Tréfáskedvű április

Csendes, álmos áprilisi délután van, a levegőben tavaszi zápor közeledte érződik. Délelőtt ragyogott a nap, délutánra le kell állni a tennivalókkal a kertben, mert nagy idő készülődik. Április, szokásához híven tréfás kedvében van. Eső lesz, de a napi hőmérsékletek jóval meghaladják a sokévi átlagot, ami persze megint csak elégedetlenséggel tölti el az embereket. A van nyuszin sapka, nincs nyuszin sapka esete…

Pontosan ilyen kettős érzést kelt bennünk a napi politikai és gazdasági történések sora is. Rögtön itt van példának a dohányzást korlátozó törvény. Hasonló drákói szigorúságú szabályzást elvétve találni az Európai Unióban. Bizonyos szempontokból annyira diszkriminatív, hogy az ellene tiltakozók érveinek hatására a törvényhozók máris enyhítettek az előírásokon. De aki kezdeményezte, azt jó nagy adag iróniával „büntette” az élet: a hölgyet ugyanis saját pártcimborái törölték az egyik nagyváros polgármesterjelöltjeinek listájáról. Hiába, sok dohányos van még széles e hazában.

Ha már választásoknál tartunk: már most javában kapkodhatjuk a fejünket, hogy miféle figurákkal kell ismét szembenéznünk a közelgő helyhatósági választások listáin. Az csupán az egyik gond, hogy negyed évszázada ugyanazokkal a nevekkel találkozunk minden áldott alkalommal, a nagyobb baj, hogy olyanokat jelölnek jobb ügyhöz méltó buzgósággal a pártok, akik erkölcsileg teljes egészében lejáratták magukat.

A dohányzás és a választások nem mindenkinek okoznak fejfájást. Annál inkább a fizetések, és ebben a kérdésben megint csak nem jutnak közös nevezőre a hatalom és a munkásosztály képviselői. A tanárok bérét részben emelnék, másrészt viszont csökkentenék. A furcsa kettősség abból adódik, hogy amit a kezdők ráadásnak kapnának, azt a karrierjük végéhez közeledőktől vonnák meg. Az persze nem okozott gondot honatyáinknak, hogy saját jólétük bebiztosításáról gondoskodjanak. Saját fizetéseiket akkora buzgalommal emelgetik, hogy a halandó meg van győződve, ezek a kőből is vizet fakasztanak. De a csodák mindig csak választottaink portájára köszöntenek be.

Az évtizedek óta kilátásba helyezett életszínvonal növekedése által okozott gondoktól tehát még egy ideig nyugodtan aludhatunk. Nem így attól, amit mostanában mondott egy elismert olasz–magyar történész: „Az RMDSZ politikai érdekérvényesítő ereje mára olyannyira erodálódott, hogy a román félnek gyakorlatilag nem is kell számolnia vele.” Őket a románok nem veszik komolyan, az alternatívát kínálókra pedig az erdélyi magyarok nagy része legyint. A politikai történések tükrében ennek viszont fele sem áprilisi tréfa.