Vezetés és vezeklés

Az idősebbek biztosan ismerik, a fiatalabbak pedig nézzenek utána, ki is volt Salamon Béla. A legendás komikus egyik varietészerepéből elhíresült mondás, a „ha én egyszer kinyitom a számat...” kezdetű a magyar kultúrkörben a jól értesült ember benyomását keltő blöffölő zsaroló szándékú örök formulája. Amelynek bizonyítása ugyanúgy nem érkezett soha, mint Samuel Beckett Godot-ja.

Nagyjából így voltunk azzal is, amikor a leköszönő Traian Băsescu széthintette: az utódlására jelentkezők között „kispályás” James Bond is meghúzódik. Aki ha időben nem veszi le álarcát, maga az államfő gondoskodik róla. Biztosan nem hű famulusára, az alákérdezéses riporteri műfajt amúgy magas színvonalú profizmussal elegyítő Robert Turcescura gondolt. A tévés azonban valamiért vagy találva érezhette magát, vagy olyan elterelő hadművelet szereplője, amelynek mélységei és magasságai felfoghatatlanok a civil ember számára.

Igazából nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy miután a kommunista világ sajtójában nem nagyon maradhatott talpon, aki nem ment bele kisebb-nagyobb kompromisszumokba, huszonöt évnek elegendőnek kellett volna lennie a tudat kiszellőztetésére. Persze miért épp a média területén ne csörömpölnének régi koloncok a fajsúlyosabb szereplők után. A sajtóbirodalmak tulajdonosi köreinek érdekei igazából sosem tolerálták a gondolkodó újságírót, így aztán az egzisztenciális csábítások, a közszereplők esetében megkerülhetetlen hiúsági tényező folyamatos ingerlése, vagy akár a legalpáribb zsarolás szinte menetrendszerűen kitermelte az új kor kihívásainak megfelelő újságírótípust. Azt, aki az általános erkölcsi normákat gond nélkül félretéve szolgál és kiszolgál. Román és magyar nyelvű sajtóban egyaránt, legfeljebb a hangsúlyok tolódnak picit erre-arra, és a honorálás léptéke különbözik – igaz, az nem csak picit.

Aki Turcescu önleleplezésekor a szívéhez kapott – ha korábban, a különböző hírtelevíziók cseppet sem leplezett pártossága láttán még nem –, jó, ha értékítéletébe a fentieket is belekalkulálja. Főleg, ha a közeljövő sorsdöntő fontosságú magyar érdekeltségű ügyeinek tematizálása során porcelánboltban forgolódó elefántot lát. Nem véletlenül tévedt az oda! Odavezényelte az egységes román nemzeti érdek, a párthovatartozás, a választási prioritások finomra hangolt GPS-e. Az a világ, amelyben élünk, s amelyben bármikor kiderülhet, hogy nem az autópálya csúcsforgalma, hanem a szembehajtó úthenger vezetője halad jó irányba. Még ha egy idő után Isten és ember előtt vállalhatatlan bűnként is okádja ki az általa szétlapítottak emlékét.