Toleráns évköszöntő

Valamivel közelebb január derekához, mint az év kezdetéhez, talán kissé idejét múlt boldog új esztendőt kívánni, de legalább két okom van, hogy mégis így kezdjem. Az egyik, hogy idén első alkalommal köszönthetem olvasóinkat, másrészt azért, mert az egyik háromszéki román kolléga hangsúlyozottan és kizárólagosan a Kovászna megyei románokhoz címezte újévi jókívánságait. Ami nincs jól. És fordítva sem lenne jól. Felháborodásának és kizárólagosságának oka: megvertek egy románt szilveszter éjszakáján, illetve megbírságoltak egy másikat egy december elsejei fellépése miatt.
Ajánlatos különválasztani a két történetet. A volt megyei demokrata-liberális vezért – az áldozat állítása szerint – azért bántalmaztak nyolc napon túlmenő rámenősséggel, mert nem tudott magyarul. Az agresszor álláspontját még nem ismerjük, holott a rendőrség nagy erőkkel keresi. Ám ha valós a tényállás, akkor ez mindenképpen visszalépés, rossz szolgálat egy olyan ügynek, amely éppen a többség kisebbség iránti toleranciájára alapuló autonómiájának kivívását célozza. Azért kell valóban mindent megtenni az atrocitás felgöngyölítése érdekében, hogy a támadók ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől, s ha szükséges, tiszta körülmények között lehessen bocsánatot kérni a bántalmazottól és a többségi tolerancia szellemében az általa képviselt kisebbségtől. Hogy aránytalanság lenne? Lehet, csakhogy sok esetben túlzó gesztusok képezhetik további hivatkozások alapját.
Hogy december elsején román trikolórba burkolózva miért kell felrohanni egy adventi ünnepség színpadára, és ott román mozgalmi dalra fakadni – nos, ez fizikailag valóban kevésbé megviselő, ugyanakkor kimagyarázhatatlanul célzott cselekedet. Még akkor is, ha nem kevés cinizmussal úgy próbálják magyarázni, hogy a nagyromán nemzet napján igazán megbocsátható a hasonló érzelmi túlfűtöttség. Természetesen megbocsátható, kérdés, hogy kétségbevonható-e egy hasonló rendbontásért járó pénzbírság jogossága. Illetve hová sorolható a román fél felháborodása: megbüntetni egy románt Romániában, az ország nemzeti ünnepén!
Nem voltak, nem is lehetnek kétségeink afelől, hogy az autonómia kérdése számos nézet- és véleménykülönbséget hoz a felszínre. Mint ahogy afelől sem, hogy a hadviselés egész taktikai-technikai arzenált mozgósít majd mindkét térfélen. Szóval maradjunk készültségi állapotban, de őrizzük meg változatlanul a többség-kisebbség viszonyból kifelejthetetlen toleranciaelemet. Mozgalmas év ígérkezik, ehhez kívánok jó egészséget és kitartást! És nemcsak a magyarok számára.