Sepsiszentgyörgyi kikapcsolódás: egyre többen térnek haza Székelyföldre
Fotó: Antal Árpád/Facebook
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom. Van, aki épp csak átvészelte a diákéveket a nagyvárosban, de honvágytól gyötörve azonnal rohan haza, amint lehet. Van, aki az elszakadást és önállósodást lehetőségként élte meg. Van, aki máris menne tovább, még távolabbra. A továbbtanuláson is hasonlóan gondolkodnak: van, aki még több tudást halmozva akar hazatérni, saját közösségében aktív és cselekvő lenni, más Kolozsvárban, az egyetemi nagyvárosban, az IT központban látja a potenciált.
2025. június 27., 08:352025. június 27., 08:35
2025. június 27., 09:072025. június 27., 09:07
Az erdélyi magyar diákok számára mindig is Kolozsvár és Marosvásárhely volt az elsődleges opció, ha továbbtanulásról volt szól. Székelyföldet mindenképp ez a két város vonzotta – és vonzza ma is, amikor egyébként Kovászna és Hargita megye megyeszékhelyén is egyre differenciáltabb a választék felsőoktatás terén. Persze akadnak olyanok is, akik más vidékekre kacsintgatnak: Temesvár, Nagyvárad, vagy akár Budapest, de Bukarest is gyakran képbe kerül.
A székely kisvárosok elöljárói büszkén mondhatnák: persze, haza, hisz Székelyföldön megannyi kedvezménnyel, segéllyel, programmal várják a szülőföldjükön vállalkozni, családot alapítani akaró fiatalokat. Például Sepsiszentgyörgy még a kétezres évek végén indította el a Gyere haza programot azzal a céllal, hogy 18–35 év közötti, sepsiszentgyörgyi kötődésű fiatal értelmiségieket – illetve helyben maradókat – ösztönözzenek hazatelepülésre vagy családalapításra. A program keretében ingyenes, infrastruktúrával ellátott telkeket (kb. 300 m²) és előre elkészített házterveket biztosítanak azzal a feltétellel, hogy a pályázók rendelkezzenek a beruházás önrészének legalább 10 százalékával, három éven belül felépítik az épületet, és tíz év után megvásárolhatják a telket.
Az ilyen jellegű programok segítséget jelentenek, de nagyon ritkán képezik egy döntés meghozatalának alapját. Azt hiszem, néhány évvel a világjárvány után elmondhatjuk, hogy egy egész generáció életében a COVID volt az a bizonyos löket. Volt, aki az élet törékenységét, a mulandóságot megsejtve érezte, hogy elég volt a nagyvárosi magányból, hazavágyik a családjához. Volt, akinek a világjárvány miatt elterjedt home office rendszer mutatta meg, hogy dolgozni (bizonyos szakmákban) bárhonnan lehet, tehát miért tenné ezt az ember egy drága albérletből, ha otthon vár egy gyerekkori szoba vagy egy olcsóbb opció. Sokakat hazavonzott a kijárási tilalom idején egy-egy kert vagy udvar vagy önmagában az a tény, hogy a lakás ablaka, melyből az óvintézkedések miatt csak kibámulni szabadott, nem egy szmogos nagyvárosra néz.
Ebben a felsorolásban benne van, hogy úgy általában is miért „menekül” haza a frissen végzett fiatal mondjuk Kolozsvárról: magas ingatlanárak, drága albérletek, forgalmi dugók, szmog, zaj. Olyan körülmények, amelyek között gyereket nevelni a legtöbbeknek nem vonzó. Na meg nagymamáék is messze vannak.
Az évfolyamtársaim elmondása alapján Bukarestből is hasonló okok miatt tér haza az ember, illetve ott hozzáadódik a magyar közösség, a programok hiánya is. Vásárhelyen a legtöbben a közösségi programokat, a magyar összetartást hiányolják, a székelyföldiek jellemzően nincsenek oda a Maros megyei város hangulatáért.
Erdély megannyi – nem csak székelyföldi – kisvárosa rohamosan fejlődik. Nem feltétlenül iparilag vagy gazdaságilag, hanem egyre élhetőbbé válik bicikliutakkal, okos szemeteskukákkal, sportlétesítményekkel, óvodákkal, bölcsődékkel. Ugyanez megannyi községre és falura is igaz. Másfelől ezek a települések is elérhetőek, megközelíthetőek, hisz országszerte megannyi kisebb repülőtér nyílt, ami nemcsak a turizmust, hanem a gazdaságot is segítheti.
Szóval tényleg kell a fiataloknak a támogatás, na meg sokszor a bátorság is, mert munkahelyek hiányában a saját vállalkozás az egyik járható út.
Persze a helyzet nem ilyen fekete-fehér, csak ha az emberek a kisváros kontra nagyváros kérdésben vitáznak hajlamosak végletesek lenni.
Kolozsvár például megannyi olyan karrierlehetőséget kínál, amit egy kisebb település még a post-covid, online érában sem: agyérsebészként, egyetemi történelemtanárként, robotikára specializálódott mérnökként és törvényszéki pszichológusként hatványozottan könnyebb egy nagyvárosban elhelyezkedni. Egy nagyvárosban, ahol fárasztó és idegtépő a forgalom, szennyezett a levegő, de közben meg mindig történik valami, a hét minden napján lehet operába vagy épp színházba menni, élénk az éjszakai élet, széles az üzletek kínálata, jelen vannak a világmárkák. Minden hétre jut egy konferencia, valamilyen szakmai esemény és így tovább. És a nagyvárosban könnyebb elvegyülni: azt sem bámulják meg, akinek kék a haja, azt sem, aki kerekesszékkel közlekedik.
Például Kolozsvár magyar közössége egy külön kis mag a metropoliszban, ahol ugyanúgy mint egy kis közösségben hasznosak tudnak lenni az emberi kapcsolatok, működhet a nepotizmus, stb. Aki házi tejet akar inni reggelente, meg kerti sárgarépát enni, az a nagyvárosban is megtalálja a kistermelőket.
Tény, hogy egy székelyföldi kisváros sok szempontból élhetőbb mint például Kolozsvár, vonzó a városok vezetésének családbarát stratégiája, a kezdővállalkozóknak biztosított segítség, támogatás, így megannyi fiatalt vonzanak haza. A Z generáció egyébként is jobban vágyik nyugalomra, elvonulásra, mint az előző generációk. De mindig lesznek mások, akik a nagyvárosok vibrálás't keresik. Akik lemondanak a saját házról a karrierépítés vagy épp a nyüzsgő éjszakai élet miatt, akinek például Kolozsvár is élhető, otthonos.
És ez így van jól.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Könnyű beleszeretni a francia Riviérába: a tengerbe, a pálmafákba, a kikötőkbe, az óvárosok szűk utcáiba, abba a nyugodt eleganciába, amellyel a helyiek élik a mindennapjaikat.
A használtautó-piac az elmúlt években nagy változásokon ment keresztül: a Covid-időszak, az üzemanyagárak ingadozása, és az elektromobilitás térnyerése mind hatással voltak a vásárlói szokásokra. Juhos Dávid használtautó-kereskedővel beszélgettünk.
Felzúdulást váltott ki a romániai társadalomban a készülő közalkalmazotti bértörvény, miután kiderült, hogy a közméltóságok, magas rangú köztisztviselők fizetése emelkedne, számos társadalmi kategóriájé viszont érintetlen maradna.
A nyárias meleg még kitart szerdán Erdélyben, ám a hét második felétől fokozatos lehűlés kezdődik. A hét közepéig tartó kánikulai meleget hétvégére záporok, zivatarok válthatják fel, vasárnap pedig kiadósabb csapadék is érkezhet.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!