Szemvíz

Szilágyi Zsolt „benevezésével” hirtelen a romániai magyarság számára is tényleges versennyé minősült át a romániai elnökválasztás első fordulója. Az Erdélyi Magyar Néppárt döntéshozói vettek egy nagy levegőt és határoztak: kimennek a hóra. Ha nem is verekedni, de megméretkezni. Olyan körülmények között ugyanis, amikor elméleti veszélye sem áll fenn a romániai magyar érdek sérülésének, a Kelemen Hunor RMDSZ-jelölt és Szilágyi Zsolt néppárti jelölt közötti meccs a két hazai magyar politikai szerveződés tényleges támogatottságának fokmérőjévé válhat. Feltéve, hogy mindkét jelöltnek sikerül megszereznie a hivatalos lajstromba vételhez szükséges 200 ezer támogató aláírást. Tekintsük azonban ezt pusztán elméleti felvetésnek, hiszen akinek nem sikerül megszerezni a szükséges számú szignót, annak valóban nem marad más hátra, mint gyorsan balra el, akár egy rendezői forgatókönyvben.

A következő szakasz viszont már faggatósabb ügy, hiszen a mozgósítás elsősorban pénz és szervezettség kérdése – természetesen a hit és lelkesedés mindig kiszámíthatatlan tényezője, illetve a megjelenített mondandó mellett. A kampány ugyanakkor a legjobb pártépítő, csapatösszerántó, formába hozó tréning, amelyet nem lehet modellezni a zárt körű képzéseken. A fajsúlyos jelenlét hangsúlyozása, az üzenetek mondhatni ingyenes célba juttatása ugyancsak kampányban a legkönnyebb.

Mindezt úgy, hogy közben nem nyomaszt a közvetlen mandátumszerzés terhe, nem présel agyon a következő alkalom mérhetetlen időbeni távolsága. A tét mindössze annyi: tesztelni az éles helyzetekben józan ítélőképessége határáig agyonrémített magyar választópolgárt, hogy mennyire vevő az értelmes, távolba tekintő, azt felvázoló jövőkép befogadására. Egyfajta közvitára bocsátani a különböző autonómiatervezeteket, megpróbálni elmagyarázni a várható-remélhető menetrendet, erősíteni a megvalósíthatóságba vetett hitet. Komoly, a szokásostól merőben eltérő kihívás lesz, hiszen ebbe a vitába csak nagy bravúr árán vihetők be negatív kampányelemek. Viszont szinte laboratóriumi körülmények között derülhetnek ki érdekességek a magyar pártok támogatottságáról.

Mivel nekünk, magyar választóknak a második fordulóra már nem nagyon marad dolgunk, ebbe az elsőbe kell beleadni apait-anyait. Mert hát vélhetőleg felkínálni sem lesz amit a döntőbe jutottaknak, hiszen már az előző elnökválasztások során is rendszerint előbújtak a magyarság őszinte, persze nem mindig nyerő preferenciái. Ha sikerülmegállítani a választási részvétel jó ideje csökkenő tendenciáját, már nyertünk. A többi csak ráadás lenne. Mondhatni, szemvíz.