Antal Tibor kedvenc bivalyával. Tíz éve tart fekete jószágot a kalotaszegi gazda
Fotó: Orbán Orsolya
Néhány évtizede még a kalotaszegi falvak elengedhetetlen jószágának számított a bivaly. A nehezen kezelhető, nem túl barátságos állat a vöröstarka tehenekhez képest kevés tejet ad, de tejének zsírtartalma jóval magasabb, az ebből készült tejtermékek pedig mindig népszerűek voltak a városi piacokon. A középkortól Erdélyben igavonásra és tejtermelésre egyaránt tartott állatok tenyésztésének lejtmenete a kétezres években kezdődött el: a téves agrárpolitika miatt mára kiveszőfélben van. Kalotaszentkirályon a környék utolsó bivalytartó gazdáját látogattuk meg, aki szintén váltásra készül, mert úgy véli, ebben az állattenyésztési ágazatban már nem érdemes fejleszteni.
2025. december 03., 08:002025. december 03., 08:00
Az 1950-es és 60-as években alig volt olyan kalotaszegi falu, ahol ne tartottak volna bivalyt, a fekete jószág ekkor érte el csúcslétszámát. A kényszerűen végrehajtott szövetkezetesítést követően a kommunista rendszer nem nézte jó szemmel a kevés tejet adó jószágot, ezért arra próbálták rávenni a gazdákat, hogy inkább pirostarka tejelő tehenet tartsanak, így átmenetileg a bivalytartás háttérbe szorult. A kalotaszegi ember azonban a hetvenes és nyolcvanas években is kitartott a fekete jószág mellett: a bivalytejből készített túrót, sajtot, tejfölt és vajat jó áron tudta értékesíteni a bánffyhunyadi és a kolozsvári piacokon, vagy egyenesen házhoz szállította a népes vásárlói réteg számára.
A kilencvenes években a legtöbb kalotaszegi és sok mezőségi, illetve székelyföldi faluban bivalycsordát is kihajtottak reggelente a legelőkre. A bivalytejből készült termékek iránt változatlanul nagy volt az érdeklődés, ez maradt a legzsírosabb erdélyi tejfajta.
A hazai tejtermelés később azonban több hullámvölgyön esett át. Az európai uniós csatlakozást követően a nagy tejfeldolgozó vállalatoknak jobban megérte az olcsón beszerezhető nagyüzemi tejet külföldről vásárolni, mint a kisgazdák tejcsarnokos tejét falvakról összegyűjteni.
Menteni a menthetőt alapon a mezőgazdasági minisztérium úgy próbált segíteni a tejtermelő gazdákon, hogy az átcsoportosított uniós támogatások egy részéből jelentősen megemelte a törzskönyvezett tejelő tehenek után járó dotációt, miközben a bivalytartó gazdákról megfeledkezett.
A nem túl barátságos bivalyok nem örülnek a váratlan vendégnek
Fotó: Orbán Orsolya
A kétszeresen is hátrányba került bivalyos gazdák a senki földjén találták magukat, amitől egy csapásra drasztikusan lecsökkent az állatállományok száma: tíz év alatt az erdélyi falvak többségéből eltűnt az utolsó fekete jószág is. A mintegy 40 faluból álló Kalotaszegen az ember megszámolhatja a fél kezén, hány településen maradt bivalytartó gazda, aki konokul kitart állománya mellett. Közülük az egyik Antal Tibor Kalotaszentkirályon: korábban pirostarka fejősteheneket tartott, és kereken tíz évvel ezelőtt váltott bivalyra, de ma már bánja, mert kilátástalannak látja a kalotaszegi bivalytartás jövőjét.
A kalotaszentkirályi gazdával a református templomhoz közeli portáján találkozunk, itt működteti a bivalytej-automatát. Bánffyhunyadon is fenntartott egy hasonló szerkezetet, de nemrég leszerelte, mert a növekvő költségek miatt már nem érte meg működtetni. A literenként 11 lejért értékesített tej kora délutánra elfogy – főleg a hegyvidéki román falvakból szoktak itt vásárolni, de a falubeliek is vesznek egy-egy litert a téli időszakban közel tízszázalékos zsírtartalmú bivalytejből.
A gazda nem túl lelkes az újságírói faggatózásra: azt mondja, nem igazán tud semmi biztatót mondani. Miközben kimegyünk a legelőre, ahol a tél beálltáig tartja a bivalyokat, a mezőn jó darabon át vezető aszfaltúton arra panaszkodik, hogy
Az állattartó család 60 hektár legelőt bérel a polgármesteri hivataltól
Fotó: Orbán Orsolya
„Míg a törzskönyvezett pirostarka tehénért közel 400 euró a román állami és az uniós támogatás, addig egy bivaly után 160 eurót kapunk, amiből az összeg egyharmada visszakerül az állatok minősítését és a tejtermelést felügyelő hatósághoz, ezzel is bennünket terhelnek. Ha minden kiadást összeszámolok, nem éri meg folytatni” – panaszolja a gazda, miközben kiérkezünk a villanypásztorral körbekerített legelőre.
A bivalyok nem túl barátságosak – a bika fel is horkan a közeledésünkre –, de a gazda hangjától megnyugodnak, és kellő távolságról követik minden mozdulatunkat. A legelő egyik sarkában áll a tanyasi épület, ahol reggelente megfejik az állatokat: a fekete jószág a fejés idejére mindig barátságosabb a gazdájával, a friss tejet innen szállítják be a falusi portán található hűtőtartályba, ahonnan tejautomatába kerül. Télire a falu futballpályája mellé istállózzák be az állatokat, majd a tavaszi legeltetési idény kezdetekor ismét kihajtják őket a legelőre.
Kalotaszentkirály utolsó bivalytartó gazdájának negyven állatból áll az állománya
Fotó: Orbán Orsolya
Mindenesetre a váltás igényét jelzi, hogy a bivalyok mögött, külön csapatban felüti a fejét egy húsmarhatehenekből álló gulya is: az angus marhák manapság egyfajta kincsesbányát jelentenek az állattartó gazdák számára, miután a bikaborjakért élősúlyban 24 lejt is fizetnek kilogrammonként a felvásárlók. Vendéglátónk szerint egy angus borjú ezer euró körüli áron cserél gazdát, míg egy ugyanakkora bivalyborjú 2000 lejért kel el, ha egyáltalán megveszik. Jobban megéri, ha a gazda vágja le, és eladja a húst, ami finomabb, mint más szarvasmarha borjának a húsa.
Kevés bivalytehenet lehet így simogatni, nem igazán barátságos állatok
Fotó: Orbán Orsolya
Igaz, jóval kevesebb a gond velük, hiszen a legelőre kicsapva naponta csupán rájuk kell pillantani néha, elmarad a sok munkát jelentő fejés és a tej értékesítése. Nyáron a tej egy részét feldolgozzák telemeának, túrónak, sajtnak, késő ősztől tavaszig csak a tejautomatába kerül. A váltás csábítóan hangzik, hiszen Erdélyben annyira lecsökkent a bivalyállomány, hogy egy törzskönyvezett tejelő bivalytehenet akár 8–10 ezer lejért is el lehet adni, így nem kevés pénz ütné a gazda markát egy negyvenfős állomány értékesítéséből. Antalék vásárolták meg nemrég a falu utolsó előtti bivalytartó gazdájától a jószágot, így mára egyedül ők tartanak Kalotaszentkirályon bivalyokat.
A feleségével és egyik fiával gazdálkodó Antal Tibor szerint a zsíros tejet adó bivaly nimbusza egyre inkább elvész: a vásárlók már nem igazán hajlandók többet fizetni a bivalytejből készült tejtermékekért, holott ezeket jóval kisebb tejhozamú fejősök tejéből nyerik, így értelemszerűen drágább túrót, sajtot és tejfölt tudnak előállítani.
A kalotaszentkirályi tejautomatába minden nap friss bivalytej kerül
Fotó: Orbán Orsolya
Ezzel magyarázható, hogy minden téren hátrányba kerültünk. Ha lehet választani, akkor a gazdák már nem kínlódnak egy olyan jószággal, amelynek tartásába önerőből már nem érdemes fejleszteni” – zárja beszélgetésünket a kalotaszegi gazda.
Összehasonlításképpen: Magyarországon a veszélyeztetett fajtakategóriába tartozó, őshonos, törzskönyvezett bivaly után a gazda legalább évi 700 euró támogatást kap, azaz több mint négyszer annyit, mint Romániában.
A kalotaszegi falvak közül Mérában tartják a legtöbb bivalyt, a Kolozsváron piacoló állattartók tejtermékeire nagy a kereslet. Az apadó állatállomány azonban a csökkenő európai uniós támogatással magyarázható. Néhány mérai bivalytartó gazdánál jártunk.
Körösfőn adták át a Legszebb konyhakertek díjakat. Gazdaszemmel sorozatunk legújabb videós riportjában a program kezdeményezőjét, két díjazott kertészt, valamint a legszebb erdélyi faluként számon tartott község polgármesterét kérdeztük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Romániában egyre több unión kívüli munkavállaló dolgozik a logisztikai központokban, akik számára most teljesen felszerelt lakókonténereket alakítanak ki. A kezdeményezés már bizonyított, Románia piacvezető futárcége pedig további fejlesztésekre készül.
Tűzoltók oltották nagy erőkkel a lángokat kedd este az észak-erdélyi autópálya magyarnádasi felhajtójánál egy kigyulladt kamionnál.
A nagy egyesülés a románok számára egy nemzeti ideál megvalósulása volt, a magyarok számára pedig nagy veszteséget jelentett – állapította meg a bukaresti parlament keddi ünnepi ülésén tartott beszédében Turos Lóránd.
Tűz ütött ki kedden Marosvásárhely egyik legmodernebb üzleti központjában, több mint harminc személynek sikerült kimenekülnie.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat hétfőn közzétett kéthetes előrejelzése szerint a következő napokban fokozatosan felmelegszik az idő, és a legmagasabb nappali hőmérséklet eléri a 12-14 Celsius-fokot.
Több mint ezer, nemzeti színű zászlókat lengető híve várta hétfőn délelőtt Călin Georgescut a tiszteletére tartott gyulafehévári rendezvényre.
Megszökött vasárnap este egy Arad megyei idegenrendészeti központból egy rendkívül veszélyesnek tartott georgiai férfi. Az eset után a hatóságok azonnal ellenőrzőpontokat állítottak fel, járműveket és személyeket is ellenőriztek.
Több száz ember vesz részt hétfőn Gyulafehérváron a George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke által a román nemzeti ünnep alkalmából szervezett „egyesülés menetén”.
A hegyekben havas eső és havazás várható az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerint.
Vasárnap délben, az unitárius templomban tartott istentisztelet után közös adventi gyertyagyújtást rendeznek a Duna-ház előtt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!