Antal Tibor kedvenc bivalyával. Tíz éve tart fekete jószágot a kalotaszegi gazda
Fotó: Orbán Orsolya
Néhány évtizede még a kalotaszegi falvak elengedhetetlen jószágának számított a bivaly. A nehezen kezelhető, nem túl barátságos állat a vöröstarka tehenekhez képest kevés tejet ad, de tejének zsírtartalma jóval magasabb, az ebből készült tejtermékek pedig mindig népszerűek voltak a városi piacokon. A középkortól Erdélyben igavonásra és tejtermelésre egyaránt tartott állatok tenyésztésének lejtmenete a kétezres években kezdődött el: a téves agrárpolitika miatt mára kiveszőfélben van. Kalotaszentkirályon a környék utolsó bivalytartó gazdáját látogattuk meg, aki szintén váltásra készül, mert úgy véli, ebben az állattenyésztési ágazatban már nem érdemes fejleszteni.
2025. december 03., 08:002025. december 03., 08:00
Az 1950-es és 60-as években alig volt olyan kalotaszegi falu, ahol ne tartottak volna bivalyt, a fekete jószág ekkor érte el csúcslétszámát. A kényszerűen végrehajtott szövetkezetesítést követően a kommunista rendszer nem nézte jó szemmel a kevés tejet adó jószágot, ezért arra próbálták rávenni a gazdákat, hogy inkább pirostarka tejelő tehenet tartsanak, így átmenetileg a bivalytartás háttérbe szorult. A kalotaszegi ember azonban a hetvenes és nyolcvanas években is kitartott a fekete jószág mellett: a bivalytejből készített túrót, sajtot, tejfölt és vajat jó áron tudta értékesíteni a bánffyhunyadi és a kolozsvári piacokon, vagy egyenesen házhoz szállította a népes vásárlói réteg számára.
A kilencvenes években a legtöbb kalotaszegi és sok mezőségi, illetve székelyföldi faluban bivalycsordát is kihajtottak reggelente a legelőkre. A bivalytejből készült termékek iránt változatlanul nagy volt az érdeklődés, ez maradt a legzsírosabb erdélyi tejfajta.
A hazai tejtermelés később azonban több hullámvölgyön esett át. Az európai uniós csatlakozást követően a nagy tejfeldolgozó vállalatoknak jobban megérte az olcsón beszerezhető nagyüzemi tejet külföldről vásárolni, mint a kisgazdák tejcsarnokos tejét falvakról összegyűjteni.
Menteni a menthetőt alapon a mezőgazdasági minisztérium úgy próbált segíteni a tejtermelő gazdákon, hogy az átcsoportosított uniós támogatások egy részéből jelentősen megemelte a törzskönyvezett tejelő tehenek után járó dotációt, miközben a bivalytartó gazdákról megfeledkezett.
A nem túl barátságos bivalyok nem örülnek a váratlan vendégnek
Fotó: Orbán Orsolya
A kétszeresen is hátrányba került bivalyos gazdák a senki földjén találták magukat, amitől egy csapásra drasztikusan lecsökkent az állatállományok száma: tíz év alatt az erdélyi falvak többségéből eltűnt az utolsó fekete jószág is. A mintegy 40 faluból álló Kalotaszegen az ember megszámolhatja a fél kezén, hány településen maradt bivalytartó gazda, aki konokul kitart állománya mellett. Közülük az egyik Antal Tibor Kalotaszentkirályon: korábban pirostarka fejősteheneket tartott, és kereken tíz évvel ezelőtt váltott bivalyra, de ma már bánja, mert kilátástalannak látja a kalotaszegi bivalytartás jövőjét.
A kalotaszentkirályi gazdával a református templomhoz közeli portáján találkozunk, itt működteti a bivalytej-automatát. Bánffyhunyadon is fenntartott egy hasonló szerkezetet, de nemrég leszerelte, mert a növekvő költségek miatt már nem érte meg működtetni. A literenként 11 lejért értékesített tej kora délutánra elfogy – főleg a hegyvidéki román falvakból szoktak itt vásárolni, de a falubeliek is vesznek egy-egy litert a téli időszakban közel tízszázalékos zsírtartalmú bivalytejből.
A gazda nem túl lelkes az újságírói faggatózásra: azt mondja, nem igazán tud semmi biztatót mondani. Miközben kimegyünk a legelőre, ahol a tél beálltáig tartja a bivalyokat, a mezőn jó darabon át vezető aszfaltúton arra panaszkodik, hogy
Az állattartó család 60 hektár legelőt bérel a polgármesteri hivataltól
Fotó: Orbán Orsolya
„Míg a törzskönyvezett pirostarka tehénért közel 400 euró a román állami és az uniós támogatás, addig egy bivaly után 160 eurót kapunk, amiből az összeg egyharmada visszakerül az állatok minősítését és a tejtermelést felügyelő hatósághoz, ezzel is bennünket terhelnek. Ha minden kiadást összeszámolok, nem éri meg folytatni” – panaszolja a gazda, miközben kiérkezünk a villanypásztorral körbekerített legelőre.
A bivalyok nem túl barátságosak – a bika fel is horkan a közeledésünkre –, de a gazda hangjától megnyugodnak, és kellő távolságról követik minden mozdulatunkat. A legelő egyik sarkában áll a tanyasi épület, ahol reggelente megfejik az állatokat: a fekete jószág a fejés idejére mindig barátságosabb a gazdájával, a friss tejet innen szállítják be a falusi portán található hűtőtartályba, ahonnan tejautomatába kerül. Télire a falu futballpályája mellé istállózzák be az állatokat, majd a tavaszi legeltetési idény kezdetekor ismét kihajtják őket a legelőre.
Kalotaszentkirály utolsó bivalytartó gazdájának negyven állatból áll az állománya
Fotó: Orbán Orsolya
Mindenesetre a váltás igényét jelzi, hogy a bivalyok mögött, külön csapatban felüti a fejét egy húsmarhatehenekből álló gulya is: az angus marhák manapság egyfajta kincsesbányát jelentenek az állattartó gazdák számára, miután a bikaborjakért élősúlyban 24 lejt is fizetnek kilogrammonként a felvásárlók. Vendéglátónk szerint egy angus borjú ezer euró körüli áron cserél gazdát, míg egy ugyanakkora bivalyborjú 2000 lejért kel el, ha egyáltalán megveszik. Jobban megéri, ha a gazda vágja le, és eladja a húst, ami finomabb, mint más szarvasmarha borjának a húsa.
Kevés bivalytehenet lehet így simogatni, nem igazán barátságos állatok
Fotó: Orbán Orsolya
Igaz, jóval kevesebb a gond velük, hiszen a legelőre kicsapva naponta csupán rájuk kell pillantani néha, elmarad a sok munkát jelentő fejés és a tej értékesítése. Nyáron a tej egy részét feldolgozzák telemeának, túrónak, sajtnak, késő ősztől tavaszig csak a tejautomatába kerül. A váltás csábítóan hangzik, hiszen Erdélyben annyira lecsökkent a bivalyállomány, hogy egy törzskönyvezett tejelő bivalytehenet akár 8–10 ezer lejért is el lehet adni, így nem kevés pénz ütné a gazda markát egy negyvenfős állomány értékesítéséből. Antalék vásárolták meg nemrég a falu utolsó előtti bivalytartó gazdájától a jószágot, így mára egyedül ők tartanak Kalotaszentkirályon bivalyokat.
A feleségével és egyik fiával gazdálkodó Antal Tibor szerint a zsíros tejet adó bivaly nimbusza egyre inkább elvész: a vásárlók már nem igazán hajlandók többet fizetni a bivalytejből készült tejtermékekért, holott ezeket jóval kisebb tejhozamú fejősök tejéből nyerik, így értelemszerűen drágább túrót, sajtot és tejfölt tudnak előállítani.
A kalotaszentkirályi tejautomatába minden nap friss bivalytej kerül
Fotó: Orbán Orsolya
Ezzel magyarázható, hogy minden téren hátrányba kerültünk. Ha lehet választani, akkor a gazdák már nem kínlódnak egy olyan jószággal, amelynek tartásába önerőből már nem érdemes fejleszteni” – zárja beszélgetésünket a kalotaszegi gazda.
Összehasonlításképpen: Magyarországon a veszélyeztetett fajtakategóriába tartozó, őshonos, törzskönyvezett bivaly után a gazda legalább évi 700 euró támogatást kap, azaz több mint négyszer annyit, mint Romániában.
A kalotaszegi falvak közül Mérában tartják a legtöbb bivalyt, a Kolozsváron piacoló állattartók tejtermékeire nagy a kereslet. Az apadó állatállomány azonban a csökkenő európai uniós támogatással magyarázható. Néhány mérai bivalytartó gazdánál jártunk.
Körösfőn adták át a Legszebb konyhakertek díjakat. Gazdaszemmel sorozatunk legújabb videós riportjában a program kezdeményezőjét, két díjazott kertészt, valamint a legszebb erdélyi faluként számon tartott község polgármesterét kérdeztük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Szeptembertől bezár és véglegesen megszűnik a kolozsvári Főtéren működő, közel 100 férőhelyes parkoló.
Megszólalt az 50 éves férfi, aki halálos balesetet okozott Brassó belvárosában.
Pénteken reggel használatba adták a nagyváradi körgyűrű legújabb felüljáróját – tudatta a beruházásért felelős megyei önkormányzat.
Évszázados hagyományból születnek új művek, amelyek a templomba nem járókat is megszólítják. Reneszánszát éli a magyar egyházzene? Mi dönti el, hogy a kortárs alkotások közül melyek válnak idővel maguk is hagyománnyá?
Az illetékes hatóságokhoz fordult Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, a jelenségért felelős cégtől pedig bocsánatkérést vár, miután elviselhetetlen bűz lepte el a kincses várost.
A múlt emlékeit őrző és a jövőnek szóló üzeneteket egyaránt magukban foglalják azok az új időkapszulák, amelyeket augusztus 13-án, Csíksomlyón helyeztek el a kegytemplom új toronygombjaiban.
Huszonnégy órára őrizetbe vették azt az 50 éves férfit, aki kedd este Brassó belvárosában autóval elgázolt három gyalogost, akik közül ketten a helyszínen életüket vesztették, a harmadik pedig súlyos állapotban került a megyei kórház intenzív osztályára.
A közúti beruházásokért felelős társaság (CNIR) csütörtökön kiadta a megbízást az Erdélyt Moldvával összekötő, A8-as sztráda Gyergyóalfalu és Gyergyóditró közötti (1D jelzésű) szakasza kivitelezésének elindítására.
Nemcsak római katolikusok zarándokolnak a csodatevő Mária-képhez, hanem felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül jönnek fohászkodni a hívek a Szűzanyához, ezért több nyelven celebrálnak szentmiséket a Maros völgyében található kegytemplomban.
Idén először háromnaposra bővül a Bethlenszentmiklósi Magyar Napok, amelyet augusztus 27–29. között ötödik alkalommal szerveznek meg.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!