Üzenet a táborba

Idén lenne sorban a tizedik Tusványosom, mégsem lépem át a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor kapuját. Pedig túlzás nélkül állíthatom, hogy eddigi életemnek volt „Tusványos előtti” és „ha nyár, akkor Tusványos” időszaka. Hamar ráéreztem a szabadegyetem-fesztivál ízére, főleg, hogy párom és a barátaink az ismert helyszínen túl is biztos pontot jelentettek. Egymás mellé húztuk fel a sátrainkat, foglaltunk egymásnak helyet az előadásokon, vagy ültünk csapatostól a fűben az előadósátor mellett. Reggel együtt próbáltunk felébredni némi koffein segítségével, közben a programfüzetet lapoztuk, vagy a nap elől igyekeztünk elbújni. Közös tudáskincsünk lett mellékhelyiségek minőségének naponta változó térképe, a víz és sör árának helyzete. Este egymást kerestük a sörsátrak alatt és a lángososhoz vezető sorban. A koncerteken a hangosítópult közelében, vagy – például a tavalyi Kiscsillag-koncerten zuhogó esőben – az első sorokban nyomultunk vállvetve.

Közben sok ismerőssel találkoztunk, még több ismeretlent megismertünk. Előadásokat, beszélgetéseket hallgattunk az oktatási kérdésektől a gazdaságpolitikáig. Olykor ugyan nem sikerült elérni a kitűzött célt, inkább pihenni kellett egy kicsit a forró sátor melletti árnyékban, de hát Istenem, aki dolgozik – és Tusványoson az éjszaka is munkás időszak –, el is fárad…

Minden év hasonló volt – már csak a helyszín és a menetrend okán is –, mégis mindegyik más miatt maradt emlékezetes. Közben persze változtunk mi is. Mondjuk ki: ahogy a Tusványos-kiadások sorszáma nőtt, úgy öregedtünk. Ünnepeltünk az Olt partján eljegyzést, ittunk meg esküvői maradékot, de előfordult, hogy nászút miatt hiányoztak addig oszloposnak számító tagok. Az utóbbi évek péntek-szombat esti tömeghulláma nekünk már kezdett kicsit sok lenni, és mintha esztendőről-esztendőre egyre korábban kerültünk volna hálózsákba.

Idén hiányozni fogok, de velem együtt több újdonsült kismama és „kispapa” is kihagyja Tusványost. A helyünkre valószínűleg nálunk jóval fiatalabbak húzták fel a sátraikat. Ők kávéznak együtt, oszolnak meg vagy tömörülnek előadásokon, osztoznak árnyékon, napfényen, nekik jelenthet kincset a gumicsizmájuk, maradandó vagy felejthető élményt a koncertek. Az „Orbán-koncertet” is ők „csápolják végig”, míg a Kárpát-medence magyarsága Tusványosra, így egyúttal rájuk is figyel. Mert talán nem is tudatosodik a tusványosozókban, de bizony a világ közepén vertek sátrat. Becsüljék hát meg ezt a kiváltságot, és béküljenek ki a gondolattal, hogy nem lehetnek mindig ott. Másként, más generáció tagjaként viszont bármikor visszatérhetnek.