Szocsi zárórára várva

Ha megkérdezzük a nagy sportvilágversenyek rendezőit – de talán más műfajra is igaz az állítás –, borítékolhatóan azt állítják, hogy a leginkább a záróünnepséget követő napot várják. Érthető okokból: addig számukra megfeszített munka, folyamatos koncentrálás, utolsó energiamorzsáik felélése az az esemény, amely a világ bámészkodói számára ünnepi látványosság. A szocsi olimpia szervezői sem lehetnek ezzel másként, hiszen tökéleteset kell nyújtaniuk a február 23-ig tartó 22. Téli Olimpiai Játékok lebonyolításakor.

Minden szempontból különleges olimpia elé nézünk ugyanis. Már a helyszínválasztás is alátámasztja állításunkat, hiszen eddig még soha nem rendeztek téli olimpiát tengerparti, mediterrán klímájú városban. Ezért aztán a jeges-havas sportágaktól testidegen közegben szinte a semmiből kellett megteremteni a téli sportágakhoz szükséges létesítményi hálózatot. Tengersok pénzből, ami tovább élteti a grandiózus események legfeljebb néhány halovány kísérlet erejéig megkérdőjelezett gyakorlatát. Annak alátámasztása érdekében, hogy a szovjet birodalom összeomlása után régiónagyhatalmi státusba süllyedt Oroszország újra meghirdethesse világnagyhatalmi aspirációit.

Bár a sportba folyamatosan betüremkedő politika eddig csak néhány jelentős államfő távolmaradásával jelezte szűnni nem akaró „gyarmatosító” szándékát, a térség törékeny biztonsága azért alaposan keresztbe tehet Putyin álmainak. Mert hiába, hogy Szocsiba már hetek óta csak légi úton lehet bejutni, a decemberi volgográdi vérengzést elkövető kaukázusiak jelezték: Ibragimova nevű amazonjuk már a városban készül feladata végrehajtására. Figyelmeztetésüket csak komolyan szabad venni, amint a jó néhány ország olimpiai bizottságához eljuttatott fenyegető emailüzeneteket is. S ha az olimpia alatt akár Vlagyivosztokban robban egy gyilkos bomba, az legfeljebb attól lesz kevésbé szívbemarkoló, hogy nem a Szocsiban összesereglett sportolókat, esetleg honfitársainkat érte közvetlen agresszió.

Hogy Szocsi valóban sohanemvolt olimpiát ígér, afelől aligha lehet kétségünk. Csúcstechnikát felvonultató létesítményekkel, a környék ökoszisztémáját örökre felborító infrastrukturális beruházásokkal – és minden bizonnyal foghíjas lelátók előtt zajló hatalmas versenyekkel. A hat éve folyamatosan építőtelepen élő helyiek pedig a szervezőkkel együtt várják az olimpiai láng kihunyását. Állítólag óriási utcabálra készülnek, megünneplendő, hogy végre vége. És ez mindennél közérthetőbben beszél.