A szavazók többsége érti a vasárnapi választás tétjét
Fotó: MTI
2018. április 03., 21:472018. április 03., 21:47
2018. április 03., 21:502018. április 03., 21:50
Az anyaországi közéletben a politikai törésvonalaknak három szintjét különböztetném meg. Az első mindaz, ami a felszínen látható: egymásnak feszülnek a jobb- és baloldali pártok, liberálisok és konzervatívok, a 20. és 21. századi pártok. Nyilván mind a három ellentétpárral vannak problémák, maguk a megnevezések is csak a felszínt kapargatják, hiszen e megkülönböztetések rég idejét múltak. Pontosabban az első kettő idejét múlt, a harmadik erőltetett. Azt a Jobbik elnöke, Vona Gábor találta ki, s annyi alapja van, hogy megkülönbözteti a 2000 előtt és után alakult pártokat. Más kérdés, hogy bármennyire is igyekszik, más rendezőelvet nem fog találni a két csoportban.
A magyar közéletben az országot 1918-ban szétprédáló, magát polgári radikálisnak nevező, valójában dokumentált módon szabadkőműves irányítottságú politikai kommandóval jelent meg a vegytiszta nemzetellenesség, a nemzeti érdekek nem egyszerű figyelmen kívül hagyása, hanem azok módszeres aláásása. E politikai irányzat örökösei voltak az 1945 után egyre nagyobb hatalomra szert tevő, majd szabályos diktatúrát bevezető kommunisták.
Boross Péter találóan mutatott rá a kilencvenes évek közepén, hogy az akkor regnáló MSZP–SZDSZ koalíció lényegében lefedi az egykori állampártot, az MSZMP-t, s az SZDSZ képviseli az MSZMP-n belüli egykori Aczél-szárnyat. (Tegyük hozzá, hogy a Kádár rendszer kulturális életének teljhatalmú ura sokkal nagyvonalúbb volt, mint szellemi utódai. Aczél György nem kívánta a magyar nemzeti gondolkodást gyökerestül kiirtani, ellentétben az SZDSZ-szel. Megelégedett azzal, hogy generációk sora az ő történelemhamisításuk jegyében nőtt fel, de nem törekedett a népi-nemzeti szellemi irányzat teljes ellehetetlenítésére.)
Nekik vörös posztó volt minden, ami a nemzeti érdekeket szolgálta: a kollektív jogok, az autonómia, a státustörvény, a kettős állampolgárság, az egészséges nemzeti öntudat ápolása. A Szent Korona hol micisapka, hol tökfödő volt a retorikájukban, a Szent Jobb tetemcafat, a magyar történelem pedig „téves döntések terepe”. Tipikus képviselőjük Bauer Tamás, aki belső kényszert érez, hogy azt bizonygassa különféle nyilvános fórumokon: Trianon igazságos volt.
A nemzeti és nemzetellenes politikai erők közötti szemléleti árok 2010 után sem esett egybe a kormány és az ellenzék közötti törésvonallal. Egyrészt a kormányoldalon mindmáig jelen vannak az SZDSZ-es erők (értékes adalék ehhez a témához, hogy a kulturális finanszírozás terén még mindig masszívan jelen vannak a balliberálisok, a különbség csak annyi, hogy valamicske most már jut a nemzeti oldalnak is). Másrészt 2016-ig az ellenzéki Jobbik kisebb-nagyobb hibákkal és következetlenségekkel, de alapvetően nemzeti politikát folytatott.
Végül a harmadik, lényegi törésvonalszint a globális háttérhatalomhoz való viszony. Nyilván van átfedés illetve ok-okozati összefüggés az előző törésvonal és e között, hiszen az, akit nem érdekel a nemzet sorsa vagy egyenesen károsnak tartja a társadalom egészséges, szerves kötődését saját nemzeti kultúrájához, sőt, azt felszámolandó csökevénynek tartja, az könnyebben szegődik el a „pusztító világerő” szolgálatába.
A migránsválság kirobbanásáig azt láttuk, hogy az eszmeileg-idelógiailag inkább a baloldalhoz sorolható, nemzeti szempontból nehezen kategorizálható LMP a globalista térfoglalás egyik legjelentősebb manővere, az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezmény ügyében sokkal karakteresebb hangot ütött meg, mint a Fidesz. Itt ugyanis az atlantisták inkább elfogadóak voltak e szörnymegállapodással szemben, amely lehetővé tenné, hogy az amerikai nagyvállalatok a maguk által uralt különbíróságokon pereljék a saját polgáraikat védő európai országokat az elmaradt haszonért. Hogy a Fidesz akkor csak taktikából vagy beletörődésből – netán egy nagyobb játszma részeként értékelve a kérdést – mutatott engedékenységet a TTIP-ügyben, azt nem tudni. De tény, hogy e kérdésben a következetes ellenzéssel a Jobbik és az LMP került egy oldalra a többi párttal szemben.
Mára a kép jelentősen változott. Az LMP legfelkészültebb politikusa, Schiffer András – akinek több megnyilvánulása okozott kellemes meglepetést a nemzeti oldalon –, távozott a párt éléről. Utóda,
A másik oldalról a Jobbik lényegében belesimult a globalista egységfrontba. Előbb a bérunió maszlagával sugallta a választópolgároknak, hogy Brüsszel nem ellenség, hanem szövetséges abban, hogy igazságosabbá tegyék az unión belüli béreket. A párt nyilván arra épített ezzel, hogy az emberek nagy része nem fogja fel: a piacgazdaság és a nemzetállami demokrácia jogi keretei között a bérunió totális képtelenség. És a megvalósítására tett kísérlet is csak azt eredményezheti, hogy kompetenciákat vonnak el a tagálla-moktól, csökkentve ezzel azoknak megmaradt szuverenitását. Ezen túl a Jobbik Magyarországnak az euróövezethez való csatlakozását veti fel, ami ismét csak a gazdasági szuverenitás csökkenését vonná maga után. De ennél is rosszabb, amikor azt állítja, hogy a kormány ellenségképet gyárt Sorosból. Miközben a vak is látja, hogy
Olyannyira, hogy még az izraeli kormány sem nézi jó szemmel a tevékenységét, ugyanis annyi következetesség van Sorosban, hogy nemcsak az európai, hanem a zsidó nemzetállamnak is árt. Épp ezért abszurd a balliberálisok rágalma, miszerint a Soros-ellenes kampány burkolt antiszemitizmus lenne.
Ma a globális háttérhatalom legfőbb és legkártékonyabb törekvésével, a migrációval és Európa muszlimizálásával szemben a Fidesz képviseli a leghatározottabb, legkövetkezetesebb jogi, valamint politikai érvekkel leginkább aládúcolt ellenállást nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában.
Mindebből következik az április 8-i választás tétje is. A választási kampányban a pártok kommunikációjának tekintélyes része valótlanság, sikerpropaganda, szemfényvesztés. De amikor Orbán Viktor arra szűkíti a választás tétjét, hogy globalista bábkormány lesz-e Magyarország élén vagy nemzeti kormány, akkor a lényegre tapint. Mint ahogy akkor is, amikor ugyanezen összefüggésrendszerben rámutat: a választás tétje a lét vagy nemlét, az, hogy Magyarország meg tud-e maradni magyar országnak. Ebben semmi túlzás nincs.
A Fidesznek nem a Jobbik az alternatívája, mint ahogy ezt Vona Gábor a legutóbbi időkig próbálta beállítani, hanem a tartós kormányválság, amint azt Gyurcsány Ferenc egy őszinte pillanatában elismerte. Ha valamilyen különös balszerencse folytán az ellenzéknek sikerülne 50 százalék alá nyomnia, és minden ellenzéki párt következetes marad a Fidesz-ellenességben – amire egyébként jó esély van –, akkor tartós káosz és újabb választás várható. Ha pedig összeáll egy működőképes kormány az ellenzéki pártokból, akkor abban a nemzeti töltet annyi sem lesz, mint mackósajtban a brummogás.
A kilátások szerencsére kedvezőek. Gyurcsány beviszkizve ült le tárgyalni, ezt Vágó Gábor az LMP részéről tette közhírré, Gyurcsányék perrel fenyegetőztek, Vágó elnézést kért. A Jobbik és az LMP egy benzinkútnál szervezett csúcstalálkozót. Mindez a Monthy Python világát idézi. Elvben nem elképzelhetetlen, hogy sikerül az ellenzéknek a koordinált jelöltállítás, és április 8-án valóra válik az, aminek lehetőségét Orbán Viktor is felvetette március 15-i beszédében a Kossuth téren, vagyis hogy mind a 106 egyéni kerületben egy nemzeti jelölt és egy Soros-jelölt mérkőzik majd meg.
Ez esetben sincs veszve minden, hiszen
Mindazonáltal ebben az esetben nem kizárt a kormánybuktatás. Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy ez a szedett-vedett, jövőkép és stratégia nélküli, épkézláb programot és hiteles miniszterelnök-jelöltet kiállítani képtelen ellenzéki társaság nagyobbat bukik, mint négy esztendővel ezelőtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!