyümölcsös és heti három piacozás Nagyváradon – így lehetne röviden összefoglalni Bódis Imre hegyközkovácsi zöldségtermesztő mindennapjait.

Mihály Zoltán az ágazatban tapasztalható gondokkal magyarázza azt is, hogy idéntől gyökeresen átalakul az mezőgazdasági minisztérium: a pedológiával, a hegyvidéki térségek fejlesztésével, illetve az állattenyésztéssel foglalkozó hatóságokat felszámolják, és a meglévő személyzetet a megyei mezőgazdasági igazgatóságok keretében foglalkoztatják tovább.

Nagyok az eltérések a kivetett adók terén

A helyi önkormányzati nézőpontot Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke képviseli. Szerinte az adóemelések mértéke térségenként jelentősen eltér. A metropolisz övezetekben – ahol magas a telekérték – látványosabb volt az ingatlanadók növekedése, míg a klasszikus mezőgazdasági területek esetében kisebb a változás. Ugyanakkor ő is hangsúlyozza: minden többletkiadás rontja a gazdák helyzetét, és végső soron beépül a végtermék árába.

Még kezelhető teher, de hosszabb távon új megoldások kellenek

,,Szatmár megyében az idei földadók emelkedése érezhető ugyan, de egyelőre nem számít drámainak” – fogalmazott Magyar Lóránd Bálint RMDSZ-es parlamenti képviselő a Krónikának. Vidéken egy hektár mezőgazdasági terület után 110 és 125 lej közötti adót kell fizetni, településtől függően. Aki március 31-éig rendezi tartozását, 10 százalékos kedvezményt kap, így a tényleges összeg sok helyen 110 lej körül alakul.

Más a helyzet a városokban. Itt az adók jóval magasabbak: a legalacsonyabb városi szint 220–230 lej körül mozog, míg Szatmárnémetiben eredetileg 350 lejes adót terveztek, végül 250 lejben húzták meg a felső határt. A parlamenti képviselő különösen azokban a kisebb, 5-10 ezres városokban tartja magasnak az összegeket, amelyek szerinte inkább falusias jellegűek, mégis városi adószintet alkalmaznak.

A földbérleti díjak alakulása nagymértékben a tulajdonosok és a gazdálkodók közötti alku függvényei. A legjobb minőségű termőföldeken, Nagykároly és Tasnád környékén a bérleti díj elérheti a 200–300 eurót hektáronként, míg gyengébb területeken sokszor csak az agrártámogatás összegének megfelelő bért fizetnek, ami minimum 350 lej.

Magyar Lóránd Bálint szerint jelenleg nincs „vészhelyzet”, de közép- és hosszú távon új megoldásokra lenne szükség.

A földek felvásárlásával kapcsolatban aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nagyvállalkozók kezébe kerülhetnek jelentős területek. Bár az elővásárlási törvény rangsorolja a bérlőket, fiatal gazdákat és szomszédokat, szerinte szükség lenne a birtokméretek szigorúbb korlátozására, különösen jogi személyek esetében. „Európai minták vannak erre, akár Szlovéniában, akár Magyarországon” – emlékeztetett a honatya.

A bérleti díj hektáronként évente 500 és 1500 lej közötti jövedelmet biztosíthat, miközben a föld örökségként megmarad a családban. „A földnek szentimentális értéke is van azok számára, akik a kommunizmus után hosszú harc árán kapták vissza” – hangsúlyozta. Az RMDSZ-képviselő úgy látja: a jelenlegi adóemelések még kezelhetők, de a vidéki közösségek és az idős földtulajdonosok védelmében hosszabb távon új, átgondolt földpolitikai lépésekre lesz szükség.

• Összességében mind a négy megszólaló egyetért abban, hogy a földadó emelése önmagában nem old meg semmilyen költségvetési vagy ágazati problémát, viszont tovább szűkíti a gazdák mozgásterét.

• A különbség inkább abban érhető tetten, hogy ki milyen súllyal kezeli ezt a tényezőt: míg az érdekvédelmi oldal a mindennapi túlélés szintjén érzékeli a hatásokat, addig a döntéshozók inkább a rendszer egészében, illetve a jogszabályi keretekben gondolkodnak.

• Egy azonban közös: a jelenlegi gazdasági környezetben minden újabb teher felerősíti a bizonytalanságot, és hosszú távon a mezőgazdaság szerkezetének átalakulásához vezethet.

korábban írtuk

A gazdákra ki gondol?

Megpezsdültek a ház körüli konyhakertek, de a mezőn is több területet van felszántva és bevetve, mint a korábbi években. Úgy tűnik, egyre több emberbe kezd visszatérni a termőföld iránti ösztön, amit az elmúlt egy-két évtized „jóléti társadalma” látványosan kiölt.